Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. szeptember 17. hétfő, az őszi ülésszak 5. napja - Az állami kiskereskedelem, a vendéglátóipar és a fogyasztási szolgáltatások vagyonának privatizálásáról (értékesítéséről, hasznosításáról) szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - HORVÁTH JÓZSEF, DR. (MDF)
305 A III. ponthoz, a törvénytervezet 6. §a (2) bekezdéséhez: ez a privatizálás megvalósításának talán legfontosabb szabálya. Az a pont, hogy ne a Vagyonügynökség végezze maga – mint Vagyonügynökség – a privatizálást, hanem bízzon meg más szervezeteket, jogi személ yeket, vállalatokat a privatizálással. A privatizálásnak a lefolytatása, az előző pontban meghatározottak szerint – hogy nem a privatizálással megbízott vállalat fogja meghatározni az értéket – úgy érzem, hogy az a szándék nem csorbul, hogy nem lehet érték veszteséget elérni. Mindenképpen cél az, hogy kikerüljön a Vagyonügynökség kezéből a privatizálásnak a technikai lebonyolítása, semmiképpen nem lenne cél az, hogy tényleg egy nagy apparátust hozzunk létre, ezzel a bürokratikus részét csökkentjük az eljárás nak, és nem hiszem, hogy… ezek után azt akarom mondani, hogy etikus megoldásra törekedne a kormányzat. A javaslatomhoz kapcsolódik a költségvetési bizottság egy módosító javaslata, amely egy "a" szócska beiktatását kezdeményezi a "vállalat" szó előtt, amit végül is támogatott mind az alkotmányügyi bizottság, mind a Kormány. Annyiban szeretnék ehhez csatlakozni, hogy valóban ez az "a" szócska azért fontos, mert kiemeli, hogy annak a vállalatnak is lehet megbízást adni a privatizálás lefolytatására, amely vál lalatról szó van. És itt ezzel kapcsolatban azt szeretném megerősíteni: így úgy érzem, hogy az a vállalat is lehetőséget kap, amelyről szó van, arra, hogy biztosítsa a folyamatosságot, arra, hogy gondoskodjék az árukészleteknek az elhelyezéséről, átcsoport osításáról annak megfelelően, hogy milyen ütemezésben történik a privatizálás. És természetesen itt jön be az a kérdés, amelyet Katona Béla is említett, hogy bizonyos munkanélküliséget is eredményezhet ez a privatizálás, viszont így a vállalatok központjai … mert ugye csak arról van szó, hogy ha a vállalatok központjairól leszakadnak maguk az üzletek, akkor a vállalati központokkal mi lesz. Bár én nem látom ezt annyira kategorikusnak, hogy ezek az emberek mind munkanélküliek lesznek, viszont a vállalatok mód ot kapnak arra, hogy ezeknek a munkaerőknek a folyamatos leépítéséről gondoskodjanak és annak megfelelően ütemezzék, ahogy ez a privatizálás folyik. A V. ponthoz – ez a törvénytervezet 9. §ának (2) bekezdése; ez szól a versenytárgyalásról. Semmi mást nem kívántam tenni, és itt szintén csatlakozom Eörsi Mátyáshoz, hogy olyan garanciákat építsünk be a törvénybe, amelyek biztosítják az államnak az érdekeit, hogy bizonyos összegeket megkapjon, illetőleg, hogy az a folyamat törvényes keretek között zajlódjon. A zok a szabályok, amelyek csak a versenyfelhívás minimális feltételeit, a bánatpénznek a bevezetését, annak az elvesztését, illetőleg a szerződés meg nem kötése esetén a második következő pályázónak adnak lehetőséget a szerződéskötésre, nem csorbítják azt a jogot, hogy ettől függetlenül minden egyes üzletre az üzletnek megfelelő speciális szabályokat hirdessék meg a versenytárgyalásokra, hisz csak általános és mindenhol követhető szabályokról szól a módosítás. A törvénytervezet 10. §a, ez a VI. pontban szer epel nálam, rendelkezik a sorrendiségről. Azt hiszem, hogy ezen lehet rengeteget vitatkozni. Az én elgondolásom szerint mindenképpen a szerződéses üzletek vezetőit ki kell emelni ebből a sorból, mégpedig azért, mert ha a kormány vállalkozásbarát politikát kíván folytatni, akkor azokat, akik eddig vállalkoztak és befektettek, mindenképpen segíteni kell abban, hogy megkaphassák ezeket az üzleteket. Itt szeretném megemlíteni, hogy ezzel szorosan összefügg az a szövegrész, amely arról rendelkezik, hogy a szerző déses üzleteknél az üzlet vezetőinek a beruházásai, az ő tevékenységük folytán bekövetkezett értéknövekedés már korábban kimutatásra kerülnek külön összegként, és a szerződéses üzletvezető azzal a tudattal tud licitálni, hogy ha megnyeri a versenytárgyalás t, neki ezt a részt nem kell fizetni természetesen. A volt tulajdonosnak a megjelenése a sorrendben: én azt gondolom, hogy ez nem jelenti azt semmiképpen, és szeretném hangsúlyozni, nem jelenti azt, hogy ezzel a Kormány az ő kártalanításukat meg akarná old ani. Nem ez a törvény hivatott ennek megoldására, arra egy egységes kártalanítási törvényt kell hozni. Ez csak arra ad lehetőséget, hogy amennyiben egyező ajánlat esetén
