Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. december 11. kedd, az őszi ülésszakának 24. ülésnapja - A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1991. évi szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - PETŐ IVÁN, DR. az SZDSZ frakcióvezetője:
1433 egyegy tétel a költségvetésen belül vajon véletlen, mondhatni így közszóval: slamposság következményee, esetleg az időhiány következményee, esetleg az elnagyolt tervezés, kalkuláció következménye, a téves gazdaságpolitika kö vetkezménye vagy esetleg a gazdasági krízis következménye. Ezeket a különbségeket már nincs módunk megállapítani. A költségvetés tárgyalásának másik előnye az lett volna, mármint érdemi tárgyalásának másik előnye az lehetett volna, hogy a költségvetés tárg yalása során kialakulhatott volna az ellenzék és a kormánypárt között az a viszony, ami a parlamenti demokráciákban szokásos. A jelenleginél nagyobb bizalom és nagyobb tolerancia teremtődhetett volna a költségvetés tárgyalása során. Azt gondolom és attól t artok, hogy ezt a lehetőséget is elmulasztottuk. A mi feltételezésünk szerint, a szabad demokraták feltételezése szerint egy ilyen, normális parlamenti mechanizmusok révén kialakuló ellenzéki és kormánypárti együttműködés, illetve normális viszony nem póto lható póteszközökkel, a szokásos parlamenti tárgyalásokat megkerülő pártközi tárgyalások mechanizmusával. Ez csak kényszereszközként képzelhető el. Úgy véljük, hogy a miniszterelnök úr múlt heti javaslata a pártközi tárgyalásokra ebből a problémából adódik , és túl azon, hogy a miniszterelnök úr javaslata éppen akkor hangzott el, amikor a költségvetés és az adótörvények pártközi tárgyalásairól kitűnt, hogy semmiféle segítséget nem tudnak adni a parlamenti tárgyalásokhoz, mert semmiféle plusz mechanizmust nem bocsátanak rendelkezésünkre a Parlamenten belüli mechanizmusokhoz képest, még egyszer mondom, aggódunk amiatt, hogy pótmegoldásokra kényszerülünk ahelyett, hogy a valódi megoldásokkal élni tudnánk. Ami a pártközi tárgyalásokat illeti, erről szeretnék még néhány szót szólni. A Szabad Demokraták Szövetségének véleménye szerint ameddig nincs kiforrott, egységes kormányzati álláspont, amíg nincs együttműködés a kormánykoalíció pártjai között, amíg a Kormányon belül vagy a legnagyobb kormánypárton belül egymást kizáró vélemények vannak jelen, addig a pártközi, a kormánypártok és az ellenzék közötti tárgyalások nagyonnagyon kevés reménnyel kecsegtetnek. Én nem szeretném a példákkal untatni a képviselőtársakat, csak szeretném megemlíteni, hogy egy normálisan műkö dő Parlamentben elképzelhetetlen az, ami itt ma reggel lejátszódott, hogy egy kormánypárti képviselő, nevezzük nevén a dolgot, hazugsággal illeti a Kormány képviselőjét, erre nem hangzik el a válasz, de már önmagában az állítás, függetlenül attól, hogy iga ze vagy nem, elképzelhetetlen egy szokásos parlamenti mechanizmusban. Elképzelhetetlen az is, ami tegnap az ülés kezdetén játszódott le, hogy két kormánypárti frakcióvezető vitatkozik egymással a plénumon. Ez olyan belső ellentéteket takar, amelyeket képt elenség ellenzék és kormánypárt közötti vitával áthidalni. (Zaj.) Nevezzük nevén a dolgot, az is képtelenség, és elképzelhetetlen az országok többségében, hogy a költségvetés tárgyalásakor nincs pénzügyminiszter, hiszen bármilyen alapos is volt a Pénzügymi nisztérium képviseletében itt ülő államtitkár asszony előterjesztése, mégiscsak szokatlan egy parlamenti demokráciában, hogy nem a pénzügyminiszter, aki majd a költségvetés végrehajtásáért felelni fog, ő ül itt éppen az előttem lévő székben. (Zaj.) Még egy szer szeretném tehát kiemelni, hogy túl azon, hogy a költségvetési vita érdemi elmaradása egy olyan mechanizmust iktatott ki a Parlament működési rendjéből, amely nélkülözhetetlen lenne, azt gondolom, hogy a kormánypártokon belüli vagy a Kormányon belüli n ézetkülönbségeket nem pótolhatja a pártközi tárgyalás. (Zaj.) Én csak egy példát szeretnék fölidézni: a kormánypártok egy része számára mintának tekintett Németországban elképzelhető, hogy a kormánypártok addig, míg közös nevezőre nem tudnak jutni egy kérd ésben, nyilvánossághoz vagy a Parlamenthez fordulnának, addig, míg a kormánypártok között nem tisztázódik egy alapvető kérdésben a véleménykülönbség, addig nem lehet Németországban az ellenzékkel tárgyalni. Nem elképzelhető ott, hogy az ellenzék segítségét kell kérni, esetleg hallgatólagos segítségét valamilyen, kormányon belüli konfliktus eldöntésére.
