Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. december 4. kedd, az őszi ülésszak 22. napja - A vállalkozási nyereségadóról és az állami vagyon utáni részesedésről szóló törvényjavaslat, illetve az általános forgalmi adóról szóló 1989. évi XL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, illetve a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény... - ELNÖK (Szabad György): - KÁLLAY KRISTÓF (független)
1282 alapuló adatok teljesen hiányoznak. Ezek hiányában az adórendszerről csak filozofálni vagy poli tizálni lehet. A következőkben csak néhány alapvető hiányosságra utalok. Nincs egy szó sem arról, hogy – elsősorban a fennálló adórendszer következtében – az ország lakossága jövedelmi szempontból vészesen két irányba szakad szét. Az ország egyik fele roha mosan szegényedik, a másik fele gazdagodik. Ez a jövedelmi kettészakadás ma már nagyobb, mint sok fejlett tőkés országban, és gyorsuló ütemben szélesedik a szakadék. Ennek vannak ugyan olyan okai is, hogy például a nagycsaládosok, egyes, vidéken élők jöved elme lemarad, de a döntő ok az, hogy az adórendszer alól való kibúvás lehetősége kit milyen módon érint. Le lehete egyszerűsíteni a problémát így? Akinek nincs módja kivonnia magát az adórendszer terhei alól, az rohamosan szegényedik, aki ezt megteheti, g azdagodik. Az a tény, hogy a meggazdagodás eszköze nem a jobb, a hatékonyabb munka, hanem az adórendszer súlyos terhei alóli kibúvás a gazdasági életben, az erkölcstelenség melegágya. Ki lehet mondani, hogy a privát szektorban csak az boldogulhat, aki megt alálja a kiskapukat. Ezt az erkölcsromboló adórendszert az a kormányzat kívánja működtetni, amelyik az erkölcsi értékekre kiemelten nagy súlyt helyez. A törvényjavaslat nem tesz említést arról sem, hogy a gazdaságban milyen előnyt élveznek azok, akiknek ne m kell számlát adniok. Ez oda vezetett, hogy a nagyvállalatok, a költségvetési intézmények, amelyeknek tehát számlára van szükségük, egyre képtelenebbek a magánszektorral kooperálni, azt foglalkoztatni. Márpedig a modern gazdaság összhatékonysága nagymérté kben függ attól, hogyan fonódik szerves egységbe a gazdaság minden szektora, vagyis minden tulajdonforma és minden vállalatnagyság. Nálunk ennek a katasztrofális elválása folyik. Márpedig azt még a nehéz helyzetben lévő kormányzatnak is tudnia kellene, hog y a költségvetési egyensúly, az adóbevételek nagysága hosszú távon elsősorban a gazdaság működésének hatékonyságától függ. Erről azonban szó sem esik. Ez az egész törvényjavaslat még abban a szellemben készült, mintha az adórendszernek semmi hatása nem vol na a termelésre, a termelésnek az adóbevételek nagyságára. Teljes zavart okoz az, hogy a bérjárulékokat a pénzügyi kormányzat nem tekinti az adórendszer szerves részének csak azért, mert formailag nem adónak hívják. A törvényjavaslatban a teherviselésről b eszélnek, de nem veszik figyelembe a dolgozókat, a tisztességes adóbevallókat sújtó legnagyobb terhet. Azt az előterjesztőnek tudnia kellene, hogy az egészségügyi, a családtámogatási és a nyugdíjrendszer finanszírozásának forrásai éppen olyan teherként neh ezednek a társadalomra, ha azt már nem adóból, hanem egy trükkel a költségvetéstől elkülönítetten kezelt forrásból fedezik. A nagyon magas bérjárulék az egyik fő oka, hogy a munkaviszonyból egyre rosszabbul, a fekete munkából, vagyis abból, ami után sem ad ót, sem bérjárulékot nem kell fizetni, egyre jobban lehet élni. A törvényjavaslatban említés sem történik arról, hogy milyen az adózási fegyelem. Valóságban olyan rossz, hogy még az olasz magánszektor is irigykedve néz hazánkra. Ma már a Bevételi Főigazgat óságnak korszerű, drágán vásárolt számítógépei szolgáltatni tudják azokat az adatokat, amelyek arról tanúskodnak, hogy az átlagbérek sokszázszorosát keresők között nemcsak olyanok vannak, akik törtrészét vallják be a számlázott jövedelmüknek, hanem olyanok is, akik még adóbevallást sem tettek. Nem megengedhető, hogy az adócsaló milliomosokkal kesztyűs kézzel bánjon a pénzügyi kormányzat, az idős nyugdíjasokat pedig kénytelen legyen nyomorgatni. A törvényjavaslat ugyan megemlíti, hogy a vállalati nyereségadó azért nagy, mert az infláció következményeit nem érvényesítik a leírásokban, tehát a tőkeveszteség adóztatása jelenti azt, amit a törvényjavaslat nyereségadónak hív. Ma már a nagyvállalati szektornak nincs annyi kimutatott nyeresége, amennyit kitesz az am ortizációs fiktív nyereséghamisítás. Tehát nincs reális nyeresége. Ezt a csalást azonban nem áll érdekében a pénzügyi kormányzatnak leleplezni, mert kiesne egy adóforrása. Arra azonban nem gondolnak az illetékesek, hogy hova vezet a veszteségek adóztatása. A könnyebb érthetőség céljából egy példát: a bankok az elmúlt évben a 70 milliárd kimutatott
