Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. december 11. kedd, az őszi ülésszakának 24. ülésnapja - A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1991. évi szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - PETŐ IVÁN, DR. az SZDSZ frakcióvezetője:
1432 kialakulni. Túl azon, hogy éppen most kaptuk a szünetben a kezünkbe az Érdekegyeztető Tanács jelentését, ami ez ügyben nem sok reménnyel kecsegtet; az Érdekegyeztető Tanács egyértelműen elfogadhatatlannak tartja a költségvetést. Függetlenül attól, hogy igazuk vane abban, hogy átmeneti költségvetést javasolnak vagy nincs igazuk, egy olyan mechanizmus, amely ennek a tanácsnak, illetve a Kormánynak a tárgyalásaira bízná a bérnövekedés korlátjának megállapítását, én azt gondolom, hogy nem megnyugtató a Parlament számára. Nincsenek olyan garanciák, legalábbis a hároméves programon és a jövő évi költségvetésen bel ül, amelyek megnyugtatóan jeleznék, hogy milyen módon kívánja a Kormány a bér – árspirál elindulását, illetve felgyorsulását megállítani. Egy újabb tétel ebben a hároméves programban: talán a legsúlyosabb probléma, amivel mindannyiunknak számolnunk kell a k öltségvetés tárgyalása kapcsán. A hároméves programban szerepel egy cím: várható társadalmi következmények vagy társadalmi hatások. Ebben a meglehetősen vaskos programban összesen két oldal szerepel a várható társadalmi hatásokról szólva, és ez a két oldal sem igazán megnyugtató, meglehetősen kevés konkrétum van ebben. Nincs például olyan számítás, legalábbis próbálkozás egy olyan számításra, hogy egy átlagos magyar család számára mit fog jelenteni a jövő évi költségvetés, mivel számolhat egy átlagos magyar család a következő években. Magyarul és röviden összefoglalva, ez a hároméves gazdasági program, amelynek az lenne a feladata, hogy hosszabb távlatba beállítva tudjuk mérlegelni a jövő évi költségvetést, nem segít hozzá sem bennünket, sem mást ahhoz, hogy a jövő évi költségvetéshez szakszerűen szóljunk hozzá, nem tud eligazítást adni ez a program a költségvetés egyes tételeinek ügyében. A költségvetés tárgyalása ugyanakkor a jelen körülmények között is nagy lehetőséget teremthetett volna. Függetlenül attól , még egyszer mondom, hogy milyen a gazdasági helyzet, amiről jócskán esett itt szó. Nagy lehetőséget teremtett volna a Kormány számára és természetesen a Parlament számára. A felelősség, hogy ez a lehetőség elmulasztódott, nem a Parlamentet terheli, hanem – úgy vélem, úgy véljük, hogy – a Kormányt terheli. Az a szabad demokrata parlamenti csoport véleménye, hogy egy jól előkészített költségvetés az adott körülmények, mindazon körülmények ismeretében, amelyekről a Számvevőszék elnöke beszélt is, egy jobban előkészíthető költségvetés vitája segített volna abban, segíthetett volna abban, hogy a társadalom ne csak azt a kérést ismerje meg, hogy áldozatvállalásra van szükség – amit most már jó néhányszor hallottak – , hanem világosabban láthassa azt, hogy az áldo zatok milyen reményben hozandók, milyen jövő vár a társadalomra viszonylag rövid távon. Egy jó és részletes, alapos költségvetési vita lehetőséget teremtett volna arra, hogy a kormánypártok és ellenzéki pártok saját mondanivalójukkal, saját álláspontjuk al apján kifejtett mondanivalójukkal meggyőzzék a lakosságot arról, hogy a teherviselés elkerülhetetlen, és hogy a teherviselés kialakuló formáira jobb megoldás nincs. A részletes költségvetési tárgyalás elmaradása, a költségvetés említett állapota egy ilyen vitát ma már lehetetlenné tesz. Egy másfajta költségvetés – amit, még egyszer mondom, az adott körülmények között el lehetett volna készíteni – feltehetően jobb lehetőséget teremtett volna arra, hogy az érdekegyeztetésre hosszabb idő maradjon, az érdekképv iseleti szervekkel lefolytatott érdekegyeztető tárgyalások is jobb lehetőséget teremtettek volna arra, hogy a társadalom elhiggye, hogy a költségvetés elfogadása nyomán kialakult megoldásnál jobb megoldás az adott körülmények között nincs. Ezt a lehetősége t is elmulasztottuk, jobban mondva elmulasztotta a Kormány a költségvetés ezen formájának beterjesztésével, illetve a rendelkezésre álló idő hiányával. Attól tartok, és azt gondolom, nemcsak én egyedül, hogy a Parlament bármilyen vitát is folytat le a költ ségvetés kapcsán a következő napokban, már nem tudja meggyőzni a magyar társadalmat arról, hogy a rosszon belül, mármint a rossz lehetőségeken belül a lehető legjobb megoldást alakította ki. Egy ilyen részletes vitának a lefolytatására – ahogy már említett em – ez a költségvetés nem alkalmas, nem áttekinthető, és idő sincs egy ilyen vita lefolytatására. Úgy ítéljük meg, hogy ez a költségvetés ebben a pillanatban és feltehetően a vita nyomán is olyan állapotban marad, hogy senki, még a leglojálisabb képviselő sem tudhatja pontosan, hogy
