Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. november 12. hétfő, az őszi ülésszak 15. napja - Az illetékekről szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - LUKÁCS TAMÁS, DR. (KDNP)
895 Ugyancsak elméleti kérdésként vethető fel: az úgynevezett első csoportban, az öröklési, ajándékozási illetékek első csoportjában egyáltalán miért is kell illetéket fizetni? Ez egy nagyon súlyos elvi kérdés. Van olyan állam, aho l ez fogalmilag kizárt. Hadd utaljak arra, hogy a Magyar Demokrata Fórum választási programja kifejezetten ilyen szabály megléte, meghagyása ellen foglalt állást. Felmerültek itt egyéb indokok is. Matyi László vetette fel azt, hogy alapvetően a forgalom cs ökkenése az a veszély, amely ellen küzdeni kell. Ez valóban így van. A teljesség kedvéért utalok arra, hogy az illetékbevételek egészén belül az eljárási illetékek jelentik a túlnyomó többséget, ahol nyilván nincs forgalomcsökkenés, és a vagyonszerzési ill etékek a kisebb rész. A vagyonszerzési illetékeken belül pedig van egy illetékkör, van egy jogügyletkör, amely mindenképpen illeték alá fog esni: ez a haláleset. Ezen a területen forgalomcsökkenésre – sajnos – számítani nem lehet. Ami az ajándék és az örök lés kettéválasztását illeti: minden jogász tudja, mi a különbség a kettő között, azonban a lényegét tekintve – az, hogy ez tipikusan egyenes ágon belül mozgó ingyenes áramlást jelent – nincs különbség. Ez nem jelenti azt, hogy eleve elleneznék egy ilyen ke ttéválasztást az öröklési kulcsok csökkentése irányában, de az indoklás ekként nem lett volna helyes. És végül még egy kör merült fel. Matyi László felvetette, hogy a hagyatékátadó végzés olykor igen nagy távolságban van időben a halál időpontjához, mint a hagyatékjogügylet időpontjához képest. És tény, hogy az infláció ilyenkor annyira felverheti a hagyatéki ingatlanok értékét, hogy méltánytalan hátrányban részesülhet az örökös. Nyilván elkerülte Matyi László kollégám figyelmét, hogy erre a törvényalkotó is gondolt, amikor a javaslat 67. szakasz (2) bekezdésében kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a késedelemmel arányosan – tulajdonképpen az értékemelkedéssel arányosan – az Illetékhivatal az illetékalap csökkenése irányában tesz lépéseket, maximálisan egyéb ként a hagyaték értéke 50 százaléka erejéig. Ilyen megfontolások alapján tehát alapvetően egyetértek az illetékjavaslat beterjesztett szövegével. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Időközben még felszólalásra jelentekezett dr. Lukács Tamás képviselő úr, Kereszténydemokrata Néppárt. Felszólaló: Dr. Lukács Tamás (KDNP) LUKÁCS TAMÁS, DR. (KDNP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem kívánom idejüket rabolni, sem a türelmüket próbára tenni, és nem kívánom megismé telni azokat a gondolatokat, amelyek különösen Békesi képviselőtársam jóvoltából már elhangzottak. Valójában végiggondolandó az illetéktörvény kapcsán, hogy a tulajdon minden formájának középpontjában a tipikus tulajdon – amit az illetéktörvény a középpont ba állít, ugyanúgy, ahogy az 1986os törvény – , a személyi tulajdont. Akkor, amikor egy kormány, egy országgyűlés és minden párt a privatizációra készül, feltehető az a kérdés, hogy vajon a gazdaság biztonságát szavatoljae az olyan öröklési illetékkulcs, ami az 5 millió forint fölött a 30 százalékos illetéket írja elő, hiszen ez azt jelentheti, hogy az a gyermek, aki az apjától ilyen vagyont örököl, és nem személyi tulajdonkörbe tartozik, nem fogja tudni az apja foglalkozását folytatni. Úgy gondolom, hogy erre módosító indítvány szükséges, amely módosítás alkalmas lehet arra is, amit Békesi kolléga ajánlott: hogy ebben a körben az öröklési illetéket csökkentsük? Amiért mégis jeleztem, és az általános vita lezárása előtt feltétlenül szólni kívántam, az az, hogy módosító indítványt kívánok beadni, mégpedig a lakásgazdálkodás körében. Az utóbbi időben kaptunk figyelmeztető jelet arra – és úgy gondolom, minden eszközt meg kell ragadni annak elkerülésére – , hogy a hajléktalanok nagyobb tömege kialakulhasson. Ily enformán én a 25. szakaszt egy új ponttal kívánom kiegészíteni oly módon, hogy az állami gondozottak, valamint azok, akik nagykorúságuk elérésekor állami gondozottak, továbbá ezek házastársa, a gyermekét egyedül nevelő
