Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. december 11. kedd, az őszi ülésszakának 24. ülésnapja - A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1991. évi szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SZABAD GYÖRGY (MDF) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - FÜZESSY TIBOR, DR. (KDNP)
1451 nem szakember létemre megkíséreljek véleményt mondani az előttünk álló költségvetési törvényjavaslatról. Én elfogadom az államtitkár asszony érvelését, aki azt mondja, hogy ez jó költségvetés. Legalábbis az adott körülményeknek, az adott gazdasági viszonyoknak, a pénzügyi tárca adott helyzetének megfelelően a lehető legjobb költségvetés. De kénytelen vagyok elfogadni azoknak a képviselőtársaimnak az érve lését is, akik azt mondják, hogy ebben a költségvetési javaslatban sok a megalapozatlanság, sok az összefüggéstelenség, sok a hiányosság, ellentmondás. Megmondom őszintén, hogy leginkább egyetértést érzek az Állami Számvevőszék elnökének a nyilatkozatával, aki – úgy érzem, hogy – igen tárgyilagosan mutatott rá, mintegy orvosi diagnózisként, ennek a költségvetésnek talán valamennyi hibájára, de ugyanakkor megmutatta a hibák jóvátételi lehetségének az útjait is, és egyértelműen fejezte ki azt a véleményét, ho gy ez a költségvetés végül is bizonyos módosításokkal elfogadható. Csak azokkal a tisztelt képviselőtársaimmal nem tudnék egyetérteni, akik, úgy látom, nehezen tudnak napirendre térni afölött, hogy ezt a költségvetést bizonyos késedelemmel nyújtották be. M egnyugtat, hogy az ellenzék vezérszónokai, legalábbis többségükben, annak a véleményüknek adtak kifejezést, hogy ennek ellenére lehetőséget látnak arra, hogy a költségvetés még ebben az évben letárgyaltassék. Megmondom őszintén, hogy a magyar történelemből vett érveknek egész sorával készültem fel annak bizonyítására, hogy egyáltalában nem szokatlan dolog a magyar történelemben, hogy egy költségvetés későn kerüljön benyújtásra, sőt megkockáztatnám azt is, hogy minden jelentősebb történelmi és gazdasági vált ozás után a költségvetések igen nagy késedelemmel kerültek benyújtásra. Az 1868. évi költségvetést – ami egy csendes, vér nélküli változás után került tárgyalásra – 1868 áprilisában nyújtották be, és közel fél évi bizottsági tárgyalás után került sor a ple náris vitára. A plenáris vitában egyébként érdekes módon nagyon hasonló érvelések hangzottak el; volt olyan képviselő, aki azt próbálta bizonyítani, hogy az évből hátralévő időben – amely akkor még négy hónap volt – a költségvetés letárgyalhatatlan. (Egy h ang a balközépen: Régi szép idők.) Végül is a haza bölcsének kellett ebbe a vitába beavatkoznia, mert Deák Ferenc nagyon hozzánk közelálló megoldást választott. Azt mondta, hogyha nem, arra igenis joga van a Háznak, hogy a költségvetés tárgyalásának módját meghatározza, van joga, hogy azt mondja: meghatározom a költségvetést fő tételeiben, mert nem érek rá belemenni a részletekbe. Én sokkal alkotmányosabbnak tartom azt, ha a Ház meghatározza a tárgyalásnak oly módját, amely a részletek mellőzésével a fő tét elekre szorítkozik, de mégis megállapítja a büdzsét, és határozottan kimondja a költségvetés összegét. Ezt a javaslatot akkor elfogadták. És azt hiszem, a mi helyzetünkben sem igen tehetünk ennél okosabbat, minthogy nagy vonalakban, nagy általánosságokban és csak egyes részletek tekintetében tárgyaljuk a költségvetést, de mindenképpen figyelembe véve a sürgető időt és az év végéig történő döntésnek az elhalaszthatatlan szükségességét. Arról szeretnék röviden beszélni, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt érde mi véleménye micsoda a költségvetésről. Röviden az, hogy a költségvetési tervezet kiadási oldalának koncepciója alapvetően eltér a Kereszténydemokrata Néppárt rövid távú válságkezelési elképzeléseitől. Pártunk programja szerint a költségvetési egyensúly me gteremtése és egyben az infláció megfékezésére irányuló legfontosabb intézkedés lenne a szociális kiadások kivételével a költségvetés kiadásainak radikális csökkentése. Ezt kisebb részben a támogatások csökkentésével, nagyobb részben a bürokrácia leépítésé vel, a pazarlások megszüntetésével, a felesleges és létjogosulatlan költségvetési intézmények kiiktatásával, a túlméretezettek leépítésével kellene elérni.
