Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. október 30. kedd,az őszi ülésszak 12. ülésnapja - A Társadalombiztosítási Alap 1990. évi költségvetéséről szóló 1989. évi XLVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - BÉKESI LÁSZLÓ, DR. a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság elnöke: - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - FRAJNA IMRE (FIDESZ)
688 Köszönöm. Nemcsak ez a körülmény teszi szükségessé, hogy az ebédszünetben a szociális bizottság ülésezzék, hanem Frajna Imre módosító javaslata is. Megadom a szót dr. Békesi Lászlónak mint bizottsági elnöknek. Felszólaló: Dr. Békesi László, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság elnöke BÉKESI LÁSZLÓ, DR. a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság elnöke: Köszönöm Elnök Úr! Tisztelt Ház! Csak annyit szeretnék bejelenteni, hogy nincs szükség a módosító indítvány miatt a költségvetési bizottság összehívására. Természetesen a bizottsá g azt a megoldást támogatja, amely adómentessé teszi a nyugdíjkiegészítést, bármely forma legyen is. Köszönöm szépen. ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Szólásra következik Frajna Imre képviselőtársunk a Fiatal Demokraták Szövetsége részéről. Felszólaló: Fr ajna Imre (FIDESZ) FRAJNA IMRE (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Egész szép vita bontakozott ki a módosító indítványom sorsa fölött. Azt a javaslatot, hogy bizottsági vélemény miatt ne kelljen összehívni a bizottságokat, a Házszabál y nem teszi lehetővé. Nincs is rá szükség, mert a Pénzügyminisztériummal történt előzetes konzultációim alapján az adómentességet a Pénzügyminisztérium és a Kormány saját hatáskörben biztosítani tudja ezekre. Úgy érzem, a nyugdíjak kifizetésének időpontja megérdemli azt, hogy eltekintsünk attól, hogy a törvényben rögzítsük ezt, tehát visszavonom a módosító indítványomat. Ezután a beszédemet mondanám el. Az idő sürgető voltára való tekintettel, kizárólag a törvényjavaslat szempontjából lényegesnek tekinthető kérdésekről szeretnék szólni. Így nem fogok arról beszélni, hogy mikor jelentette be ezt az intézkedést a Kormány, miért akkor jelentette be, volte egyáltalán joga ehhez. Hasonlóan filozofikusnak tűnik az a kérdés is, hogy az a Kormány, amelyik útonútfé len a szociális piacgazdaság ilyen megteremtését hirdeti, vajon hogyan terjeszthetett be egy ilyen fokú szociális érzéketlenségről tanúskodó törvényjavaslatot. A kérdés filozófiai oldalával nem akarok foglalkozni, van viszont néhány gyakorlati következmény e. Alapvetően hibásnak tartjuk az árszínvonal emelkedéséhez kapcsolt indexálásra való hivatkozást. A törvényjavaslat általános része arra a szakaszra hivatkozva kér döntést, amit később a 6. §ban töröl. A hivatkozott szakaszt, miszerint a (3) bekezdésben említett összegeket a fogyasztói árszínvonal tényleges emelkedéséhez igazodóan az 1990. évben az Országgyűlés döntése alapján meg kell növelni, éppen e törvényjavaslat kívánja, mint teljesíthetetlen előírást, hatályon kívül helyezni. E törvényjavaslat tárg ya igen helytelenül nem a nyugdíjak revalorizálása, hanem egyszeri támogatási segély. Ha pedig segély, akkor érvényesülnie kell a rászorultsági elvnek. Miután egyértelmű, hogy a mai helyzetben az infláció ellentételezésére semmiféle helyzetben bármiféle in dexálásra nincs lehetőség, ezért egyértelművé kell tenni, hogy a meglévő források szociális jelleggel kerülnek felhasználásra. Ez esetben viszont még a látszatát is el kell kerülni az egyenlősdinek. Vállalja fel a Kormány, hogy a szűkös források miatt csak a legrászorultabbakat támogatja. Ennek megfelelően a nyugdíjasok közel egészét kitevő, 13800 forint alá eső része – kb. a nyugdíjasok 98 %át jelenti. Javasoljuk, hogy csak a hivatalos átlagbér alatti nyugdíjasokat támogassuk. Semmilyen indokát nem látjuk annak, hogy szociális intézkedésként olyan embereket támogassunk, akik jövedelme az aktív dolgozók átlagbére fölött van. Javasoljuk, hogy az így felszabadult forrást a hivatalos létminimumot elérő vagy az alatti nyugdíjjal rendelkezők között ossza fel a t ársadalombiztosítás, ahogyan azt a szociális bizottság javasolja. Másrészt ezt az összeget, mivel
