Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. június 19. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 2. napja - A Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ) - ELNÖK (Vörös Vince): - ELNÖK (Szabad György): - NÉMETH ZSOLT (FIDESZ)
88 Ennek a két elvnek a rögzítését követően néhány megjegyzésem lenne azokhoz a kérdésekhez, amelyek ér inúk az alkotmánymódosítás terén a kisebbségi képviseletet. Három megjegyzésem lenne. Az első: felvetődött a terminológiai, szóhasználatbeli problematika. Itt két alkérdés vetődött fel, nemzeti és nyelvi kisebbségek helyett elfogadta az alkotmányjogi és tö rvényelőkészítő bizottság, hogy nemzeti és etnikai kisebbségek szerepeljenek. Úgy érzem, ehhez túlságosan sok magyarázat nem szükséges. Nem fogadta el azonban a bizottság, hogy a nemzetiségi biztos elnevezés helyett kisebbségi biztost vezessen be az Alkot mány. Úgy ítélem, indokolt lenne a kisebbségi biztos szóhasználat, annál is inkább, mert mint ahogy már néhány MDFes képviselő is érvelt: nem feltétlenül minősíthetők nemzetiségnek azok a kisebbségek, amelyekről szó van, azonban a kisebbségi biztos szóhas ználat sem teljesen elégíti ki azokat a követelményeket, amelyeket egy nemzeti és etnikai kisebbségek érdekeit védő biztosnak ki kellene elégítenie, ugyanis szóba jöhet és felmerülhet, hogy akkor ilyen alapon más típusú kisebbségek is biztost kell hogy kap janak, hogy ennek a biztosnak el kellene látnia a nem nemzeti és etnikai kisebbségek kérdésével kapcsolatos jogterületnek a védelmét. Ezzel együtt, hogy jobbnak tartanám mégis a kisebbségi biztos szóhasználatot, nem tartom olyan súlyos kérdésnek, hogy ne f ogadhatnánk most el átmenetileg - lévén hogy az Alkotmány is átmeneti - ezt a szóhasználatot, és nem gondolom, hogy vissza kellene utalni a bizottságba a kérdés tárgyalását. Ennyit a szóhasználat kérdéséről. A második, amelyet az alkotmánymódosítás illetől eg az MDFSZDSZ megegyezés tartalmazott, ez a nemzetiségi biztos intézménye, illetőleg ehhez kapcsolódóan az, hogy testület gyakorolja ezt a jogkört. Látnunk kell és sokan mondják, hogy ebben az esetben sem képviselet nem lesz, sem biztos nem lesz, hanem e gy olyan öszvér megoldást sikerült találnunk, amely mind a biztosi intézményt, mind pedig a képviselet intézményét ellehetetleníti. A magam részéről nem gondolom, hogy így lenne, de nyitva kellene tartani a lehetőséget arra, hogy ideiglenesen gyakorolja cs upán a biztosi jogkört e testület, és nyitva tartani a lehetőséget arra, hogy majdan, amikor a képviselet kérdése, a nemzetiségi törvény és miegymás rendeződik, akkor ezt egy egyszemélyi biztos töltse be, mint ahogy Skandináviában ez történik. A harmadik m egjegyzésem - ez az eredeti alkotmánymódosítási szövegben található , hogy a nemzetiségeket képviselet illeti. Egy kicsit bizonytalan itt a szóhasználat, nem tisztázza, hogy politikai vagy érdekképviselet, vagy esetleg mind a kettő illetné a nemzetiségeke t. Fontosnak tartom azonban, hogy ebben az alkotmánymódosításban le legyen szögezve, hogy képviselet illeti. Ezzel is azokat a vádakat, amelyek arra vonatkoznának, hogy a magyar Parlament szeretné elsinkófálni a kisebbségi képviseletet, úgy vélem, el lehet hárítani. Nyilvánvaló azonban, hogy az összes fent említett intézkedés, amely a kisebbségekre vonatkozik, az elsősorban azt célozta, hogy vessük el a kooptációt, vessük el a behívás intézményét. Ezzel kapcsolatosan több érv elhangzott, elsősorban is a leg erősebb érv, amely úgy vélem, mindannyiunk számára meggyőző és elfogadható, hogy ennek a Parlamentnek az egykamarás jellege nem teszi lehetővé, hogy korporáció, korporatív szervezetek képviseltetve legyenek itt. Nem gondolom azt sem, mint ahogyan a délelőt ti vitában itt elhangzott, hogy ebből szükségszerűen következne egy második kamarának a majdani létrehozatala. Nem hiszem, hogy ez feltétlenül így lenne. Van azonban még egy megfontolás, amely a kooptációt, a behívás intézményét el kell vettesse velünk, ne vezetesen az, hogy megítélésem szerint ez a kooptáció kisebbségellenes; kisebbségellenes, a magyarországi kisebbségek érdekeit alapvetően sérti. Egyrészt azért, mert mind a többség, mind bizonyos kisebbségi szervezetek, úgy ítélem meg, letudottnak látnák a kisebbségi problémákat, a kisebbségi képviseletet, az egész érdekvédelemnek a kérdéskörét egyfelől, míg másfelől fékeznék azt a Magyarországon is tapasztalható egészséges folyamatot, hogy a kisebbségeknek a belső társadalmaiban elindult egy erjedés. Ha ez t a kooptációt most lehetővé tennénk, akkor úgy vélem, ez fékezné ezt a folyamatot.
