Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. december 4. kedd, az őszi ülésszak 22. napja - A vállalkozási nyereségadóról és az állami vagyon utáni részesedésről szóló törvényjavaslat, illetve az általános forgalmi adóról szóló 1989. évi XL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, illetve a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény... - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BALOGH GÁBOR (KDNP) képviselői helyéről:
1286 ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Szólásra következik Balogh Gábor képviselő, Kereszténydemokrata Néppárt. Felszólaló: Balogh Gábor (KDNP) BALO GH GÁBOR (KDNP) képviselői helyéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Mindig tisztelettel tekintettem azokra, akik a közéleti jelenségeket néhány számban össze tudják foglalni. Most nekünk, képviselőknek kell ugyanezt elvégeznünk. Már csak az a kérdés merül fel, hogy mi a valóságtartalma annak a néhány adatnak, amelybe emberi sorsok, családok túlélési színvonalai sűríthetők. A Kormány tájékoztatója szerint a jövő évi infláció 3436 százalék körül alakul. A jövedelemkiáramlás várható an 23 százalék lesz. A személyi jövedelemadó szintje az előzetes számítások szerint az idén 16,1 százalék, és jövőre 18,2 százalékra emelkedik. Mindez azt jelenti az egyszerű szemlélő számára, hogy nominálisan nő a jövedelemszínvonal, az életszínvonal visz ont csökken. Valóban ez következike be, vagy tévedés áldozatai vagyunk? Esetleg vane reális alternatíva arra, hogy valamilyen stagnálást vigyünk az életszínvonalba? Mert ha nincs, akkor hiábavalónak bizonyult programszinten megfogalmazott ígéretünk, hogy a piacgazdaság alapvető szociális feladata, hogy általános fejlődést, kielégítő ütemű életszínvonalnövekedést biztosítson, a munkáért olyan díjazást biztosítson, amellyel az ember megalapozhatja a saját maga és családja társadalmi, gazdasági és kulturáli s jólétét. Úgy gondolom, hogy a kivezető utat az jelenti, ha olyan jövedelemelosztási és adópolitikát követünk, amely azok kezében hagyja a jövedelmeket, akiknek nagyobb társadalmi kötelezettségeik, például nagyobb családjuk, eltartásra szoruló hozzátarto zóik stb. vannak. És elsősorban azoktól von el jövedelmeket, akiknek jövedelemszínvonala ezt lehetővé teszi. Arra azonban ügyelni kell, hogy ez ne a társadalom gazdagnak nevezett tagjait súlyosan megterhelve, életszínvonalukat, életminőségüket veszélyeztet ve történjék. Való igaz, hogy a beterjesztett központi adócsomag lényeges változást az adórendszerben nem irányoz elő. Így a személyi jövedelemadózás terén sem. Arra már nincs lehetőségünk, hogy ez alatt a rövid idő alatt teljesen új struktúrát építsünk ki , viszont módunkban áll, hogy a meglévő struktúrát úgy igazítsuk, hogy az ne csak össztársadalmi szinten, hanem mindazok javára, akik nagyobb társadalmi kötelezettségekkel rendelkeznek, kedvezően formáljuk. Ezt azáltal érhetjük el, ha néhány alapelvet már most tisztázunk. Az első az, amit a II. Vatikáni Zsinat is megfogalmazott, hogy az ember, amikor a megtermelt javakat használja, köteles úgy tekinteni a jogszerűen birtokolt vagyonát, hogy az nemcsak sajátja, hanem egyúttal közös is. Közös abban az értelem ben, hogy nemcsak neki magának, hanem másoknak is hasznára lehessen. Itt óriási lehetőségek mutatkoznak az egyéni és közösségi kezdeményezéseknek a felkarolásával, alapítványok, közérdekű kötelezettségvállalások formájában. Másik ilyen alapelv, hogy nemcsa k a látható lakossági jövedelmekkel kell számolni, hanem mindazokkal, amelyek akár természetben, naturáliák formájában, akár mint nem látható jövedelmek felhasználásra kerülnek. Alapvető probléma, és ez arra mutat, hogy a jelenlegi adórendszernek a jövedel emforrásstruktúrája viszonylag kívánalmakat hagy maga után. A harmadik ilyen fontos alapelv, hogy a Kormány tájékoztatója kizárólag azokat a jövedelmeket veszi figyelembe, amelyek objektíven megragadhatók, és ezek a jövedelmek elsősorban a bérből és fizet ésből élő rétegek esetében nyújtanak a valósághoz közelálló értéket. Ezt látszik igazolni az a statisztikai adat, mely szerint a vállalkozói réteg mintegy 40 százaléka 1989ben nem ért el jövedelemadóköteles jövedelmet. Ennek okát sokan abban látják, hogy ezek a jövedelmek költségként kerültek elszámolásra, vagy valamilyen naturáliák formájában jutottak el a vállalkozókhoz.
