Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. július 24. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 15. napja - A Pártatlan Tájékoztatás Bizottságáról és a közszolgálati tömegkommunikációs eszközök (Magyar Televízió, Magyar Rádió és Magyar Távirati Iroda) vezetőinek ideiglenes kinevezési rendjéről szóló törvényjavaslat megkezdett általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - RÁDAY MIHÁLY (SZDSZ)
885 bennünket. Képzeljék el! Még nem mondta el voltaképpen a KDNP és a Kisgazdapárt sem és elképzelhető, hogy egy hatpárti konzultáción olyan konstrukció jöhetne létre, amely a Magyar Demokrata Fórum módosításaival javított változatnál is jobb. A kérdés fontossága akkora, hogy itt nem lehet garasoskodnunk a percekkel. Kérem, fontolják meg. Sokan gúnyosan jegyezték meg a sajtóban - de ez a gúnyolódás ezúttal talál, mert tökéletesen igaz, hogy itt, ebben a teremben mindenki a sajtószabadság híve, mindenki a pártatlan, objektív tájékoztatás híve; és a vita nyilvánvalóan azon fog folyni, hogy ezt hogyan lehet elérni. Ez így is van jól. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a jobboldalon.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Szólásra következik Ráday Mihály képviselő a Szabad Demokraták Szövetségétől. Felszólaló: Ráday Mihály (SZDSZ) RÁDAY MIHÁLY (SZDSZ) Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nehéz helyzetben vagyok ékessz óló képviselőtársam után. Nekem ilyen saját praxisú dolgok jutnak eszembe, hogy amikor egy éve sem voltam még a Magyar Televízióban, illetőleg megkaptam a lehetőséget életem első hosszú, egész estét betöltő - vagyis körülbelül 90 perces - játékfilmjének az operatőri munkáira, és a szerző sorai közül sok nem tetszett a televízió akkori vezetőinek, és a vágóasztalon kivágattak belőle több dolgot. A szerző Csurka István volt, a mű címe: Mi újság Pesten. A rendezőnek élete első filmje volt, borzasztóan izgult, hogy kapjon még munkát. és az égvilágon mindenbe belement, amit ki akartak vágatni a filmből. és én mint egy oroszlán harcoltam minden egyes mondatért ami egy kicsit is kritikusnak tűnt, mert úgy éreztem, hogy ezzel akkori énem teljes mértékben azonosul. N em sikerült megvédenem egyetlen sort sem. És akkor már eszembe jutott, hogy milyen jó lenne, ha a televízión kívül lenne valami cég, ahol be lehetne mondani, hogy kérem, éppen most tesznek tönkre egy filmet éppen, mert mindazokat a kellemes éleket, amelyek től borzongós és jó lenne a film, azokat éppen most vágják ki belőle. És azon gondolkodom, hogy hányszor fordul elő a munkám során. hogy az ember oly szívesen szaladna valakihez, és volt egy eset rá, voltak esetek rá az elmúlt évtizedekben, amikor lehetett szaladni egy irányban, de olyan jó lenne, ha lehetne szaladni egy olyan csapathoz, ahol azt hiszi az ember, hogy többirányú; majd egymást kioltják a haragok és végül is valamifajta igazságot szolgáltatnak. Egyébként pedig azt hiszem, mindenfajta bekasztni zás az újságíróknak és mindenféle hasonló kórban szenvedő embernek rosszat tesz. Az indiánoknak rosszat tesz, ha rezervátumba teszik őket. Mindenféle rezervátum rossz; akkor is, ha én voltam rezervátumban, amikor ott megmutatják, hogy kórházat építettek a fehér emberek fönn a sziklán, ahol egy csepp víz sincs, és mindent elkövetnek annak érdekében, hogy ezek az indián törzsek, akik oda vannak zárva, jól érezzék magukat. De hát történetesen van egy törzs, amely a jó Istennek sem akarja magát sohasem jól érez ni, ismerik ezt a törzset, az írókézek törzse - ezekkel mindig gond van. (Taps.) Az irokézek törzsének teljesen mindegy, hogy tagjai végül ezen a bal oldalon ülnek, vagy azon a jobb oldalon ülnek, valamikor gond volt velük, és ahogy én elnézem a történelme t, még lesz is velük gond, mert mindig valami olyan jut majd eszükbe, ami valakinek nem tetszik. És végül is azt. hogy mi tessék annak, akiről írnak, vagy mi ne tessék, vagy mit írjon az újságíró, ezt mindig megpróbálták előírni - sohasem sikerült. Ha Moli éreig visszanézünk vagy bárhová visszanézünk, mindig zűr volt abból, ha valaki egy kicsit másképpen gondolkodott, ha kicsit másképpen akart írni, mint éppen az, aki akkor uralkodott. Ha sikerült úgy írnia, hogy tessék, akkor kapott tapsot, megbízást, szín házi lehetőséget és sok minden egyebet. Ezzel a kétféle lehetőséggel számolni kell. De azt mondjuk, hogy kitört a demokrácia, milyen jó lenne, ha úgy történne a dolog, hogy - tudom, hogy az optimumot gondolom el - ha mindenki megírhatná, ahogyan gondolja, és nem kapna instrukciókat ehhez - amit eddig kaptunk , hogy mikor
