Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. szeptember 4. kedd, az őszi ülésszak 2. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - VASS ISTVÁN (SZDSZ)
107 jórészt válallatokon, termelőszövetkezeteken, állami gazdaságokon keresztül jutnak, amelyek már maguk is minimum 30 s zázalékos kamatra kapják a pénzt. Nem nehéz kiokoskodni ebből azt, hogy hány százalék lesz ez, mire a kistermelőkhöz jut. Amennyiben a Kormány késlekedik, és a hitelellátás gondjain nem enyhít, illetőleg nem old meg néhány olyan kérdést, amely a termelők é letét megkeseríti – erre egyébként egy újabb interpellációban fogom felhívni a földművelésügyi miniszter úr szíves figyelmét – , akkor a termelők köre és a megtermelt áru jelentősen megcsappan. Köszönöm a figyelmet. (Taps a baloldalon.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm képviselőtársam felszólalását. Kérdezem az Országgyűlést, elfogadjae az államtitkárok által az interpellációra adott választ. Kérem majd szavazni! (Megtörténik.) Kimondom a határozatot: a miniszteri válasszal az interpelláló képviselő nem értet t egyet. A választ az Országgyűlés 123 "igen"szavazattal 84 ellenében, 10 tartózkodás mellett elfogadta. A következő interpelláló képviselő Vass István a Szabad Demokraták Szövetsége részéről, aki interpellálni kíván a miniszterelnökhöz a miniszterelnöknek René Felbert svájci külügyminiszterrel folytatott megbeszélése során a szabad szakszervezeti szerveződés esélyegyenlőségének a kormányzat általi segítéséről, a demokratikus szakszervezeti mozgalom kialakulásáról, helyzetéről tett kijelentése tárgyában. Va ss István képviselőtársamat illeti a szó. Interpelláció: Vass István (SZDSZ) - a miniszterelnökhöz - a miniszterelnöknek René Felbert svájci külügyminiszterrel folytatott megbeszélése során a szabad szakszervezeti szerveződés esélyegyenlőségének a kormányz at általi segítéséről a demokratikus szakszervezeti mozgalom kialakulásáról, helyzetéről tett kijelentése tárgyában VASS ISTVÁN (SZDSZ) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház és tisztelt kijelölt válaszadó a Kormány részéről! Interpellációm egyrészt annyira sz emélyhez kötődne "a Magyar Népköztársaság miniszterelnökének…" – (derültség) , bocsánat legalább van ok egy kis derültségre, jobb ezen derülni – tehát kötődik a Népköztársaság miniszterelnökének (derültség) személyéhez…, akkor a népet felejtsük el! (Felkiá ltások a jobboldalról: Nem!) Na, ugye? Másrészt valóban interpellációm kötődik a néphez, vagyis a munkavállalók széles tömegeihez, annak minden rétegéhez, ezen belül a magyar munkássághoz. Sajnos, annyira fontos és annyira sürgős ez a téma, amit érint, hog y nem tudok eltekinteni az előadásától akkor sem, ha a megszólított nincs jelen. Antall József miniszterelnök úr a napokban, 27én, itt a Parlamentben fogadta René Felbert svájci külügyminisztert, és a megbeszélések során szót ejtett a magyar szakszervezet i mozgalomról, ezenközben tett olyan kijelentéseket, amelyek véleményem szerint meggondolatlanok és elfogadhatatlanok. Többek között ezt mondta: neki annyi dolga van, hogy nem tudja már magára vállalni azt, hogy a munkavállalóknak tényleges szakszervezetek et hozzon létre, hiszen jelenleg a régi szakszervezetek hitelüket vesztették, az újak pedig politikai jellegűek, értelmiségi társulások. Várhatóan a nagyüzemi munkásság kerül olyan szorításba szociális vonalon, hogy szüksége lenne a szervezettségre, de itt a leggyengébb ez a szervezettség. Nos, a miniszterelnök úr kijelentéseinek vannak helytálló pontjai. Helytálló például az, amit a miniszterelnök úr a SZOT utódszervezeteiről mondott, és ennek nem mond ellene az sem, amikor Nagy Sándorék a többmilliós tags ágra hivatkoznak, hiszen ez a tagság csak fiktív, passzív tagság. Bizalma a szovjet típusú rendszert kiszolgáló, magukat most átmenteni igyekvő szakszervezeti vezetőkben csak azért nem rendült meg, mert ez valójában soha nem is létezett. A fantom csak azér t
