Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. december 4. kedd, az őszi ülésszak 22. napja - A vállalkozási nyereségadóról és az állami vagyon utáni részesedésről szóló törvényjavaslat, illetve az általános forgalmi adóról szóló 1989. évi XL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, illetve a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény... - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BOTOS KATALIN pénzügyminisztériumi államtitkár: - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - VARGA MIHÁLY (FIDESZ) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - PALOTÁS JÁNOS (MDF)
1290 ahová be kell fektetni, amelyet ki kell hozni a sziklatömb alól, amely egy éven belül megkétszerezi, megháromszorozza önmagát. Szándékos volt, mert lo gikai okfejtésben ennek nincs is szerepe, mert kerülni akartam, hogy képviselőtársaim gondolatai itt ragadjanak le. Erre ugyanis több válasz adható, itt szabadon szárnyalhat megint a magyar szellemi tőke. Fontos, mert szakmai érvek helyett ma kialakult az a stílus, hogy Palotás egy rétegérdeket, a magánvállalkozói érdekeket képviseli, hiszen ő a VOSZ elnöke. Szeretném, ha a kritikusok tudnák, hogy Palotás János országgyűlési képviselő is, és e státusában egy egyéni választókörzetben választották meg, ahol a lakosság, a választópolgárok döntő többsége nyugdíjas. Ők voltak azok, akik a választásuk során arra voksoltak, hogy elegük van a kollektív szegénységből. Én természetesen nem hagyom ezt a kérdést ennek ellenére válasz nélkül, fenntartva a vita lehetőségé t, de állítom, hogy csak egy olyan gazdaságpolitika fog bizalmat kapni a társadalomtól, amely karakterisztikusan kiemeli, hogy hol van az a 10 százaléka. Észre kell venni, hogy megszűnt a társadalmi tolerancia, amely elfogadja azon magyarázkodást, amely mé g oly igaz múltbeli okokra hivatkozva is kér áldozatot, nem lévén képes bemutatni, hogy az áldozat árán hova jutunk. Társadalmi és gazdasági céljainkkal összhangban, valamint hatékonyságával a gyakorlatban is egyértelműen bizonyítottak alapján én azt állít om, hogy ez a 10 százalék ma nem lehet más, mint a többségében belföldi magánvállalkozások kiemelése, preferálása. Ez szolgálná leggyorsabban a hatékonyságnövekedést, ettől gyorsulhatna fel a privatizáció azon formája, ahol nem csupán a külföldi tőkére, ha nem a magyar tőkebefektetőre is számíthatnánk. Ettől változna radikálisan a magyar gazdaság tulajdonszerkezete, és az is állítható, hogy ez az a gazdasági koncepció, amely a legradikálisabb külföldi támogatást megkapná. Ezt a koncepciót szolgálta egyébként a kodifikált formában elkészített és a Kormánynak átadott alkotmánymódosítási javaslatunk, a Kormánnyal közösen kidolgozott és információm szerint a gazdasági kabinet által el is fogadott, de sajnos mindmáig be nem terjesztett, a magánvállalkozások bizalm i hátterét megteremtő gazdasági amnesztiatörvénytervezet. Ezt szolgálja Fejes Attila képviselőtársammal közösen az adótörvényhez kapcsolt harminc törvénymódosítási javaslat, kiemelve a vállalkozási nyereségadó koncepcionális váltását. Ezzel van összhangba n konkfliktusvállalásom a hiányzó társadalombiztosítási és főként nyugdíjreform kapcsán. Itt például a nyugdíjak rendezése kormányzati oldalról csak a költség oldaláról van megközelítve, míg a nyugati világ bizonyíték arra, hogy nyugdíjas kereslet nélkül n em épülhet ki magánvállalkozás, erre sem a termelés, sem a szolgáltatás, sem az idegenforgalom, sem a vendéglátás területén nem alakul ki megfelelő kereslet. Természetesen látni kell, hogy nem tartható fenn ez a kiemelt preferálás a magánvállalkozás teljes vertikumában, mondjuk, három év múlva, amikor a részaránya akár a 60 százalékot is elérheti Magyarországon. Ekkor nyilván szűkíteni kell az általános vagy a normatív preferenciát, és ismét meg kell nevezni – most már tevékenység és tulajdonforma alapján – azt az 510 százalékos területet, ahol a dinamika, az ösztönzés mértéke változatlanul fennmarad. Példaként többször nyilatkoztam, hogy ez lehetne akár a külkereskedelmi vagy a pénzügyi tevékenység, az infrastruktúra, esetleg az orvosiműszergyártás vagy a z oktatás. Ez praktikusan azt célozza meg, hogy az évtized közepére, második harmadának végére Magyarország KözépKeletEurópa például tranzitkülkereskedelmi vagy pénzügyi központjává váljon. E kiemelt terület nevesítése azonban sürgős feladat, éppen a má r említett külföldi működő tőke és a gazdasági orientáltság segítésére. Az általános vitához való hozzászólásomnak tényleges zárásaként csak tőmondatokban hívom fel a figyelmet olyan ellentmondásokra a beterjesztett javaslaton belül, mint a drasztikus szűk ítése a kulcsok változatlan mértéke mellett. Ez ellentmond annak a korábbi kormányzati állításnak, amely szerint a magas kulcsokat a sok kedvezmény tette szükségessé. Így még remény sem marad, kérem, arra, hogy valaha is korrekt elvonási mértékeket vezesse nek be.
