Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. november 12. hétfő, az őszi ülésszak 15. napja - Az illetékekről szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BALÁS ISTVÁN, DR. (MDF)
894 A következő dolog az ötödik elem: az ingóságok illetékezésének dolga. Itt nem egyszerűen értékhatárról van szó, hanem technikai kezelésről is. A hagyatéki eljárás ez alól kivétel, hiszen nyomon követhető alapja van az illetéknek. De tis ztelt Ház, gondolják végig: miért akarunk ingóságok ajándékozása esetén illetékeztetni? Hát ki lesz az, aki egy ingóság ajándékozásáról okiratot állít ki és azt még be is mutatja az Illetékhivatalnak? Bár így lenne! Kétlem… Értelmetlennek tartom tehát olya n szabály beépítését, amit eleve nincs esélyünk érvényre juttatni. Mindent összevetve: azok a módosító indítványok, amelyek ezen öt témakörben a részünkről születtek, összességükben nem fogják befolyásolni az illetékekből szerezhető bevételeket, minimálisa k ezek. Sőt az értéknövekedés, az árnövekedés minden bizonnyal még pótolja is, ugyanakkor képesek lehetünk egy olyan összhangot teremteni a későbbi változtatásokkal, amely megelőzhetné évenként rendszeresen az illetéktörvény módosítását. Ezért ajánljuk Önö knek jó szívvel ezeket a módosításokat. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Még egy jelentkező van felszólalásra. Megadom a szót dr. Balás István képviselő úrnak. Felszólaló: Dr. Balás István (MDF) BALÁS ISTVÁN, DR. (M DF) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az illetékjog nem egy önálló jogág, hanem valamely más jogterületnek egy mögöttes jogága. Polgári jog, büntetőjog, anyagi jogok vagy a három nagy eljárásjog – a büntetőeljárás, a polgári eljárás és az államigazgatási eljárás – szabályai mikéntjétől függ az, hogy meg lehete valamely jogügyletet illetékkel róni, ki kelle szabni valamilyen eljárási illetéket, vagy sem. A rémálmaimban fordul elő még ügyvédjelölti koromnak az egyik jogszabálya, amikor még a 11/1966 PM számú rendele t volt hatályban, aminek volt egy gyönyörű rendelkezése, valahogy így szólt: "Az illetékmentes kiadvány kiadására irányuló illetékköteles beadvány illetéke". (Derültség.) Utána volt egy lábjegyzet: "Ilyen eljárás ugyan nincs, de ha lenne, az illetéke máris szabályozva van". (Derültség.) Véleményem szerint, amikor az illetékkódex szövegét vizsgáljuk, figyelnünk kell arra, hogy konforme a mögöttes jogszabályokkal, vagy sem. Vane egyáltalán olyan jogintézmény, aminek az illetékét szabályozzuk, vagy sem. Ugya ncsak figyelni kell arra is, hogy lehetőleg úgy hangozzék – bár erre kevés az esély – egy illetéknorma, mintha egy magyar ember szólna egy másik magyar emberhez. Az általam beterjesztett módosító indítványok lényegében ezt a kétirányú vizsgálatot végezték el. A Polgári Törvénykönyvvel ellentétes intézmények illetékének szabályozását nyilvánvalóan nem támogathatja a Parlament. A 739es, illetve 745ös sorszám alatt beterjesztett indítványaim ennek az eleve bukásra ítélt anomáliának a kiküszöbölésére irányuln ak. Elnézte a normaszövegező, előfordul ez. Vannak érdemi észrevételek egyes módosító indítványoknál. Utalok itt a 748as sorszám alattira, és végül van sok olyan, amely elsősorban ezt a magyar nyelvhez illeszkedő szabályt szeretné becsempészni ebbe a fant asztikusan lehetetlen jogágba. Az előttem szólók koncepcionális kérdéseket is felvetettek. Természetesen több olyan koncepcionális kérdés van, amely végiggondolást igényelhet. Nem biztos, hogy a Kormány által javasolt megoldás az egyedül üdvözítő, nyilván bizottsági vitákban erre meglesz még a mód. Gondolok én ilyenekre – most csak ötleteket szeretnék adni: vajon miért lehet megúszni egy esetleg többmillió forintos gépjármű elidegenítését minimális, jelképes összeggel, miközben egy összekuporgatott vagyont alaposan illetékkel sújtunk.
