Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. november 27. kedd, az őszi ülésszak 20. napja - Az egyes városok megyei jogú várossá nyilvánításáról szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - UGRIN EMESE, DR. (KDNP)
1141 kis dolog ez a mai depressziós időkben. Sopron a 13. helyen szerepel az előttünk fekvő abcsorrendes előterjesztésbe n. Biztosan állíthatom, hogy mától ez lesz a leghűségesebb város szerencseszáma. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra jelentkezett Ugrin Emese, a Kereszténydemokrata Néppárt részéről. Felszólaló: Dr. Ugrin Emese (KDNP) UG RIN EMESE, DR. (KDNP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy képviselőtársammal egyeztetve, az esztergomi képviselők nevében szóljak hozzá ahhoz, hogy mi vagyunk az a város, akik nemcsak utolsók voltunk, hanem úgy tűnik, utolsók is maradtunk, hiszen n em kaptuk meg a kérésünknek megfelelő igenlő választ. Én ezen nem vitatkozom, hiszen elfogadom azt, hogy egy olyan kétharmados többségű törvényről van szó, amely a lakosság lélekszámához köti a megyei jogú város címet. Ennek ellenére én úgy érzem, hogy az indoklásban van néhány olyan kitétel, amelyet nemcsak Esztergom, hanem talán az a 17 kisváros is, amely hasonló múlttal és hasonló lehetőségekkel rendelkezik, méltán tekinthet, ha nem is sértőnek, de mindenképpen egy kicsit elszomorítónak vagy bántónak. Ez pedig az a kitétele az indoklásnak, amely arra hivatkozik, hogy "a további 17 olyan város kezdeményezhetné a megyei jogú várossá nyilvánítását, ahol a népesség száma 3050 000 fő között van. Így a megyei jogú városi rang az előírt követelmények fellazulás ával egyidejűleg leértékelődne". Én azt hiszem, hogy ez a leértékelődés, mivel a törvény csak az 50 000es számarányt írja elő, eléggé méltánytalan, hiszen Esztergom azokkal az intézményekkel rendelkezik, amelyek a környéket ellátják. Ha semmi mást nem hoz ok fel példának, csak azt, hogy a kórháza, az ideggyógyászata a megye kétharmadának betegellátását próbálja megvalósítani, és több mint 60 000 beteget lát el évente, ami pontosan duplája a város lakosságának, ha azt nézzük, hogy milyen iskolatípusai vannak , és hány főiskolája, nyolc középiskolája, hány diákotthona, akkor szintén rendelkezik országos hatókörű és regionális beiskolázási joggal, amely szintén hasonló Sopronhoz. Én azt szeretném inkább kiemelni, és talán a jövőbe nézve, azt hiszem, tanulságként levonhatjuk, hogy az önkormányzati rendszernek és egyáltalán a városok szerepének az ellátással, a környék ellátásával kellene kapcsolatban lennie, és azt hiszem, hogy Esztergom a saját környékét jelen pillanatban ellátja, és a jövőben is el fogja látni a nélkül, hogy a megyei jogú kötelezettség erre kötelezné. Szeretném hozzátenni azt még, hogy abban az esetben, hogyha egy kisváros ellátja a környékét, és ezért megkapja a megfelelő címet, ez a megelőlegezés azt hiszem, hogy elismerése a munkájának is, és n emcsak jogát, hanem a kötelességek vállalását is jelenti. Még egy másik nagyon fontos dolog van, és azért hozom föl, hiszen az előttem szóló Szájer József éppen utalt Sopron helyzetére. Azt hiszem, hogy Esztergomnak a fekvése és környezete, nemcsak történe lmi múltja igényli azt, hogy odafigyeljünk rá. Ez a város is határmenti város, igaz, hogy nem a múltban volt, hanem a jövőben lesz jelentős szerepe. Ha mi abból a kormányprogramból és abból a koncepcióból indulunk ki, hogy Magyarország híd lesz Kelet és Ny ugat között, akkor azt hiszem, hogy a keleti szomszédainkkal való viszonyunkban, gazdasági, kereskedelmi, sőt turista kapcsolataink kiépítésében is Esztergomnak nagyon fontos szerepe van, és ezek az adottságok ma is megvannak. Ezeket én úgy érzem, hogy nem visszafogni, hanem támogatni és valahogy elősegíteni kellene. Volt az indoklás végén egy nagyon finom ígéret, és engedjék meg, hogy ezt kiemeljem, amelyben a miniszter úr fölveti annak lehetőségét, hogy az Országgyűlés adott esetben más módon – tekintette l a város történelmi múltjára, nemzettudatot építő szerepére – , más módon vagy más cím elismerésével tudná ezt kifejezni. Nem tudom, hogy mire gondolt a miniszter úr, vane ennek konkrét alapja. Én emlékszem arra, hogy volt egy Országgyűlés, amely még a mú lt évben elfogadta,
