Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. október 30. kedd,az őszi ülésszak 12. ülésnapja - A Társadalombiztosítási Alap 1990. évi költségvetéséről szóló 1989. évi XLVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - BÉKESI LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
684 befizetési kötelezettség. Erre kezünkben vannak a taval yi pontos információk éppen a társadalombiztosítás 1989. évi zárszámadásáról, amely világosan bizonyítja, hogy tavaly 9%os bérnövekedésre 27 milliárd forintnyi többletbevétele realizálódott a TBnek. Tehát lényegében minden 1%nyi plusz bérre 3 milliárd f orint a többlet! Ha tehát a befizetési fegyelmezetlenséget is figyelembe veszem, nagy biztonsággal állítható, hogy a 11%os bértöbbletre körülbelül 3334 milliárd forintnyi többletbevétel realizálása várható. Igaz, ezt jó néhány üggyel korrigá lni kell, aminek a pontos számait nem ismerjük, hiszen ebben a többletbérben, többletkeresetben lehetnek olyan elemek – sőt, vannak is olyan elemek – , amelyek nem biztosítási alapúak. Ilyen az osztalék, a megbízási díj, és sajnos tudjuk, hogy a magánvállal kozások körében egyre inkább terjed a biztosítási kötelezettség elmulasztása és a közvetlen bérkiáramlás is. Ha nagyon óvatosak vagyunk tehát, és azt mondjuk, hogy ennek a megvalósult bértöbbletnek a nyugdíjjárulékvonzata csak 50%ban – felét tételezem fe l tehát – , realizálódik az év végéig, ez körülbelül 17 milliárd forint. És ebben, tisztelt Ház, a tavalyi tapasztalatokat is figyelembe véve, a konkrét, idén megvalósult bérkiáramlást figyelembe véve semmiféle rizikó nincs! Még két gondolatot ehhez, tiszte lt Ház! Az egyiket szomorúan teszem szóvá, hiszen nem először kell szóvá tenni. Legutóbb a júliusi költségvetési vitában is sajnos meg kellett említeni. Nem csökkent az elmúlt időszakban, hanem tovább nőtt és pillanatnyilag már közel 19 milliárd forint az a hátralék, amellyel a társadalombiztosítás számol. Sajnos, a Kormány egyébként nagyon bölcs intézkedésének hatásai még nem érvényesülnek, és ami igazán szomorú, a társadalombiztosítás változatlanul egyetlen konkrét lépést sem tett, nem kezdte meg a felszá molási eljárást azokkal a nemfizetőkkel szemben, akik ezt a 19 milliárdos hátralékot fölhalmozták. Megdöbbentő az a reakció, amelyet a költségvetési bizottság ülésén a Társadalombiztosítási Főigazgatóság helyettes vezetője erre elmondott, kijelentvén: addi g nem is kezdik meg ezeknek az akcióknak az indítását, ameddig nem gondoskodik jogi alapokon a Kormány, illetve a Parlament arról, hogy a felszámolási eljárás keretében a vagyonból való kielégítés sorrendje megváltozzék, és a társadalombiztosítási tartozás ok az állami tartozásokkal azonos szinten, első helyen kerüljenek kielégítésre. Nem fogadható el az érv, hiszen nyilvánvaló – az Adóhivatal gyakorlata bizonyítja – , hogy a megkezdett, kezdeményezett felszámolási eljárások elenyésző mértékben vezetnek tényl eges felszámoláshoz, 90%ban viszont a befizetések történnek meg! A TBnek élnie kellene ezzel a lehetőséggel! S végül, de nem utolsósorban őszintén sajnálom, hogy a racionális sorrend ezúttal sem érvényesül a Parlament menetrendjében, hiszen úgy tárgyalun k az 1990es költségvetés módosításáról, hogy az 1989. évi TBzárszámadást nem hagytuk jóvá, holott ebben a TBzárszámadásban több mint 9 milliárd forint likviditási tartalékról javasol a Parlament számára a Kormány intézkedést. Egyetértek azzal, hogy kell likviditási tartalék. De talán nem tévedés megkockáztatni, hogy az év utolsó negyedében, utolsó hónapjaiban, amikor ugrásszerűen nő a befizetés, valódi tartalma ennek a likviditási tartaléknak nincs. Tehát, ha nagyon nagy baj van, ennek egy része is igény be vehető a fedezet biztosítására. Mindezt, tisztelt Ház, azért mondtam ilyen hosszan és részletesen, hogy érzékeljék, alapvető szakmai problémákról, szakmai vitákról van szó, nem megalapozatlan, indokolatlan, illúziókeltő feltételezésekről. Hogy mennyire így van, szeretném biztosítani Önöket: ha reális veszélye lenne annak, hogy akár azt az 1,8 milliárdos, előterjesztésben jelzett költségvetésrontó hatást valóban komoly veszélyként kellene értékelni, én magam nem javasolnám a Parlamentnek, hogy a nagyon ne héz helyzetben lévő költségvetést még plusz 1,8 milliárd forinttal terhelje. Mindent összevetve tehát: meggyőződésem, tisztelt Ház, van lehetőség arra, hogy a nagyobb javaslatot fogadja el a Ház, és ebben az esetben többet tudunk a nyugdíjasokon segíteni.
