Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. október 30. kedd,az őszi ülésszak 12. ülésnapja - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtt - SZABAD GYÖRGY, az Országgyűlés elnöke:
676 SZABAD GYÖRGY, az Országgyűlés elnöke: Tisztelt Országgyűlés! Nem fogás a részemről, őszintén hálás vagyok Fodor Istvánnak, hogy ezt a felszólalást elmondta, ilyen formában kérdést intézett hozzám, így módomban van nyilatkozni négy kérdésben is. Az első a formalitást érinti: miért nem adtam meg tegnap a szót? A másik: é rintie kezdeményező szándékom bejelentése a lezajlott eseményeket? Harmadszor: mi a szándékom tényleges tartalma? Negyedszer: milyen módon kívánom ezt érvényesíteni? Az elsőt illetően: a lezajlott vitát én zárszavammal lezártnak nyilvánítottam. Valóban me gjelent a monitoron – én legalábbis akkor láttam meg – , a belügyminiszter úr válasza után, az én zárszavam elmondása közben Fodor István neve. Én azonban zárszót mondtam, és úgy gondoltam, hogy ha zárszóm után bármilyen, ehhez kapcsolódó kérdé sben vitát nyitok, akkor ez a vita továbbgyűrűzését vonja maga után, konfliktusba kerül felszólalásom zárszó jellegével. Erről ennyit. A második kérdés. Már az egyik mai lapban elnöki manőverről beszélt egy általam nem ismert újságírónő. Kérem, szó sincs e lnöki manőverről, és szó sincs annak az aggodalomnak az indokoltságáról, amit Fodor István mondott. Én nem a múltat illetően kívántam és kívánok az Alkotmánybíróságtól állásfoglalást. Természetesen, a múltat illetően egy politikai konfliktus lezárását megp ecsételő megegyezést semmilyen módon, sem magam, sem az Országgyűlés helyett vagy nevében megkérdőjelezni nem kívánok. Semmi olyan akciót nem kívánok indítani, ami ilyen megkérdőjelezést a múltat illetően előmozdíthat. Azt hiszem, ez félreérthetetlen. Nem a megegyezés ellen, nem a megegyezés hatályossága ellen, az elhangzott kormánynyilatkozatok megkérdőjelezése végett mondtam, amit mondtam. Amit én mondtam, a vitában megnyilatkozók hangsúlykülönbségeitől is ösztönzötten, az a gondom volt, hogy Alkotmányunk , illetve a gyülekezési törvényünk rendkívül sommásan fogalmaz. A jogos politikai tiltakozás – szeretném hangsúlyozni: a jogos politikai tiltakozás – résztvevője, és a jogos politikai tiltakozási formák alkalmazója jogbizonytalanságban lehet pillanatnyilag a tekintetben, hogy mikor lépi át az Alkotmányban, illetve a törvényben megvont határokat. Ugyanígy, a törvény megtartatására kötelezettek számára sem egyértelmű minden határ megvonása – én legalábbis, a jogszabályokat illetően, ezt így találtam. Éppen ez ért egy jogállamban mindkét fél számára teljesen egyértelműnek kell lenni, és nem szabad csak alkalmi politikai mérlegelésnek alávetni azt a kérdést, hogy a jogok és kötelességek határa hol húzódik. Lehet, hogy tisztelt képviselőtársaim, lehet, hogy maga a z Alkotmánybíróság is egyértelműnek találhatja a jelenleg fennálló helyzetet. Én a válság idején nem éreztem ezt az egyértelműséget. Indokoltnak tartottam tehát tegnap, és indokoltnak tartom ma, hogy az Alkotmánybíróság – amelyik nem csak jelentkező konfli ktus esetén, hanem aggály felmerülése esetén is olyan szerv, amely indokolatlan élhet alkotmány- illetve törvényértelmezéssel a tekintetben: egyértelműeke és csak politikailag értelmezendőke a jogszabályok – vállalkozike mint hivatott testület erre. His zen nem utolsósorban ezért állította fel ez az Országgyűlés, pontosabban, már tett megfelelő lépéseket jogelődje is az Alkotmánybíróság felállítására, a múlt évi politikai megegyezés értelmében. Tehát, az Alkotmánybíróság láte indokot akár arra, hogy érte lmezze a fennálló jogszabályokat, netán lehetséges konfliktusaikat, akár láte indokot arra, hogy az Országgyűlés kiegészítéssel éljen, ami a kételyeket eloszlathatja. Nem tartom szerencsésnek, hogy az utcán kelljen vitatkozni arról, kinek milyen direkt lé pésre van joga vagy nincs joga. Megítélésem szerint tehát egyértelművé kell tenni a jogszabályok tényleges tartalmát, vagy ha azok nem eléggé egyértelműek, akkor ki kell egészíteni őket. (Közbeszólás a jobb oldalról: Helyes!) Ez a tartalmi vonatkozás.
