Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. július 25. szerda, a nyári rendkívüli ülésszak 16. napja - A Társadalombiztosítási Alap 1990. évi költségvetéséről szóló 1989. évi XLVlll. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - SOLT OTTILIA (SZDSZ)
920 beavatkozásoknál a kapcsolatot meg kell teremtenem. Viszont ez fordított is lehet: jobb helyeken a Kormány értékpapírokat, - arany szegélyű értékpapíroknak nevezik, mert olyan mint - as good as gold, olyan volt - mint az arany. Tehát ha egy kormányzati munkával kapcsolatos értékpapírt megvetetnek a költségvetéssel, ez nem feltétlenül jelent egy tragédiát. Ez egy befektetési forma, amit egyébként szorgalmaznak a tisztelt képviselőtársak, és azt hiszem, hogy az adott helyzet ben - különböző kényszerítő körülményeket is figyelembe véve - az ellen különösebb kifogás nem emelhető. A következő, amit még szeretnék megjegyezni: a társadalombiztosításnak a biztosítási jellege, hogy fizetek és mit kapok érte, nagyon helyesen megvilágí totta a problémát Kis Gyula, de azért felhívom a figyelmet arra, hogy a világ legtöbb országában a kapcsolat - úgy, ahogy mondta - hosszú idő alatt bontakozik ki, és amíg sok fiatal van a társadalombiztosítás beindulásakor - munkaképes fiatal , szerény ös szeget fizet be, és kevés a társadalomban az öreg, akkor természetesen kisebb terhelés mellett is viszonylag nagyobb szolgáltatásokhoz lehet jutni. Sajnálatos módon - tisztelt Képviselőtársak elöregedett a társadalom, a mienk is, az Amerikai Egyesült Állam oké és még sok más nyugateurópai országé is. Ebben óhatatlanul az alakul ki, hogy az adott időszakban befizetett járulékok mellett teljesíteni az egyre elöregedő társadalomnak a szolgáltatásait, bizony nagyon nehézzé vált. Ez még akkor is nehézzé vált, ha vannak olyan fölöslegek, amelyeket nem használtak a szolgáltatások bővítésére, nálunk tényleg nem arra használták. Teljesen egyetértek ebben Soós Károly Attila képviselőtársammal, hogy az elmúlt negyven év alatt nem feltétlenül erre használták, bár a szol gáltatásban az igénybe vevők körét, és bizonyos szolgáltatásokat kétség kívül bővítettek. Azt szeretném hangsúlyozni, más országoknál is viszonylag kis arányt tesz ki az a hányad, amelyet be tudnak fektetni, és ama befektetések hozamaival egészítik ki a be fizetéseket, amelyekből a kifizetések történnek. Ez igen elenyésző százalékarány, amennyire megnéztük az egyes nyugateurópai országok társadalombiztosításánál. Végül egy apró pontosítást szeretnék tenni, jó lenne, ha inflációarányosan tudnánk emelni a nyu gdíjakat is, mivel bérarányos a befizetés; örülünk, ha az átlagbéremelés százalékarányában tudjuk emelni majd a nyugdíjakat is. ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm Botos Katalin államtitkárnő felszólalását. Szólásra következik Solt Ottilia a Szabad Demokraták Szövetsége részérő. Felszólaló: Solt Ottilia (SZDSZ) SOLT OTTILIA (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sok tekintetben csatlakoznék az előttem szólókhoz, akik igazából nem is mondtak egymásnak ellent, de szeretném mindannyiunk figyelmét felhívni arra, hogy a szociális, egészségügyi és családvédelmi bizottság hozott egy határozatot, amelyben felkérjük a Kormányt arra, hogy az idén őszre terjessze elő a társadalombiztosítás önkormányzatának a megteremtésére vonatkozó törvényjavaslatát, méghozzá úgy, hogy ezen az őszön ez a társadalombiztosítási önkormányzat legalább ideiglenes jelleggel létrejöhessen. Az előterjesztésben, amelyet az államtitkár úr elénk tárt, azt hiányoltam, még csak utalás sincs arra, hogy a Kormány ennek a kérésnek eleget kívánna tenni, holott addig, amíg ez az önkormányzat nem jön létre, ez a vita félévenként újra és újra le fog zajlani a Parlamentben, ahogy már az előző Parlamentben is lezajlott. Vagyis a Kormány és a képviselők tördelik a kezüket, előadják, milyen hiányosságok vannak a társadalombiztosítási ellátásban, hogy a most felosztott aprópénz a társadalombiztosítás tartalékainak a rovására megy, hogy nem tartalmaz garanciákat, a Kormány is előadja ugyanezt, a képviselők is előadják ugyanezt, de végül is semmi mást nem tehetnek, sápadtan s aggódva megszavazzák, hiszen nem veszik a lelkükre, hogy ezt a 300 forintot elvegyék a kisnyugdíjasoktól vagy a kismamáktól.
