Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. június 23. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 14. napja - Az Alkotmány módosításáról és a helyi önkormányzatokról szóló törvényjavaslatok megkezdett általános vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - SZABAD GYÖRGY (MDF) - ELNÖK (Vörös Vince): - SZABAD GYÖRGY (MDF)
810 parlamentnek felelős kormányzati rendszer között közbülsőként ott van – magyar változatról lévén szó az ő meghatározásuk szerint – a népképviseleti alapra helyezendő megye. Erre mondotta azt – ennek legfő bb propagátora – 1848 tavaszán Kossuth, hogy népképviselet az országyűlésben és hagyományos megye az nonszensz, sőt öngyilkosság lenne a nemzetnek. Az egész struktúrát úgy kell átalakítani, hogy minden szinten népképviseleti, demokratikus bázis legyen. A k érdés most már csak ott feszül, vajon indokolte az Eötvösféle koncepcióval ellentétben a helyi önkormányzatok és a központi demokratikus szervezet között egy közbülső fázis. Mindkét fél mondta a magáét, az egyik, hogy íme, a franciáknál sincs, és micsoda virágzásra jut az alkotmányosság Franciaországban, a másik azt mondta, igen, az angoloknál, az amerikaiaknál van, s milyen stabil az angol és az amerikai politikai élet. A kérdést tulajdonképpen a franciaországi fejlemények – s hadd hosszabbítsam meg mind járt a vonalat – , nemcsak III. Napóleon kétszeres államcsínye, hanem tulajdonképpen a cári Oroszország alkotmányossá válásának fiaskói, mondhatom többszörös fiaskói, és sok tekintetben a német nemzeti szocialista rendszer felülkerekedése adta meg, mégpedig csattanósan – megítélésem szerint – az alkotmányos municipalisták, tehát a Pulszky, Kossuth- stb.féle vonal javára. Mert mit mondtak ők a diktatórikus fordulatok előtt: ahol hiányzik a közbülső, demokratikus szint, ott egy – a modern hatalmi eszközöket összpontosítani tudó – politikai erő egyetlen hatalmi csapással kezébe tudja venni az állami élet központi szerveit, s ez történt Franciaországban az 1850es években, ez történt tulajdonképpen a cári Oroszországban a Kerenszkijrendszer megdöntése kapcsán és fejleményeiben, s ez történt végső soron mindenütt, ahol fasisztoid hatalmi struktúrák kerekedtek felül. Mert nemcsak az segítette ezt elő, hogy a központi szervek egyetlen hatalmi csapással elsöpörhetők voltak, hanem az, hogy alul megvolt ugyan az önko rmányzat, de ez az önkormányzat épp az óriási mértékű decentralizáltság folytán önvédelemre képtelen volt. Nem volt olyan erő, amelyik organizálni tudta volna a demokráciát. Megítélésem szerint ezek a tanulságok nagyon is amellett szó lnak, hogy a magyar legjobb hagyományok demokratizálása révén egy szigorúan demokratizált megyének megvan a létjogosultsága a magyar önkormányzati hierarchiában, legyen alsó fokon demokratikus önkormányzat, legyen felső fokon parlamentáris, demokratikus, v álasztott hatalmi szervezetük, s legyen középfokon a hagyományos megyei szinten – de minden demokratikus biztosítékkal ellátott, – a regionális érdeket is reprezentálni tudó – középszintű önkormányzatunk. Akkor már csak egyetlen, ugyancsak látszólag történ eti kérdéshez kell szólni, az elnevezés kérdéséhez. Én nem tartom indokolatlannak, hogy fenntartani akarjuk az ispán szavunkat, amelyik jön ugyan a szlávból, de a magyar állami élet kezdetétől fogva ott van, nem akarom a variációit idézni, de gondoljanak a nádorispán elnevezésre, tehát nagyon sok szinten jelenik meg, és jelenti tulajdonképpen azt a választott vagy szaktudása folytán megbízott személyt, aki összefogója egy terület ügyei intézésének ilyen vagy olyan értelemben, nem akarok most a részletekbe b ocsátkozni. Én azonban rá szeretném beszélni a tervezet benyújtóit, hogy ne ragaszkodjanak ennek egyetlen változatához. A főispán szavunk tudniillik párban áll az alispán szavunkkal. Az alispán a megyének alulról választott és a központi hatalom túltengésé vel szemben a megyei önkormányzatot megtestesítő védelmezője. A főispán – bárki is viselte régen ezt a nevezetes elnevezést – jelentette a központi hatalomnak a reprezentálását és hatalmi törekvéseinek érvényesítését az önkormányzatok felett, ha kell szemb en. Értelmezve kormányunk benyújtott javaslatát, amelynek lényeges pontjaival teljes mértékben egyetértek – történészként is, képviselőként is – , én arra beszélem rá, hogy hagyjuk el a megjelölésből a fő meghatározást, és nevezzük megyeispánnak, vagy hogyh a a nyelvészek beleegyeznek – de kérem konzultálni velük – , akkor a püspök módjára megyésispánnak. (Derültség a bal oldalon.)
