Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. szeptember 17. hétfő, az őszi ülésszak 5. napja - Az állami kiskereskedelem, a vendéglátóipar és a fogyasztási szolgáltatások vagyonának privatizálásáról (értékesítéséről, hasznosításáról) szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - HORVÁTH JÓZSEF, DR. (MDF)
304 Pontosan az volt a célom, miután kiderült egy előzetes egyeztetés során, hogy Eörsi Mátyásnak a javaslatával kapcsolatban vannak pontok, am iket abban az eredeti formában a kormányzat, illetőleg a koalíciós pártok nem tudnak elfogadni, úgyhogy egy olyan kompromisszumos megoldássort írjak le, amely sok szempontból átvette azokat a javaslatokat, amelyeket Eörsi Mátyás nyújtott be 399es számon, és sok szempontból ezeket tovább dolgozta. Egy konkrét példát szeretnék mondani ezzel kapcsolatban, azt hiszem, megvilágítja, hogy mi volt az én szándékom. A 13.§ (4) bekezdésével kapcsolatban az üzletek bérleti jogáról van szó, és abban a törvénytervezet eredeti szövege arról szólt, hogy két év után az üzlet bérleti jogát tovább lehet adni, illetve forgalomképessé válik. A mai tövények szerint ez a bérleti jog nem adható tovább, nem forgalomképes. A törvény ezt olyan módon akarta kicsit felszabadítani, ho gy két év után forgalomképessé tette volna. Eörsi Mátyás bizonyára attól a szándéktól vezetve, hogy egyszerűen azonnal forgalomképes legyen, tehát ne legyen még kétéves korlát sem, azt javasolta, hogy ezt a második bekezdést hagyjuk el a törvényből; bizony ára nem azzal az indokkal, hogy ezzel, ha elhagyjuk, jogilag az a helyzet áll elő, hogy újra fennmarad a jelenlegi helyzet, hogy nem hasznosítható az üzlet bérleti joga. Tehát én azt gondolom, amikor én ezek után azt a módosító indítványt tettem, hogy az ü zlet bérleti jogának továbbadása tényleg legyen felszabadítható – de én egy kompromisszumos megoldással azt javasoltam, hogy két év után mindenképpen, a két éven belül pedig a Vagyonügynökségnek a hozzájárulásával – , azt szerettem volna elérni, hogy a szán dékok pontosan megfogalmazva, és a szándékoknak megfelelően a törvényben elhelyezést nyerjenek. Ezek után szeretném a konkrét módosító indítványokkal kapcsolatban elmondani az észrevételeimet. Általánosságban azt tudnám mondani, és úgy fogalmazhatnék, hogy olyan garanciális szabályoknak a beépítésére tettem indítványokat, amelyek részben az államot, mint az eddigi tulajdonost, részben az eddigi vállalkozókat – és itt elsősorban a szerződéses üzletek vezetőire gondoltam – , részben pedig a leendő vállakozókat és tulajdonosokat védik a privatizációs eljárás során. Nem minden ponthoz szólnék, mert vannak pontok, amelyek csak szövegmódosítást érintenek. Pár olyan pont van, ami fontos és lényeges, ahhoz szeretnék konkrétan hozzászólni. A 445ös számú módosító indí tványról van szó, annak a számozásának megfelelően haladnék. A módosító indítvány II. pontjához, amely a törvény új 5. §sal történő kiegészítését tartalmazza. Ez a szöveg, ez a törvényhely a privatizálásra kerülő, az értékesítésre kerülő üzletek értékmegá llapításáról rendelkezik. Ezek a szabályok részint már most is megtalálhatók a Vagyonügynökségről szóló törvényben, tehát valóban igaz az is, hogy sok szempontból már a meglévő törvények alapján lehetne privatizálni, azonban úgy érzem, hogy miután ez a pri vatizációs folyamatnak az első olyan törvénye, amely egy folyamatot kíván megindítani, itt is helyénvaló, hogy ezek a garanciális szabályok megjelenjenek. Az egyik ilyen az (1) bekezdésben az, hogy értékbecslést kötelező ezeknél a privatizálásoknál megtenn i pontosan azért, hogy ne lehessen értéken alul ezeket az üzleteket privatizálni, és itt nagyon fontos, hogy nem maguk a vállalatok fogják ezeket az értékbecsléseket megtenni, hanem független, bejegyzett értékbecslőknek a bevonásával történjenek meg ezek a z értékbecslések. A (3) bekezdés pedig arról szól, hogy a kikiáltási árat, azt az árat, amelyet a Vagyonügynökség, vagy ha úgy tetszik: rajta keresztül az állam mindenképp meg akar kapni az üzletért, azt előre határozzák meg, és ennek függvényé ben kerüljön sor az árverésre. Még egy dolog van: az, hogy amikor a kikiáltási árról szólok, ez is azt mutatná, hogy ez a folyamat ezeknél a kis boltoknál… célszerű egyfajta árveréses rendszerrel megvalósítani ezeknek az üzleteknek az értékesítését.
