Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. július 24. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 15. napja - A Pártatlan Tájékoztatás Bizottságáról és a közszolgálati tömegkommunikációs eszközök (Magyar Televízió, Magyar Rádió és Magyar Távirati Iroda) vezetőinek ideiglenes kinevezési rendjéről szóló törvényjavaslat megkezdett általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - HORVÁTH JÓZSEF, DR. jegyző: - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - CSENGEY DÉNES (MDF)
882 kéretik tudomásul venni; ami csúnyának mutatkozik ott, az csúnya, és l egjobb, ha elbujdosik. Valószínűleg Bossányi Katalin rendkívül meglepődött volna azon, ha mondjuk segítségül hívunk egy operatőrt itt a teremben dolgozók közül, és az ő segítségével megmutattuk volna neki, hogy amíg ott egy helyben áll és mozdulatlan testt artásban ugyanazt a beszédet mondja, hányféleképpen lehet őt megmutatni, hányféleképpen lehet őt okosnak mutatni és ennek az ellenkezőjének mutatni, milyen vágástechnikával lehet a beszédét hangsúlyozni, illetve kontrakarikírozni. A marxista tükrözéselméle t óta már más felfogások is napvilágot láttak, pontosan tudjuk tehát hogy a kamera igen nagy részben az operatőrt mutatja, és itt az ábrázolat legalább annyira szól a szerzőről, mint arról, akit ábrázol, erről tehát nem érdemes különösebben vitatkozni. A s ajtó és a Magyar Demokrata Fórum kapcsolatát bizonyos sajtókörökben szeretik úgy előadni, mint Piroska és a farkas történetét, amelyben a sajtó volna a hamvas lány, Piroska, aki is a történet szerint elindul az erdőbe a jóságos Grósz nagymamához, hogy exkl uzív interjút készítsen a kibontakozási programról. És eddig minden rendben menne, ám amikor a lakiteleki mező mellett megy el, akkor felbukkan az ordas farkas és azt mondja: Nézd csak Piroska, itt vannak a demokrácia virágai! Nem akarnál Grósz nagymamának szedegetni néhány szálat? (Derültség és taps a jobb oldalon.) Biztosan nagyon örülne neki ! És Piroska hajlik a szóra, a gonosz farkas szavára, elkezdi szedegetni a virágokat, közben szól tovább ez a Piroskafarkas mese, a gonosz farkas megnyeri a választ ásokat és befekszik a diktatúra melegágyába. S majd amikor megérkezik Piroska a kis erdei lakhoz, akkor döbbenten látja, hogy milyen gyönyörű volt a jóságos Grósz nagymama, mennyire liberális, mennyire szakmai volt akkor a sajtó, mennyire etikus volt akkor a sajtó, de lám, a nagymamai főkötő alatt ordas fogak vicsorognak, veszélyben a sajtószabadság, veszélyben a sajtóetika, veszélyben a szakma szuverenitása! Jellemző módon Bereczky Gyula, a televízió jó emlékezetű elnöke volt az első, aki ezt a sokszor eli smételt gondolatmenetet előadta: eddig - értsd a Kádárkorszakban - még csak lehetett becsületesen televíziózni, még volt önállósága a szakmának, volt tisztesség, demokrácia. De most…- és ezzel, Bereczky Gyula lemondott, menekülve egy jó emlékezetű, demokr atikus korszak után a fenyegető sajtódiktatúra elől. (Taps jobbról.) Gondolom, a lemondásnak szólt a taps. Csak annál különösebb, hogy Bereczky Gyula alkotta meg azt a tipikus gondolatmenetet, amelyikkel a magyar sajtó bizonyos körei a rendszerváltozást és az új kormánykoalíció működését kezdték kísérni - s én jónak találom, s elfelejteném már ezt a Piroska és farkas történetet , s talán egy más hangon valami újat lehetne kezdeni. Nagyon meglepett engem, hogy Beke Kata múlt heti felszólalása - amelyik a ma ga nemében páratlan hangütés volt ebben a házban: azon a hangon addig még nem szólalt meg senki, azon a higgadt, mértéktartó hangon, melyikről teljesen nyilvánvaló, hogy egyik árnyalatával sem akar vágni a terem egyik szegletében sem és az ország egyetlen szegletében sem senkinek, hanem töprengve megalkotja a gondolatát , erre csak gyanúsítgatásokkal és ferdítésekkel tudott válaszolni a magyar sajtó, hogy, úgymond, a sajtónak ujjongania kellene, és ehelyett a sajtó bírál. Beke Kata mindössze arra hívta fel a figyelmet, hogy a sajtó elmulasztotta megéljenezni -- nem a Demokrata Fórum győzelmét, idáig nem merészkedtünk vágyainkban - a szabad választások puszta tényét és azt, hogy a szabad választások eredményeként egy legitim Parlament és egy legitim Kormány jött létre. Ne felejtsük el, hogy ez a sajtó, amely néhányszor méltónak találta megéljenezni Kádárt, néhányszor méltónak tartotta megéljenezni Aczélt, néhányszor méltónak tartotta megköpdösni 56ot és sorolhatnám a példákat. Amikor Beke Kata azt említette, hogy nem hangzott el bocsánatkérés, nyilván nem arra gondolt: bocsánatot kellene kémi a Magyar Demokrata Fórumot bíráló cikkekért vagy bocsánatot kellene kérni az Antallkormánytól a bíráló cikkekért, egészen másra gondolt. Bizonyára arra gondolt, valakin ek legalább egy embernek a neves vezető sajtószemélyiségek közül - azt kellett volna mondani a rendszerváltozás pillanatában: "Tisztelt Magyar Nép! Hölgyeim és Uraim! Önöknek 30
