Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. július 24. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 15. napja - A Pártatlan Tájékoztatás Bizottságáról és a közszolgálati tömegkommunikációs eszközök (Magyar Televízió, Magyar Rádió és Magyar Távirati Iroda) vezetőinek ideiglenes kinevezési rendjéről szóló törvényjavaslat megkezdett általános vitájának folytatása - KULIN FERENC, DR. (MDF) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - DEMSZKY GÁBOR, DR. (SZDSZ)
888 KULIN FERENC, DR. (MDF) Köszönöm. Elnök Úr! A mai vitában nem kívánok szólni, visszalépek. ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Megadom a szót dr. Demszky Gábor képviselőnek, Szabad Demokraták Szövetsége. Felszólaló: Dr. Demszky Gábor (SZDSZ) DEM SZKY GÁBOR, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Kedves Beke Kata és Csurka István! Számomra régóta evidencia, hagy a sajtónak a hiteles tájékoztatás, a tények és információk közlése mellett kötelessége, hogy a kritika hangján, a kritiku s közvélemény hangján szólaljon meg. A sajtó nem viselkedhet Narcissus tükreként. A legutóbbi vitában már másodszor kérték számon a kormánypárti képviselőtársaim a sajtóban annak kritikus hangját. A sajtóból nagyon rosszkedv árad, szinte ellendrukkeri hang ulat - mondotta Beke Kata, majd újra felemlegette a focimeccs közvetítésének ominózus esetét. Ezzel a kijelentéssel kapcsolatban szeretnék elmondani néhány észrevételt a sajtószabadság védelmében. Úgy gondolom, hogy semmiféle Pártatlan Tájékoztatási Bizott ság nem garantálhatja a sajtószabadságot, ha több törvényhozó képviselő a plenáris ülésen a műsorpolitika bírálatával foglalkozik. Úgy gondolom, méltatlan a képviselői megbízatáshoz ez a fajta beleszólás, állásfoglalás. Tisztelt Képviselőtársaim! Aggódom. amikor a focimeccs közvetítése került szóba, és aggódtam akkor is, amikor Csurka István előre, mintegy megelőlegezett bizalommal és szeretettel tbcs marhák hamis marhalevelei kiállítóinak nevezi a Pártatlan Tájékoztatási Bizottság még meg sem választott t agjait. Aggódom, mert ahol az állam kezeli, üzemelteti, tartja fenn a nemzeti médiát, ott nagy a kísértés, nagy a bűnbeesés veszélye. Csak egyetlen, pici vékony mezsgye választja el a nemzeti médiát attól, hogy a Kormány médiájává váljon. Csurka István úgy tűnik - szívesen átlépné ezt a vékony mezsgyét. Sajtónyílatkazatait úgy értelmezem, hogy szerinte a sajtó, a média az MDF választási győzelmének hőn óhajtott jutalma. Ha ez a nézet gyakorlattá válik, akkor vége a Sajtó rövid életű szabadságának. Tisztelt Képviselőtársaim! Sokan vagyunk, akik számára a sajtószabadság nemcsak azért fontos, mert a demokratikus döntéshozatal alapfeltételének tartjuk, hanem azért, mert sajtószabadság nélkül nincs szabad tudományos kutatás, és nem beszélhetünk lelkiisme reti szabadságról sem. Sokan vagyunk itt, akik elfogultan és védelmezően viszonyulunk ehhez a témához. Sokan vagyunk, akik már az elnyomás éveiben nemcsak követeltük a Sajtószabadságot, hanem megteremtettük a szamizdattal a szabad sajtó első magyar műhelye it. 1980 óta bujkálva és konspirálva nyomtattuk a Beszélő és a Hírmondó példányait. Nyomtattuk a cenzúrán fennakadó magyar írók könyveit, Konrád György, Pethő György és mások regényeit, verseit, amelyek egy évtizeden át csak szamizdatban voltak olvashatóak . A sajtószabadságnak még a követelése is veszélyes volt ebben az időszakban, 1983ban egy utcai igazoltatás során két egyenruhás rendőr elvett tőlem egy kéziratot Andrej Szaharov írását. Beleolvastak a szövegbe: sajtószabadság, lelkiismereti szabadság - N a, előállítjuk! - szólt oda a rendőr a gépkocsivezetőnek. Egyetlen Andrej Szaharovot idéző szó elegendő volt az. előállítási parancshoz. Azért mondtam el ezt a történetet itt és most, hogy elhangozzék ebben a házban és ebben a vitában Andrej Szaharov neve. Ha KözépEurópában Sajtószabadságról, pártatlan tájékoztatásról, lelkiismereti szabadságról beszélünk, akkor érdemes őt idéznünk., Szaharov emléke előtt fejet hajtanunk. Igazságait és jövőképét nemcsak a világ legnyomasztóbb hatalmú rendőrségével szemben vállalta fel, de a közvéleménnyel szemben is, a realizmusra és mérsékletre intő közmeggyőződéssel szemben is. Azoknak a maroknyi ellenzéki csoportot alkotó emberi jogi aktivistáinak volt a szellemi vezére, akik
