Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. november 12. hétfő, az őszi ülésszak 15. napja - Az illetékekről szóló törvényjavaslat megtárgyalása - BÉKESI LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
893 permanens módosítási igényét ezeknek a változtatásoknak a kapcsán. Azt hiszem, ezekre érdemes odafigyelni. Az elévülés intézményéről itt nem szólnék, bár az a nagyon sajátos és groteszk helyzet alakult ki, hogy a háborús bűnökkel azonos ran gra emelkedik a magyar illeték, hiszen csak ezeknél nincs elévülés… De azt gondolom, ezt majd az adóeljárás rendjéről szóló törvényjavaslatnál meg tudjuk vitatni, nem kell most az időt vesztegetni. Frakciónk és magam is úgy látjuk, hogy ajánlani tudjuk a P arlamentnek az illetéktörvény elfogadását, néhány módosító indítvánnyal együtt. Módosító indítványaink egyébiránt ezt a célt szolgálják. A pontosításokra nem utalnék; ha kell, a részletes vitában erre visszatérek. De van öt nagy koncepcionális elem, amiről egykét mondatot engedjen meg a tisztelt Ház, hogy szóljak. Az első, azt hiszem, nem indokolatlanul az az igény – s ez már összefügg azokkal az előttünk álló változásokkal, amelyekre utaltam – , hogy az illetéktörvény ne fékezze a privatizációs folyamatot. Konkrétan: a visszterhes ingatlanvagyonátruházás illetékkötelezettsége, ami 6 százalékos mértékű, vonatkozik az állami tulajdon vásárlását lebonyolító magánszemélyekre is. Gondolják végig! Abban az esetben, ha mi azt akarjuk, hogy sok kis ember jusson ho zzá az állami vagyon egy részéhez a privatizáció keretében, ehhez kedvezményes hitelkonstrukciókat, egzisztencialapot és így tovább képezünk, nem csekély erőforrással, akkor ennek az erőforrásnak egy részét, konkrétan 6 százalékát visszafizettetjük rögtön a visszterhes ingatlanvagyonátruházási illeték fejében az államnak! Nem bölcs dolog, kifejezetten ellentétes hatást vált ki, rossz ösztönző erő, visszatartó erő! Nem állítom, hogy a privatizációs folyamat néhány esztendeje után nem kell majd ezt a fajta v agyongyarapodást is illetékterhelés alá vetni. De most azt gondolom, nem lenne szabad erre a körre kiterjeszteni az illetékfizetési kötelezettséget. A második ügy a megtakarítások kezelése. Itt nincs érdemi vitánk az illetéktörvénnyel, hiszen valóban illet ékmentes az értékpapírok forgalma is és a takarékbetétek és más betétek forgalma is. Azt gondolom azonban, fontos szempont, jogi szempont a garanciális elem. A tárgyi illetékmentesség adhatná azt a biztonságot és garanciát, nem pedig az a fajta területi va gy illetékességi elv, hogy az illetéktörvény hatályán kívül kell kezelni ezeket a vagyongyarapodással együtt járó elemeket. Érdemes lenne megfontolni, éppen a garanciális elemek erősítése érdekében! A harmadik ügy: azt hiszem, a lakásüggyel külön kell fogl alkozni. Bár tiszteletre méltó az a következetesség, amellyel a lakásszerzéssel kapcsolatos illetékterheket változatlanul mérsékelten kívánja hagyni a kódex, miután éppen az ingatlanforgalmon belül a lakások értéknövekedése a legnagyobb – bár területileg e z nyilván differenciált, de azért tagadhatatlan – , és miután azt hiszem, mindannyiunk számára eminens érdek az, hogy minden lehetséges eszközzel ösztönözzük a lakáspiacon a forgalmat, további preferenciák beépítését, további illetékkulcscsökkentést tartun k lehetségesnek is és szükségesnek is. Nem kell attól félni, hogy itt a kulcscsökkentés óriási bevételkiesést okoz; fájdalom, az elkövetkező években ezen a területen az érték- és árnövekedés még mindig nagyon jelentős lesz, tehát alacsonyabb kulcsok is hoz zák majd azt a bevételt, amire ebben a körben számítani lehet. Negyedik ügy: mélyen egyetértek Matyi László képviselőtársunkkal. Az ingyenes vagyongyarapodás esetében nem lehet egyenlőségjelet tenni az öröklés és az ajándékozás közé. Ő elmondta a jogi szem pontot, legyen szabad nekem egy mondattal a közgazdasági szempontokra utalni! Aligha lehet azt az egyébként klasszikus pénzügyi érvet a családon belüli öröklés esetén fölhozni és kitartani mellette, hogy ebben az esetben az ingyenes vagyonszerzés mögött ni ncs valódi erőfeszítés. Nagyon nehéz azt mondani, hogy a családok birtokában lévő tulajdon – legyen az ingatlan vagy ingóság – nem a családok együttes erőfeszítésének eredményeként jött létre, amit egyébként teljes mértékben el lehet fogadni az ajándékozás esetében. Ez a magyarázata annak, hogy mi is egyértelműen az ajándékozási és az öröklési illetékkulcsok csökkentését ajánljuk. Van egy kör, ez a családon kívüli öröklés, ott nincs indoka ennek, ott elfogadom, hogy legyen az ajándékozási és az öröklési ill eték kulcsa azonos.
