Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. december 4. kedd, az őszi ülésszak 22. napja - A vállalkozási nyereségadóról és az állami vagyon utáni részesedésről szóló törvényjavaslat, illetve az általános forgalmi adóról szóló 1989. évi XL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, illetve a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény... - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SCHAMSCHULA GYÖRGY, DR. (MDF) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KÁDÁR PÉTER (SZDSZ)
1285 A közvetett támogatási forma jól kiegészítheti a pártállamtól örökölt, inkább jelképes mértékű, mint valóságos támogatások rendszerét. Úgy gondolom, ha a kitűzött politikai cél a világnézeti és származási kisebbségi szervezetek működőképességének az elősegítése, akkor ezt a célt előjogok, kivételezett helyzet biztosításával, teljesíthetetlen pénzügyi követelések foganatosításával csak elvéteni lehetne. Az excepció, a kivétel ugyanis mind a többi európai nyelven, mind a magyarban kiemelést, kiragadást is jelent. A kivét ellel együtt járna az elszakítás, az eltávolítás attól a társadalomtól, amelyből az egyházak vétettek, s amelynek szerves részei a nemzetiségi és etnikai kisebbségi szervezetek is. Jómagam mint gyakorló református lelkész és mint egy többnemzetiségű válasz tókerület képviselője, valamint szabad demokrata képviselőtársaim ezt nem akarjuk. S hiszem, hogy mások sem e házban. Úgy gondolom, sokan vagyunk itt olyanok, akik igazán szeretnénk elősegíteni az egyházak teljes, anyagilag is független működését, s a nemz eti és etnikai kisebbségek eleven jelenlétét e társadalomban. Nekünk tehát más, a törvényhozás részéről még elfogadható, még megengedhető segítségnyújtáson kell törnünk a fejünket. Az egyházak és nemzeti kisebbségek anyagi önállósága természetesen csak táv lati cél lehet. Egyelőre szükséges az átörökölt támogatási rendszer továbbvitele, ugyanakkor a közvetett támogatási rendszer, az új mechanizmus kiépítése, amely új támogatási rendszer csak csekély mértékben érinti a költségvetést – mint ahogy azt Soós Káro ly Attilától hallottuk – , ugyanakkor igen jelentős az érintett társadalmi csoportok számára. Másodszor felvetődhet a kérdés: miért van szükség egyáltalán az egyházak támogatására. S erről hadd szóljak külön. Egy ezt célzó módosítóindítványcsomagot nyújtot tunk be a tisztelt Házhoz képviselőtársammal, dr. Mészáros István Lászlóval együtt, amely indítványokat a tisztelt Ház tagjai már részben kézhez kapták a 933as számon, vagy ezután kapják majd kézhez. Ezek a módosító indítványok az általános forgalmi adóró l és a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvénymódosítási javaslathoz kapcsolódnak. Az egyházak a társadalommal együtt megszenvedték a totális államnak a lelkiismereti és vallásszabadság ellen indított hadjáratát, amely igen hatékony volt négy évtize den át. A magyarországi vallásfelekezetek jelenlegi helyzetét hadd hasonlítsam ahhoz a madáréhoz, amelyet kalitkába zártak és lenyírták a szárnya tollát. Hála istennek, a rendszerváltás megalkotta a szabad vallásgyakorlat és a lelkiismereti szabadság törvé nyi kereteit, a madár kikerült a kalitkából, de a szárnya még nem nőtt ki. Ezeket a tollakat nem lehet visszavarrni vagy ép, de mesterséges szárnyakat ragasztani a helyükre. Szükséges tehát az idő, a türelem s némi segítség ahhoz, hogy a madár újranöveszth esse a szárnyait, és szabadon repülhessen. Lefordítva a képes beszédet: szükséges kivárni, de e várakozásban elősegíteni, hogy az egyházak működőképessé váljanak. Ezt a funkciójukhoz nélkülözhetetlen anyagi háttér megteremtésével s elsősorban a megnyugtató , rövid távon végrehajtható és lezárható tulajdoni rendezéssel lehet elérni, valamint egy olyan, a modern polgári társadalom rendjébe illeszkedő támogatási rendszer kidolgozásával, amely szükségessé vált. Ennek a támogatási rendszernek az egyik eleme az, a mely az egyházak és az állam szétválasztását következetesen megvalósító államokban már jól működik, az adómentesség, bizonyos kedvezmények nyújtása az egyházak részére. Az adóalapcsökkentő kedvezményekre gondolok. Ilyen kedvezményeket kell élvezniük az elő ttünk fekvő törvényjavaslat szerint is a szociális és oktatási, kulturális, illetve karitatív tevékenységet végző szervezeteknek és intézményeknek. Az egyházaknak nyújtott adókedvezményekkel az állam nem adná fel világnézeti semlegességét, amely a modern p olgári társadalmi rend kihívása a számunkra, de ugyanakkor jelét adná annak, hogy elkötelezte magát az egyetemes emberi értékek támogatása mellett. Ezért kérem a tisztelt Házat, támogassa az egyházak és nemzeti kisebbségek számára nyújtandó szerény, de az ő szempontjukból jelentős adókedvezményeket célzó törvénymódosítási javaslatainkat. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
