Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. július 25. szerda, a nyári rendkívüli ülésszak 16. napja - A Társadalombiztosítási Alap 1990. évi költségvetéséről szóló 1989. évi XLVlll. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - BOTOS KATALIN, DR. pénzügyminisztériumi államtitkár:
919 amelyikre bíztam, azt tőkeként hasznosítja, forgatja, nonprofit módon, tehát a hozadékot visszaforgatja az ellátásba. Ez a biztosítási rendszer működött nálunk. A negyvenes évek végén azonban államosítottak, és nemcsak ezt a vagyont vette el a pártállam, amely egykor a bizt osítottak befizetéseiből képződött, hanem elfelejtette a befizetéseiket is kumulálni ily módon. Valóban összekeveredett volt a befizetés a költségvetéssel, és ettől kezdve úgy jelentkezett a visszakapott nyugdíj, illetve a betegbiztosítás, mint az állam aj ándéka. Lőn 1990, és átvette a Kormány a biztosítási rendszert és kiderült, hogy a kasszája üres. Mit tehetünk? Várjunk 50 évet, amíg a befizetések újra kumulálódni fognak, vagy pedig a tavaly elfogadott társadalombiztosítási törvény adta szűk keretek közö tt legalább most megpróbáljunk tenni valamit? A Kormány úgy döntött, hogy legalább a lehetőségeket kihasználja. Ez nem jelenti azt, hogy ez a döntése a jövő évre is ilyen lesz. Jövő évre teljesen új biztosítási rendszer kell, már csak azért is, mert decemb er 31én csönget a kassza, és attól kezdve egy fillér sincs. Miből? A befizetések így is 53 százalékot tesznek ki, ami példátlan arányú elvonást jelent. A világon ehhez hasonló mérvű elvonás sincs. 43 százalékot a vállalatok, 10 százalékot mi magunk fizetü nk. Ez az összeg abszolút értékben még mindig oly mértékben elenyésző - éppen az alacsony munkabérek miatt, és ehhez nem járul hozzá az egykori befizetések tőkésített hozadéka - hogy az egy főre jutó egészségügyi kiadások 117 dollárt tesznek ki ma Magyaror szágon, az Egyesült Államokban ez 2400 dollár. A különbség ekkora, pedig 53 százalék az elvonás. Mit lehet ebben a helyzetben tenni, ebben a helyzetben, amit mi készen örököltünk, készen kaptuk a kasszát a kasszakulccsal együtt. Azt, hogy most megpróbálunk röviden lépni, rövid távon a legsürgetőbb gondokat enyhíteni, és Balogh Gábor képviselőtársammal szemben vállalva, hogy a legrászorultabbakon segítünk, és nem arányosan minden nyugdíjason. Ugyanakkor elindult az a szándék, hogy megteremti a Kormány a bizt osítási rendszer tőkésíthető vagyonát, adott esetben állami vagyonjuttatással, és egy teljesen független biztosítási rendszert jövőre. Az 50 évhez számítva, ami egy ilyen rendszer kialakításához szükséges, én azt hiszem, ha jövő ilyenkor ez a rendszer felá ll és működni fog, kellő tőkével és biztosítékkal rendelkezik, akkor nem lehetünk majd elégedetlenek. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Megköszönöm Kis Gyula József hozzászólását. Szólásra jelentkezett Botos Katalin. Felszólaló: Dr. Botos Katalin pé nzügyminisztériumi államtitkár BOTOS KATALIN, DR. pénzügyminisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőház! Mátyás király nagy király, Nagy Lajos király még nagyobb király. Én a magam részéről Mátyás királyt nagy királyságában támogatom, az előter jesztést tehát szavazzuk meg. Egy. Kettő: ami a kiszélesedett vitát, a Nagy Lajos királyt illeti, ami akkorra lenne esedékes, amikor előállt a Kormány a javaslataival és kiderülne, hogy ezek a szándékok, amelyeket Soós Károly Attila képviselőtársunk a korm ányon számon kért, ezek a szándékok messzemenően megvannak - ezt az előbb Kis Gyula képviselőtársunktól már hallottuk is - a Kormányban, ezért ezzel most nem kívánok részletesen foglalkozni. Megkímélem Önöket egy idevágó hosszú és a tárgyhoz most per pilla nat részleteiben nem tartozó előadással, csak néhány ponton szeretném az elmondottakat egy kicsit pontosítani, mégpedig azért, tisztelt Képviselőtársaim, hogy nehogy abban a hitben legyünk, hogy a kormányzatban senki nem ért a kérdésekhez, tehát netán csak más helyütt koncentrálódnak az idevaló hozzáértés elemei. (Taps.) Nem akarok senkit megbántani, csak szeretném elmondani, amit erről én is tudok. Olyan országban, ahol a társadalombiztosítás kötelező - teljesen egyetértek Soós Károly Attilával , ott van kapcsolat a költségvetéssel. Ő is ezt hangsúlyozta: ahol valami kötelező, ott természetesen kapcsolatba kell hozni a költségvetés intézkedéseit és a társadalombiztosítást. Így ha tetszik, magam ellen beszélek, de egyértelműen azt mondom, igen, ha előírok v alamit, akkor az ezzel kapcsolatos
