Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. június 19. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 2. napja - A Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - TROMBITÁS ZOLTÁN (FIDESZ)
89 Végül egy olyan megjegyzéssel kívánom zárni a hozzászólásomat, hogy rossz és kevésbé rossz megoldások között választhatunk most csupán, és ne higgye senki, hogy a biztos - és nem is hiszi azt hiszem, hogy a biztos a kisebbségeknek a jogvédelmét biztosítaná. Ezt csak egy új nemzetiségi törvény biztosíthatja, amelyet mielőbb napirendre kell a Parlamentnek tűznie. A képviselet kérdését pedig az önkormányzati törvény és az új vá lasztójogi törvény, amely úgy ítélem meg, jogos, hangsúlyozom, nem szükségszerűen kell hogy ez a kétkamarás logikát erősítse, lehetnek alternatív megoldások, például a kisebbségi parlament intézménye. Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps.) ELNÖ K (Szabad György) : Megköszönöm Németh Zsolt felszólalását. Szólásra következik Trombitás Zoltán, a FIDESZ képviselője. Felszólaló: Trombitás Zoltán (FIDESZ) TROMBITÁS ZOLTÁN (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Többen kifejtették véleményük et a konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal kapcsolatban, s voltak, akik úgy vélekedtek, enélkül az intézmény nélkül nem létezhet szilárd kormányzás, jól működő demokrácia hazánkban. S közben nem zavarta meg őket az a tény, hogy a magyar jogtörténet nem ismeri a konstruktív bizalmatlansági intézmény fogalmát. Nem is ismerhette, mert a magyar alkotmányosság mindig az erős parlamentre épült. Az alkotmánymódosítás e része túlzottan és feleslegesen megerősíti a végrehajtó hatalom súlyát a Parlamenttel szemben . S ha jól megnézzük, nem is a kormány hatalmát növeli, hanem a miniszterelnökét egyedül. Hihetetlenül nagy hatalom összpontosul a miniszterelnök kezében, s mivel Magyarország parlamentáris és nem prezidenciális köztársaság, az ily mérvű hatalomkoncentráci ó kifejezetten káros és nem hasznos a demokrácia szempontjából. Belegondoltake képviselőtársaim abba, ha egy benyújtott konstruktív bizalmatlansági indítvány sikeres, akkor az új miniszterelnök azt nevez ki miniszterré és államtitkárrá, akit csak akar, és olyan programot vagy olyan programnélküliséget valósít meg, amilyet csak akar, és ebben a Parlamentnek semmi beleszólása nincs, azt hatékonyan nem ellenőrizheti, legfeljebb annyit tehet, hogy ha sikerül a nagy nehezen összehozható feltételeket megteremten i, akkor egy másik személyt választhat miniszterelnöknek, aki azonban ugyanolyan szabad kézzel rendelkezik minden téren, mint előde. Nemzetközi összehasonlításban két országot ismerünk csak Európában, ahol az Alkotmány alkalmazza a konstruktív bizalmatlans ági indítványt. Sajnos nem rendelkezem információval arról, a spanyol parlament miért vette át e jogintézményt az NSZK alaptörvényéből. Azt azonban látom, hogy felismerték e néhány évtizede működő rendszer számtalan hibáját, s megpróbálták a legkényesebb p ontján egy apró, de korántsem lényegtelen változtatással javítani azt. Spanyolországban nincs szükség az új miniszterelnökjelölt személyének azonnali megnevezésére, erre még két napja van a benyújtás időpontjától számítottan az indítványozóknak. S a kezde ményezés is lényegesen könnyebb az itt fekvő javaslathoz képest, mert a képviselők egytizedének támogatása a feltétel, s nem az egyötödének. A kormánytöbbség padsoraiból hangzott el az az érv is, hogy így elkerülheti az ország a hosszabb ideig ügyvezető ko rmányként működő végrehajtó hatalmat abban az esetben, ha a bizalmatlansági indítvány sikeres lenne, mert nyomban van új miniszterelnöke az országnak. Ez azonban gyenge érv, mert nincs így. Nincs így, mert magam is három olyan esetet számoltam össze, amiko r az ország kormány nélkül maradhat, illetve a kormány csak ügyvezetőként működhet. Ezek a következők: - a miniszterelnök halála, - a miniszterelnök lemondása; - vagy ha a kormány a bizalmi kérdést önmagával szemben egy törvénytervezet benyújtása kapcsán f elveti, és leszavazzák.
