Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. december 11. kedd, az őszi ülésszakának 24. ülésnapja - A szakképzési hozzájárulásról és a Szakképzési Alapról szóló 1988. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának lezárása - A helyi adókról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - HÁMORI CSABA (MSZP)
1498 Ennek a kritikának, ennek a szembenállásnak mik lehetnek az okai? Az egyik oka nyilvánvalóan az, hogy az önkormányzatok g azdasági alapjai, keretei, gazdálkodási lehetőségei ma igen nagy bizonytalanságban vannak. Mármár kozmikus méretű bizonytalanság jellemzi gazdálkodási lehetőségeiket, nem utolsósorban azért, mert tisztázatlanok vagyoni viszonyaik. A másik oka ennek a szem benállásnak pedig az, hogy az ő megítélésük szerint nem valami fakultatív és tisztán általuk eldönthető dologról van szó, mint ahogyan ezt hallottuk az államtitkár asszony expozéjából, hanem nagyon is kényszerszaga van ennek a helyi adózásnak. Ezt pedig ne hezen vállalják magukra. Ez a magatartás érthető, nekünk tehát az a dolgunk az én megítélésem szerint, hogy lehetőség szerint növeljük az önkormányzatok szabadságfokát a helyi adózás tekintetében. Békesi László képviselőtársunk elmondta frakciónk véleményé t. Én szeretnék kiemelni két dolgot ezek közül. Az egyik a kötelező adóminimum eltörlése – erről szólt az imént Csépe Béla képviselőtársunk is, a másik pedig ennek a kötelező adóminimumnak azon szerepe, amely a kiegészítő támogatások juttatásához köti a mo stani költségvetésitörvényjavaslatban az önkormányzatokat. Mindkét dolog eltörlését indítványozzuk, erre vonatkozó módosító javaslatokat tettünk. A törvényjavaslat előkészítői úgy fogalmaztak – idézem – , hogy "ez a törvényjavaslat a nemzetközi gyakorlatna k megfelel, mivel a fejlett adókultúrával rendelkező országokban is általánosan elfogadott a helyi adómegállapítás joga.". Ez a megállapítás kétségkívül igaz – de a törvényjavaslat előkészítői mintha figyelmen kívül hagytak volna egy alapvető szempontot: a zt, hogy Magyarországon nem szerves fejlődés következtében kialakult polgárságra és fizetőképes rétegre kell kivetni adókat, hanem nagyon is furcsa történelmi utunk következtében ennek bizony kényszerhatása, kényszerjellege van. A nemzetközi gyakorlatból é n azt is kiolvastam, hogy ott a helyi adók többnyire kiegészítő jellegűek, ezért elsősorban a gazdagabb települések önkormányzatai élnek ezzel nagyobb mértékben, a szegényebb településeken minimális helyi adókat vetnek ki, vagy pedig eltekintenek ettől. Ma pedig Magyarországon – bár nyilvánvalóan vannak gazdag, sőt újgazdag emberek – a többség nem nagyon tud újabb adóterheket a vállára venni. Sokaknak alapvető emberi szükségleteiket kell korlátozni, mert nem tudják megfizetni. A szükség pedig – mint ahogy a magyar történelemből már többször megtanultuk – a törvényeknél is nagyobb úr! Tisztelt Országgyűlés! A szükség, persze, nemcsak az állampolgárt, hanem a Kormányt is kényszerű megoldások felé hajthatja. A gazdasági kényszer hatásának tartom azt, hogy a Kor mány a rövid távú érdekeit előnyben részesítette a hosszú távú érdekek rovására. A költségvetés lényegében a saját helyzetét kívánta és kívánja javítani – az önkormányzatok rovására. Ez a szándék – ami elég könnyen átlátható, tanulmányozva az adótörvényt é s a költségvetésitörvényjavaslatokat – lehet a Kormány szempontjából gazdaságilag ésszerű, az is lehet, hogy az ő szempontjukból politikailag kívánatos. Ugyanakkor azt állítom, hogy ezzel nem csupán a zömében ellenzéki befolyás alatt álló önkormányzatokna k állítanak csapdát, hanem saját maguk számára is. A helyi adóknak a törvényjavaslatban szereplő kötelező minimuma, amelynek – ahogy már többen utaltunk rá – függvénye a kiegészítő támogatás, ma az eddigi állampolgári terheket jelentős mértékben megemeli. Vegyünk egy példát: valahol az Alföldön, mondjuk a Tiszazug térségében legyen egy száz négyzetméteres vályogház, mondjuk, nyolcvanéves. Ennek ma az évi házadója 3440 forint. A kötelező minimum, tehát a 20 százalék kivetése után ennek az évi építményadója l enne 6000 forint. Ez nem olyan ugrás, amely lenyelhető, amely elviselhető. Mi tehát azt állítjuk, hogy a helyiadótörvénytervezetnek jelenlegi formában történő elfogadása a benzinlázadáshoz hasonló polgári engedetlenségi hullámot, adónemfizetési hullámot váltana ki. Ez pedig nyilvánvalóan nem lehet érdeke a Parlamentnek.
