Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. december 11. kedd, az őszi ülésszakának 24. ülésnapja - A szakképzési hozzájárulásról és a Szakképzési Alapról szóló 1988. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának lezárása - A helyi adókról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - REMPORT KATALIN, DR. (MDF) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - FEKETE GYULA, DR. (MDF)
1509 jelleggel rákényszerít – különben nem beszélhetünk szabad versenyről, és továbbra is fennmaradnak társadalmunkban az állami vagyonnál történő pocsékolás, annak hasznosulására vonatkozó nemtörődömség, illetve az egyenlőtlen verseny. E szétválasztás jegyében mondom, másként ítélem meg a városháza, a rendőrség épületének az adómentességét mint közhatalomét, és máshogy az olyan épületét, amelynek helyiségeivel a központi vagy a helyi költségvetés gazdálkodik. Nem tudom elfogadni, ha egy önkormányzati tulajdonú épületben kiadnak egy üzlethelyiséget, akkor annak a bére csak amortizációt és a fenntartási költségeket, továbbá az erre rakodó 15 százalékos általános f orgalmi adót tartalmazza, de ha ugyanezt az üzlethelyiséget egy társasház adja ki, akkor az üzletbérnek tartalmaznia kell a fenntartási költségeken, az amortizáción kívül a lakókra a bérbeadás miatt kirótt személyi jövedelemadót, az új ingatlanadót és a ma gasabb önköltségre vetített nagyobb általános forgalmi adót. Sajnos más példákat is tudnék felsorolni, mennyire deformálja a gazdaságot a gazdálkodó állam vagy önkormányzat adómentessége vagy jelentős kedvezménye, ha erre közhatalmi szerepéből fakadóan fel jogosítja önnönmagát a versenysemlegesnek titulált piacon. Vitapartnereim felvetették, hogy akkor a kórházakat és az oktatási intézményeket is meg kívánom adóztatni? Válaszom erre az, hogy ennek eldöntése nem az én egyszemélyes gondom, de ha az olyannyira várt magániskolák, egészségügyi szövetkezetek adómentességét nem biztosítja ez a törvényjavaslat – márpedig nem biztosítja – , akkor e területen is ellenzem a versenysemlegesség megsértését. Az állami és az önkormányzati tulajdon privilégiumának a koncepció jából közvetlenül fakad a magántulajdonosok tulajdonosi jogainak a korlátozása. Csak utalok arra, hogy másfél évtizede mekkora felzúdulást keltett Magyarországon és Erdélyben, amikor Ceausescu bevezette a vendégbejelentési kötelezettséget, majd a vendégfog adás tilalmát is. Ennek tükrében a törvénytervezetben nemcsak az összeg, hanem a hatóságilag előírt procedúra is – utánajárás a városházán, községházán, postai sorbanállás, esetleg utólagos hatósági ellenőrzés – mélységesen megalázó a lakosságra nézve, erő sen korlátozza a tulajdonosi jogokat abban, hogy 34 napra rokonoknak, ismerősnek szállást adjanak. Az is súlyosan sérelmes egyegy tulajdonosra nézve, hogy törvényi kényszerrel adószedői funkcióra köteleznek egyeseket, azaz a nagyobb tulajdoni hányaddal r endelkezőkön akarja a törvényjavaslat behajtani a kisebb tulajdonostársak adókötelezettségeit. Számomra szükséges koncepcionális tétel kell, hogy legyen a jogok és kötelezettségek egyensúlya. Nem tudom elfogadni, hogy úgy állapítsunk meg újabb és újabb vál lalkozókat terhelő adóterheket – gondolok a vállalkozók kommunális adójára és a törvényjavaslatban szereplő, az általános forgalmi adó elvével véleményem szerint összeférhetetlen iparűzési adóra – , hogy nem gondoskodunk az ilyen terhekre kötelezettek adófi zetéséből fakadó jogairól, arról, hogy beleszóljanak forintjuk leendő sorsába. A koncepció hiányában sajnos üdülő- és telektulajdonosok százezreit fenyegeti az a veszély, hogy fejőstehénnek tekinti őket az önkormányzat, amelynek gazdálkodásába – mivel nem bejelentett állandó lakosok – nem tudnak beleszólni. Utoljára, de rangsorban nem utolsóként említendő koncepcionális kifogásom a törvényjavaslattal szemben a szociális szemlélet teljes hiánya. A törvényjavaslat úgy kényszerít nagyobb adók vállalására fix j övedelemből élő nyugdíjasokat, nagycsaládosokat – és ezeket a fix jövedelmeket a várható infláció 1991ben ugyancsak le fogja értékelni – , hogy nincs arra tekintettel, kibírjae az adott család a terhelést vagy sem. Az esetleges helyi méltányosság ígérete számomra nem biztosíték. Ha én mint törvényhozó adókat szavazok meg, akkor biztosítékot kívánok a törvénybe beépíteni arra nézve is, hogy emiatt senki életnívója ne süllyedjen a létminimum szintje alá.
