Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. október 30. kedd,az őszi ülésszak 12. ülésnapja - A Társadalombiztosítási Alap 1990. évi költségvetéséről szóló 1989. évi XLVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP)
690 Ugyancsak utalt rá, hogy milyen sürgető az a lépés is, amely a biztosítási ágakra történő megosztását jelentené a társadalombiztosításnak. Székelyhidi képviselő úr felszólalására ketten is reagáltak. Én inkább k apcsolódnék egy dologban hozzá, mégpedig abban, hogy az ő hozzászólása megerősíti azt a tényt, amit itt már többen is elmondtak, hogy sokkal jobb lett volna ezt a törvényjavaslatot az 1989. évi társadalombiztosítási költségvetéssel együtt tárgyalni. Nem ér tem, hogy ez miért így történt, hiszen az 1989. évi költségvetésre vonatkozó első tervezet májusban elkészült. Május végén. Arról nem beszélve, hogy törvény írja azt elő, hogy a költségvetéssel együtt kell a társadalombiztosítási költségvetést is tárgyalni . Erre tehát lehetőséget kellett volna találni. Azt, hogy a Csehák Judittal társbérletben vagy társtettesként kidolgozott módosító javaslatunkra mi inspirált, nagyrészt elmondta Békesi László képviselőtársam. Én azonban utalnék arra a tájékoztatóra is, ame lyet a módosító indítványhoz a Kormány ide terjesztett, és amelyben olyan mondatok vannak, hogy az Alap egyenlegének alakulását mutató előrejelzések azok nem teljes körűek, különösen a bevételeket illetően nem teljes körűek. Valóban úgy áll a helyzet, hogy ezek nem teljes körűek, erről már itt szó volt. Szeretném felhívni a jelenlévők figyelmét arra, hogy a Frajna képviselő által visszavont – előterjesztett és visszavont – módosító indítványok mellett még másik három, jellegében különböző, a lényegét tekint ve különböző javaslattal állunk itt szemben. A kormányé egy differenciálatlan, egyenlő mércével mérő, a szociális bizottságé egy bizonyos differenciálást megengedő, és a miénk, amely pedig a tizenharmadik havi nyugdíjat jelentené. Itt utalnék arra, amit Fr ajna képviselő úr mondott. Természetesen, hogyha megfelelő összegek állnak rendelkezésre, és ezeknek a folyamatos megjelenése is biztosítottnak látszik, akkor arra kellene törekedni, hogy a nyugdíjakat ne egyszeri alkalommal, hanem folyamatosan emeljük. Ez azonban ma nem látszik előre. Az látszik, hogy a tizenharmadik havi nyugdíjat, mint egyszeri összeget tudja a társadalombiztosítás kifizetni. Felhívnám a figyelmüket arra az elemére is a módosító indítványunknak, hogy ez tartalmazza azt is, hogy a gyesen lévők is kapjanak egyszeri kiegészítést. Ezt a 2400 forintos kiegészítést. Nem kell itt e helyen ecsetelni azt, hogy mekkora összeg ma a gyes, és ennek milyen a vásárlóereje. Mindenképpen indokoltnak tartjuk. Szükségesnek tartjuk ugyancsak fenntartani azt a garanciát is, az Országgyűlésnek azt a garanciális kötelezettségét, amelyet a Kormány előterjesztése eltörölni szándékozik. Igaz ugyan, hogy ez a törvény, amelynek a módosításáról tárgyalunk, csak az ez évi költségvetésre vonatkozik. Az is igaz, hogy a t ársadalombiztosítás vezetőinek nyilatkozatai arra utalnak, és ez nagyon helyes törekvés, hogy a nyugdíjak valorizációja épüljön be a társadalombiztosítási törvénybe, szinte automatizmusként, de ma ez még nincs meg. Ezért javasoljuk, hogy maradjon meg ez a paragrafusa a törvénynek. Felhívnám a figyelmet arra, hogy a Kormány rendelettervezetében szerepel egy felsorolás, hogy milyen szociális jövedelmek kiegészítését javasolja a Kormány. Ebben van egy csomó olyan, amely nem társadalombiztosítási megalapozottsá gú. Utalok itt elsősorban a rendszeres szociális segélyezettek körére. A rendszeres szociális segélyezés az a kommunális szociálpolitika része, eddig a helyi tanácsok, jelenleg a helyi önkormányzatok feladata. Természetesen, mivel ez a legelesettebb réteg ma hazánkban, szükséges számukra is biztosítani legalább ezt az egyszeri összeget, de a költségvetésen keresztül, és az önkormányzatokon keresztül. Hasonló módon az országos rendszerekből szociális segélyt kapóknál a kiegészítést szintén ne a Társadalombiz tosítási Alapból, hanem a költségvetésből tegyük meg. Még egy mondatban szeretnék utalni Székelyhidi kolléga úr hozzászólására, amelyben az egészségügy gazdálkodását és a kórházigazgatók általa, rablógazdálkodásnak nevezett eljárást érintette. Én tartózkod nék attól, hogy így általánosságban rablógazdálkodónak ítéljem a
