Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. december 4. kedd, az őszi ülésszak 22. napja - A vállalkozási nyereségadóról és az állami vagyon utáni részesedésről szóló törvényjavaslat, illetve az általános forgalmi adóról szóló 1989. évi XL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, illetve a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény... - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BOTOS KATALIN pénzügyminisztériumi államtitkár: - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - VARGA MIHÁLY (FIDESZ) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - PALOTÁS JÁNOS (MDF)
1291 Nem kisebb ellentmondás az sem, ami a helyi adókat úgy kívánja bevezetni, hogy közben az úgynevezett központi adók elvonása nem csökken. A helyi adók és a változatlan adókulcsokból levezethető inflációs adószigorítások nagyobb többletterhet jelente nek a gazdaságnak, mint még egy VÁNYAszintű adó bevezetése. Azt majd a helyi adók tárgyalásánál kommentálom, hogy több helyi adónemnél fölmerült kormányzati javaslatként az a gondolat, hogy központi adók módjára kellene ezeket előírni. Pár mondatban refle ktálnom kell az előttem megszólalók által elmondottakra. A Pénzügyminisztérium állítólag nyáron elkészített egy vállalkozásorientált pénzügypolitikát. Én nagyon szívesen olvastam volna annak idején – segítségünket nem kérték hozzá – , és elolvasnám akár ma is. Tenném ezt azért, mert ez mindössze egy újságban kibocsátott állítás, márpedig a magánvállalkozások évek óta nyomorodnak a pénzügypolitika állítólagos vállalkozásélénkítő programjaitól. Szeretnék arra is reagálni, mit jelent a 30 százalékkal csökkente tt VÁNYAjavaslat a szabad demokraták esetében. Kinek szól ez a 30 százalékos csökkentés? Ez a preferáció, ez a pár milliárdos adókiesés, a korábbi javaslattal összhangban, azt mondja, hogy 90 százalékban a mai állami vállalkozási kört kell preferálni. Én nem látom egészen az összhangot a szabad demokraták gazdasági programja és ezen saját állításom között. Ma ugyanis nem történik más, mint kereskedelmi vállalatok és más állami vállalkozások egy adóalanyból többezres adóalannyá válnak, hiszen minden üzletük et például korlátolt felelősségű társasággá alakítják. Az azonban vállalkozási formaváltás és nem tulajdonváltás. Itt is állami tulajdonról van szó, igen, kisvállalkozásokról: kis állami vállalkozásokról, amelyek ezt követően kemény adópreferenciában része sülnének. Én nem hiszem, hogy gazdasági és társadalmi céljainkkal összhangban lenne a kis állami vállalkozások világon sehol nem bizonyított, illetve nem is létező formáinak magyarországi elterjesztése. Szívesen olvasnám egyébként a szabad demokraták gazda sági programját, amiről Soós Károly Attila beszélt, de nem abból a megközelítésből, hogy ők a privatizáció hívei, nem abból, hogy egy liberális gazdaságpolitikában hisznek, hanem abból, hogy milyen törvényeket alkotnának ennek érdekében. Nem olvasnám – sze retném, ha beterjesztenék, mert ellenzéki pártként a Házszabály egyetlen pontja sem akadályozza meg, hogy ilyen történytervezetek az asztalra kerüljenek. Nagyon keményen fogok – ha igénylik – az ő oldalukon felszólalni, és kritizálni saját frakcióm képvise lőcsoportját abban az esetben, ha az ilyen gazdasági törvénytervezeteket megkísérelnék lesöpörni az asztalról. Sajnos, én az elmúlt hónapokban nem találkoztam ezekkel a beterjesztett törvényjavaslatokkal. Kérem, hogy tegyék meg a hátralévő időszakban. Nagy on kerestem egyébként a közös pontot Soós Károly Attila előre elmondott képviselői beszéde és az általam csak később elmondott gondolatok között. Én ugyanis nem látom az összhangot mindeddig a pillanatig. Nem látom, hol fedné át, mondjuk az amerikai példa – amelyik az egész gazdaságban hajtott végre egy adócsökkentést – azt, amit én javasoltam, ami kiemel egy invesztíciót, egy befektetési pontot. Még sok más kritikai pontjával mint elméleti kutatási pontokkal nem látom, hogy mit lehet tenni. Az azonban érde kes számomra, hogy őt egyáltalán nem zavarta a külföldi befektetéseknek szánt adókedvezmények kérdése, ami szintén tulajdonforma alapján történő megkülönböztetés. Azt azonban nagyon élesen elvetette, hogy a magyar tulajdonforma szerinti, tehát a magyar bel földi tőke szerinti megkülönböztetésre külön preferációt kérünk. Én itt szeretnék visszautalni Kádár Béla miniszter úr előterjesztésére, aki azt mondja, azért kell a külföldieknek kedvezményt adni, mert nincs meg az a magyar magántőke, amely ezt a szerepet igazából be tudná tölteni. Nem is lesz meg, képviselőtársaim, amennyiben Önök megakadályozzák, hogy olyan törvények szülessenek, amelyek ennek a körnek mozgásteret adnak, hanem ha úgy tetszik, az újszülöttet egy sziklatömb alá teszik. Teljesen mindegy egy ébként egy újszülött esetében,
