Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. október 30. kedd,az őszi ülésszak 12. ülésnapja - A Társadalombiztosítási Alap 1990. évi költségvetéséről szóló 1989. évi XLVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - BÉKESI LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
683 BÉKESI LÁSZLÓ, DR. (MSZP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egyetlen kérdéssel szeretnék foglalkozni. Nevezetesen: képviselőtársaim, Csehák Judit és Kovács Pál módosító indítványának esetleges elfogadása esetén megteremthetőke az erőforrások a magasabb nyugdíjkiegészítéshez, vagy pedig ez a program irreális, és az egyébként is kritikus helyz etben lévő költségvetésre hárítana indokolatlanul nagy kockázatokat. Nem a Beszélő egyébként nagyon megtisztelő bizalmát szeretném tehát igazolni, annál is inkább, mert olyan információk birtokosának tételez fel, amellyel egyetlenegy expénzügyminiszter se m rendelkezik; másrészt olyan ismereteket is feltételez, amelyek sajnos nem léteznek. Bár léteznének! Előre is elnézést szeretnék kérni, hogy ha a parlamenti hozzászólásomban szokatlanul talán több számmal szeretném Önöket terhelni. Szolgáljon mentségemül, hogy egyrészt szeretnék nagyon konkrét, másrészt nagyon hiteles lenni, és úgy vélem, hogy az ügy, amelynek végső döntésétől függően többet vagy kevesebbet kaphatnak nehéz helyzetben lévő nyugdíjasaink, megéri, hogy ha egy kicsit alaposan szemrevételezzük: valójában milyen erőforrások felett dönthet a Parlament. Négy témakörről szeretnék ennek kapcsán szólni. Az egyik, hogy vajon eléggé megalapozottake azok a számítások, amelyekre a Kormány javaslata, illetve most már a Kormány által is támogatott szociáli s és egészségügyi bizottság módosító javaslata irányul. Egyetértek miniszter úr expozéjának azon gondolatával, hogy az előzetes szakértői becslések túlzottan óvatosak. Én egy kicsit keményebben minősíteném, irreálisan alacsonyak voltak. Ezek a becslések eg yrészt a KSH adatszolgáltatására támaszkodnak. Arra az adatszolgáltatásra, amely erre a célra tökéletesen alkalmatlan. Alkalmatlan, hiszen kizárólag az úgynevezett szocialista szektor adatszolgáltatóit figyeli meg, azt is egy meglehetősen kétes és nem elég gé megalapozott reprezentációra építve. Különösen alkalmatlan tehát a bérkiáramlás mérésére, sőt, a bérkiáramlás dinamikájának mérésére, hiszen köztudott, hogy a gazdaság egyéb szektoraiban ez a növekedés lényegesen gyorsabb, mint az úgynevezett nagyvállal ati, illetve szövetkezeti körben. Azt gondolom, a másik hiba, amely a becslések megalapozásául szolgál, az az egyszerű matematikai összefüggés, hogy az első 8 hónap tényleges befizetéseinek számtani átlagát extrapolálják a 12 hónapra. Az elmúlt évek is egy értelműen azt bizonyítják, hogy az év utolsó 4 hónapjában egyrészt a befizetési készség növekszik, másrészt a bérkiáramlás nem csökken, hanem az év utolsó negyedévében növekedik. Mire lehet építeni? Azt gondolom, egyedül, egyetlen hiteles információ létezi k, ez a Magyar Nemzeti Bank október 12én kiadott első 9 havi pénzforgalmi adatairól szóló jelentés. Ennek alapján az első 9 hónapban – tehát szeptember végéig – Magyarországon a nettó keresettömeg növekedése 26%os volt. Igaz, hogy ezek az adatok sem a br uttó keresettömegre, tehát a járulékalapra vonatkoznak, azt azonban nem kell, azt gondolom, külön bizonyítani, hogy ez a bruttó keresettömeg csak nagyobb lehet a nettó keresettömeg 26%os növekedésénél, s nagyon szerényen – hiszen az adóelőlegeket is fizet ni kell – , számolva is ez egy 2830% közötti bruttó keresettömegnövekedést jelent, megvalósult keresettömegnövekedést az első 9 hónapban! Semmiféle esélye és veszélye sincs annak, hogy az év negyedik negyedében ez a kiáramlás csökkenjen. Még akkor sem, h a kétségtelen, hogy csökken a foglalkoztatottak száma, hogy nő a munkanélküliség a hazában. Rendkívüli megrázkódtatásnak kellene ahhoz bekövetkezni, milliós munkanélküliségnek a hátralévő két hónapban ahhoz, hogy érdemben ez a bértömegnövekedés csökkenjen ! Miután a társadalombiztosítás költségvetését 17%nyi bruttó bértömegnövekedésre építette, könynyű kiszámítani, hogy a valódi bértömegnövekedés és a tervezett között legalább 11%nyi növekedés húzódik meg. Említette Kis Gyula képviselőtársunk, hogy 1%n yi bruttó bérnövekedésnek 3,5 milliárd forintnyi a társadalombiztosítási tartalma. Az is igaz, hogy a társadalombiztosítási kötelezettségeknek a realizálása átlagban 10%kal kevesebb, mint a tényleges
