Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. november 13. kedd, az őszi ülésszak 16. napja - Bejelentések: - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - RABÁR FERENC, DR. pénzügyminiszter:
938 m arad az önkormányzatok céljaira, ami nevetségesen alacsony, hiszen ilyen kamatláb és infláció mellett a tőkével rendelkezők sem fizetnek készpénzt. Az önkormányzatok így olyan helyzetbe kerültek, hogy sem lakás, amivel a rájuk szabott feladatokat megoldaná k, sem bevétel nincs, hogy a régi lakásokat felújítsák, vagy újakat építsenek helyette. Ezzel a szabályozással a költségvetésen keresztül nemcsak általában a lakosság, hanem azok terheit is növeljük, akik 24%os kedvezményes, és 31%os piaci kamatozású hit ellel, saját erőből lakást teremtenek. Kérdezem a pénzügyminiszter urat, hogy 1989 óta milyen összegben nyújtottak 3%os kölcsönt erre a célra, és hogy ez a költségvetés számára milyen terhet jelent évente a kamatkülönbözet átvállalásában? Továbbá: mi indo kolja, hogy az állami költségvetés plusz terheket vállaljon magára, s ha ez elkerülhetetlen, akkor ezt miért nem a szociális rászorultság alapján a lakásállomány bővítésére fordítja? A 3%os lakáskölcsönök 1988. december 31i hatállyal megszűntek. Az eltel t időszakban Ön miért nem indítványozta, hogy ezen intézkedés a tanácsi bérlakások értékesítésének feltételeire is vonatkozzon? Tisztelettel várom a pénzügyminiszter úr válaszát. (Gyér taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Ismételten felkérem képviselőtárs aimat, tartsák be az interpelláció elmondási idejét, mert nagyon kicsúszunk az időből. Az interpellációra Rabár Ferenc pénzügyminiszter úr válaszol. Dr. Rabár Ferenc pénzügyminiszter válasza RABÁR FERENC, DR. pénzügyminiszter: Tisztelt Országgyűlés! Tiszte lt Képviselő Úr! Tisztelt Elnök Úr! Mindenekelőtt egy kiigazítást szeretnék tenni: az állami tulajdonban álló házingatlanok megvásárlására kölcsönt nem nyújtottak, mert nem kölcsönt kaptak a vevők, hanem részletekben fizetnek az eladónak. Ez persze a rends zer igazságosságán vagy igazságtalanságán semmit nem változtat. Van azonban egy következménye. Ebből eredően ugyanis a költségvetés számára teher nem jelentkezik, így a költségvetési kiadások rászorultság alapján a lakásállomány bővítésére való fordításra nincs lehetőség, erre tehát nem tehettek indítványt. Ettől teljesen függetlenül egyetértek a képviselő úrral: az állami tulajdonban álló házingatlanok elidegenítésének feltételei valóban megértek az alapos átalakításra. A Kormány programja erről azt tartal mazza: "Az önkormányzatok mint tulajdonosok, a bérlakások privatizációjának mértékét és feltételeit, az eladási árat is önállóan határozhatják meg célszerű közös irányelvek szem előtt tartásával." A bérlakásokban nem csak és nem elsősorban a régi rendszer káderei laknak. A bent lakó bérlő számára az eladási árat és a megfizetés feltételeit nem lehet meghatározni függetlenül az elmaradt felújítások költségeitől, a lakásbérleti jog tartalmától és a lakbértől. Ezért a lakástörvény megalkotása előtt nem célszer ű a jelenlegi feltételek egyegy elemének megváltoztatása. A helyi önkormányzatok megalakulásával összefüggő kiegészítő átmeneti szabályokról az elmúlt héten megalkotott törvény úgy rendelkezik, hogy a lakástörvény hatályba lépéséig a jelenlegi rendelkezés eket kell alkalmazni azzal, hogy kötelezi a Kormányt a törvényjavaslat április 30ig történő beterjesztésére. A helyi önkormányzatok addig is tehetnek néhány dolgot. A jelenleg hatályos rendelkezések alapján ők dönthetnek arról, hogy mely ingatlanokat nem kívánják értékesíteni. Dönthetnek arról, hogy milyen áron értékesítik a lakásokat. Az ármegállapításra vonatkozó hatályos szabályt, amit a képviselő úr ismertetett, csak az esetben kell alkalmazni, ha az önkormányzat másként nem rendelkezik. A jogszabály f ölhatalmazza az önkormányzatot, hogy magasabb vagy alacsonyabb vételárat állapítson meg, és csak annyi korlátot állít, hogy az ingatlan helyi forgalmi értékét nem haladhatja meg. Úgy gondolom, hogy ezekkel az eszközökkel élve a helyi önkormányzatok elfogad ható keretek között tarthatják az értékesítés folyamatát addig is, amíg a lakástörvény alapján a programban meghatározott módon az összes tulajdonost illető rendelkezési jogot megkapják.
