Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. június 23. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 14. napja - Az országgyűlési képviselők jogállásáról és az országgyűlési képviselők tiszteletdíjáról, költségtérítéséről és kedvezményeiről szóló törvényjavaslatok együttes megtárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - BALÁS ISTVÁN, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság alelnöke:
786 tarthat. A rendező elvek között itt is elöljáróban kell megemlíteni a teljes pártsemlegességet, vagyis minden képviselő azonos elvek alapján kapja a díjazást. A javaslat elöljáróban rögzíti, hogy a képviselők díjazása alapdíjból és pótdíjból áll. Kérem, két koncepció között kellett választani. Az egyik az úgynevezett üléspénz koncepciója volt, amely abból indult ki, hogy a képviselőt anyagilag érdekeltté kell tenni abban, hogy itt üljön a plenáris ülésen vagy a bizottságban; ha nem ül ott, nem kap pénzt – ha ott ül, kap díjazást. Ennek érdekében e koncepció hívei rendkívül részletes kimutatást javasoltak, igazolási rendszerrel kötötték össze ezt az elképzelést, és elkezdtük vizsgálni érdemben ezt a kérdést. Az e lemzés során kitűnt annak néhány gyenge pontja. Először is tudni kell azt, hogy a képviselői munkának csak egyik része, és nem mindig a legfontosabbik része az, hogy a képviselő itt ül a plenáris ülésen. Az más kérdés, hogy rendkívül fontos, hogy a szavazá snál itt üljön. De óriási képviselői elfoglaltsággal jár a bizottsági munka, ezek előkészítésében való részvétel, esetleg a választókerületi munka, mindezekre való készülés, továbbá a pártokhoz tartozó képviselőknek a képviselőcsoportok ülése, azok előkés zítő ülései, munkacsoportokban való részvétel stb. Ezek közül a szerteágazó elemek közül csak egyet, maximum kettőt tervezett volna mérni ez a koncepció, és távolról sem biztos, hogy ilyen körülmények között ez helyes lett volna. Ha belegondolunk, hogy a m érés bizonyos jelenléti ívek aláírásából állt volna, ez még nem jelenti azt, hogy ha valaki aláírja az ívet, utána még itt ül az ülésteremben. Tehát az üres széksorok kérdését nem oldotta volna meg, ellenben sújtotta volna ez a rendszer azt, aki tényleg be tegsége miatt nem tud itt lenni, vagy netán épp az Országgyűlés megbízásából egy finn delegációt fogad az épület ellenkező sarkában és emiatt akadályoztatva van az ív aláírásában. És végül az igazolási rendszer körében: mindaddig, amíg Magyarországon nem ü tközik legyűrhetetlen akadályba egy orvosi igazolás beszerzése, praktikusabbnak tűnik, ha ezzel a kérdéssel így nem foglalkozunk tovább. A másik koncepció abból indult ki, hogy a jelenlét vagy jelen nem lét kérdése nem az anyagiakban, hanem a frakciófegyel em körében döntendő el, ott honorálandó a frakciók belügye. Roppant egyszerű a helyzet. Egy többpárti parlamentben a kormánypárti képviselők azért ülnek itt, mert tudják, hogy ha nem ülnének itt, egy szavazásnál leszavazhatná a Kormányt az ellenzék, és így végső soron a képviselői mulasztás akár kormánybukáshoz is vezethet. Az ellenzék meg azért ül itt, mert abban bízik, hogy egyszer akkora lesz a hiányzás a kormánypárt soraiban, hogy egy ravasz szavazás útján megbuktathatja a kormányt teljesen váratlanul. Emlékeznek önök, néha a szavazások során számolni szoktuk, hogy hogy is néz ki az arány. Úgy gondolom, hogy ugyanez az elv a bizottsági üléseken is. Tehát az egyes pártok elemi érdeke, hogy ott üljön a képviselője, és a pártokon belül kell a szankcionálás rendszerét kidolgozni, ha a párt úgy véli, hogy más megoldás nem járható. Ilyen meggondolás mellett így azután a második koncepciót fogadtuk el. Ami a részleteket illeti: a tövényjavaslat átveszi az ideiglenes szabályozás főbb elveit. Á tveszi azt a szabályt, hogy az alapdíj a miniszteri illetmény 50 százaléka, úgy, mint eddig, és átveszi azt is – mint legfontosabb részszabályt – , hogy a képviselőt a bizottsági tagsága alapján megillető pótdíj összege az alapdíj 40 százaléka. Hangsúlyozo m, elsősorban a közvélemény tájékoztatására, hogy természetesen nyugdíjjárulékot kell fizetni a díjazás után és személyi jövedelemadót is. Ebben a jövedelmi kategóriában, tehát ahol az egy hónapra eső bruttó jövedelem a 43 ezer forint körüli összeget megha ladja, a legmagasabb adósáv szerint kell az adót fizetni, azaz pontosan 50 százaléka az összegnek jövedelemadó, ami visszakerül a költségvetésbe, tehát ezt nem viszi haza a képviselő, illetőleg további 10 százalék a nyugdíjjárulék. Bizonyos korrekciók term észetesen vannak az alkalmazotti kedvezmény analógiás alkalmazása miatt, de nagyjából a képviselői bruttó tiszteletdíj 40 százaléka kerül kifizetésre a pénztárnál.
