Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. szeptember 4. kedd, az őszi ülésszak 2. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - VASS ISTVÁN (SZDSZ)
108 áll meg ebben a formában, mert az 1989. évi II. törvény ellenére a mai napig nincsenek meg a szabad szakszervezeti szerveződés gyakorlati, és a gyakorlatot rendező törvényes feltételei. Abban is igaza van a miniszterelnök úrnak, ha gyengének tartja tehát a nagyipari munkásság érdekvédelmi szerveződését. Nem lehet ezen csodálkozni, amikor a vállalatok munkahelyi vezetésében is, és az ott megbúvó, a volt állampárti szakszervezeti maradványokban is változatlanul ott vannak a volt rendszer kiszolgálói. Egyelő re – csakúgy, mint eddig – kényükrekedvükre rendelkeznek a nekik kiszolgáltatott és sokszor megalázóan szorult helyzetben lévő munkásokkal, a szervezkedőket akár el is bocsáthatják. Ebben a helyzetben a munkavállalók viszonyai, a magyar munkásság valóságo s helyzete a Kormány látókörének csak perifériáján van. A felső gazdaságirányítás szereplőinek megmérettetéséről jólrosszul már szó esik, ám a közép- és alsó szintű termelésirányításig, a közvetlen munkahelyi vezetésig és az itt beágyazódott úgynevezett s zakszervezeti funkcionáriusokig a Kormány el sem lát! Törvények által garantált lehetőségek híján a magyar munkásságnak máig csak kis része talált el valóban független demokratikus szakszervezetekbe. Elvárható lenne, hogy a Kormány kellő elismerésben része sítse az új szakszervezeteket. Érthetetlen például, hogy a vállalati tanácsok újjáválasztásakor a Kormány elfelejtette kikérni véleményüket, pedig nekik is érdekük, a Kormánynak is érdeke, hogy a tárgyalóasztalnál találkozzanak a szervezett munkásság képvi selőivel, ne az utcán, szervezetlen tömegekkel, fellázítva azokat a köztársaság ellenségeitől szociális és politikai demagógiával. Ennyit feltétlenül hozzá kellett fűznöm a miniszterelnök úr igazságaihoz. Elfogadhatatlanok ugyanakkor azok a sommás megjegyz ések, amelyekkel a miniszterelnök úr valójában a mai demokratikus szakszervezeti szerveződés létét tagadja, jelentőségét kérdőjelezi meg, félretájékoztatva hazánk viszonyai iránt érdeklődő magasrangú külföldi vendéget, – kijelentve, hogy a szabad szakszerv ezetek politikai jellegűek, értelmiségi társulások. Tudnia kellene a miniszterelnök úrnak, hogy ezek a szervezetek már a rendszerváltás kezdetén sem voltak értelmiségiek. Azóta jelentős munkástömegek csatlakoztak hozzájuk. E s zakszervezetek létszáma ma már százezres nagyságrendű. Ez valóban elégtelen a munkavállalók létszámához képest, ám jelentős az eltelt rövid időre való tekintettel és a nehézségekre való tekintettel. Azt is tudnia kell a tisztelt miniszterelnök úrnak, hogy a demokratikus szakszervezetek függetlenek a politikai pártoktól és a függetlenséget alapvető jelentőségűnek tekintik. Nem igaz tehát az, hogy e szervezetek értelmiségi társulások, mint ahogy az sem, hogy politikai jellegűek! Két példát említek. A Függetle n Szakszervezetek Demokratikus Ligájának mára már százezres nagyságú tagsága van, és a tagságnak 7080 százaléka fizikai munkás. A másik példa, amivel bizonyítani kívánom ellenállításaimat: hogy Bajtay József úr az MDF munkásvédelmi tagozatának ügyvivői t isztjéről azonnal lemondott, amikor a Munkástanácsok Országos Szövetségének társelnökévé választották, tehát vigyáznak ezek a szervezetek arra, hogy ne legyenek egyetlen politikai párt befolyása alatt, bár történnek erre kísérletek – nem a Szabad Demokratá k Szövetsége részéről. (Derültség a baloldalon.) Nem várja senki a miniszterelnök úrtól azt, hogy maga hozzon létre – ahogy ő mondja – tényleges szakszervezeteket a munkavállalók részére. Ám az annál inkább elvárható lenne, hogy megfelelő módon tájékozódjo n a mai szakszervezeti mozgalmat illetően, és ismerje meg a létező és minden nehézség ellenére egyre eredményesebben működő független demokratikus szakszervezeteket. A Kormány ne becsülje le, hanem támogassa az új, demokratikus Magyarországhoz és a születő piacgazdasághoz illő és nélkülözhetetlen, erős, szabad szakszervezetek kialakulását. Meg kell kérdeznem ezért a miniszterelnök urat, mikor áll a Kormány szándékában, hogy a munkavállalók jogait biztosító, érdekeik védelmének hatékony lehetőségét garantáló
