Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. november 27. kedd, az őszi ülésszak 20. napja - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtt - NYERS REZSŐ, a választási és mandátumvizsgáló bizottság elnöke: - ELNÖK (Szabad György): - DEMSZKY GÁBOR, DR. (SZDSZ)
1114 A Kormány olyan törvényjavaslatot nyújtott be épület- és telekadó kivetéséhez, amely több ponton hibás. Mint köztudott, ez a tervezet az építmény, illetve a telek négyzetméter nagysága után határozná meg az adó összegét. Csakhogy ház és ház, telek és telek értéke között akár tíz, húszszor os értékkülönbség is lehet. Értelmetlen és igazságtalan, hogy egy külterületi ingatlanért ugyanakkora adót kelljen fizetni, mint esetleg a város legjobb helyén lévőért. Az építményadó viszont a telekadó háromszorosa lenne a terv szerint, ami bünteti azt, a ki építkezik, és preferálja, aki spekulációs célból, csupán a telekárnövekedésre számítva beépítetlenül hagyja telkét, hogy így spekulációs haszonra tegyen szert. A törvényjavaslat elijeszti azt, aki gyarapítja a községi vagyont, kedvét szegi azoknak, aki k a jövőben akarnak beruházni. Ráadásul ezt helyi adó címén a községeknek kellene beszedniük. Miközben, mint az előbb mondottam, hogy vannak intézkedések, amelyek meghozatala már nem tűr halasztást, ennek az adónak az elrendelésével kapcsolatban mégis inká bb arra a régi bölcsességre hívnám fel képviselőtársaim figyelmét, hogy a politikában és főképpen az adópolitikában nem az a legnagyobb érdem, ha valamit rövid idő alatt, hanem hogyha hosszú időre intézünk el. Mi a teendő tehát? Budapest főváros európai me tropolissá válásához olyan törvényi és pénzügyi lehetőségeket kell a főváros számára biztosítani, amelyek lehetővé teszik az elmaradott infrastruktúra, az elhanyagolt lakóházak, a hamarosan felújításra váró lakótelepek, a környezetszennyező tömegközlekedés , a kötelező egészségügyi, oktatási feladatok intézményeinek fenntartása körében az eddigi központi források biztosítását. Jelenleg azok a gazdasági, pénzügyi, jogi szabályozók hiányoznak, amelyek lehetővé tennék azt, hogy a város a saját területeivel szab adon gazdálkodjék, és a vállalkozásokba is megfelelő módon bekapcsolódjék. A város felújításához, a szellemi és gazdasági erőforrások bevonásához mielőbb szükséges a koncessziós törvény megalkotása, a hosszú távon is kiszámítható pénzügyi, gazdasági szabál yozó rendszer elfogadása. A gazdálkodó önkormányzat számára saját bevételi körében feltétlenül fontos a személyi jövedelemadó mellett a vállalati nyereségadó és a forgalmi adó egy részének a településhez való átengedése. A megalkotandó törvények során arra kérünk lehetőséget, hogy az állami és önkormányzati vagyon megosztása során a város megkaphassa mindazt a vagyont, amely önálló működéséhez szükséges. Az állami vállalatok privatizálása során a város érdekeit a vagyonmegosztásnál megfelelően kell, hogy ér vényesítsük; annál is inkább, mert pénzügyi szakértőink szerint nélkülözhetetlenek lesznek az új források, ezek nélkül kilátásaink siralmasak. Az 1991. évi állami költségvetés tervezete alapján végzett számítások szerint a fővárosban olyan mértékű pénzügyi feszültséggel, 1217 milliárd forint központi forráshiánnyal kell az elkövetkező évben számolni, amely mellett a város működtetése, a több mint 2 millió lakos napi legalapvetőbb szükségleteinek kielégítése egyszerűen nem biztosítható. A Kormány elmú lt hétvégi ülésén elfogadott 1991. évi költségvetési irányelvekben szereplő, 40 százalékot megközelítő infláció ezt a helyzetet csak súlyosbítja. A fővárosi önkormányzatok költségvetésének központilag szabályozott forrásokból származó bevételeinél – ilyen az állami támogatás, a személyi jövedelemadó – jelentkező hiány mintegy 17 milliárd forint. Eme hiány megszüntetése esetén is csak az 1990. évi, már amúgy is lehetséges minimumra szorított ellátottsági helyzetet tudnánk garantálni. Ahhoz, hogy egyáltalán a szintentartás sikerüljön, a kormányzattal összehangolt erőfeszítésekre, közös gondolkodásra és cselekvésre van szükség. Nézzük, mit tehetnek az önkormányzatok, és mit kell tennie a Kormánynak ennek érdekében! Előbb a saját teendőinkről. Felül kell vizsgál nunk minden ágazatban a szükségletek és a kapacitások viszonyát, ahol lehetőség van, ott a nem kellően kihasznált intézmények összevonásával, más célú hasznosításával a működési költségekben megtakarításokat kell elérnünk. Fel kell tárnunk saját bevételein k növelési lehetőségeit, az önkormányzati vagyonnal való gazdálkodás, például a telek- és
