Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. június 19. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 2. napja - A Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - FODOR ISTVÁN, DR. (független)
70 magyaroknak a legelemibb jogait sem akarják biztosítani - úgy északon, mint délen, keletről ne is beszéljünk. Abban a pillan atban, ha mi ezt a nagyonnagyon rossz és nem egészen demokratikus megoldást, hogy a behívott képviselőket felváltjuk egy másik megoldással, ezt ki fogják használni és hivatkozási alapot adunk ama, hogy az ottani magyarok jogait, igényeit csorbítsák. Ilyen szempontból - bár elismerem azt, hogy nem ez az igazi demokratikus megoldás. Magyarországon ha a nemzetiségieknek nem lesz önálló pártjuk; amely magyar viszonylatban Felvidéken és Erdélyben már megvan -- csak a kétkamarás Parlament hoz megoldást. De ha mi visszavonjuk a jelenleg érvényben lévő jogszabályt; hogy a nemzetiségi képviselőket effektív azért, mert ők nemzetiségiek, és nem azért, mert ők annak vallják magukat - ezt a megoldást megszűntetjük, ezzel mi a halárainkon kívül élő magyarokat juttatjuk n agyon nehéz helyzetbe. Ugyanis azok, akik nemzetiségieknek vallják magukat ebben a Parlamentben, nem mint nemzetiségiek jutottak be, hanem valamelyik pártnak a képviselői. Tehát nem biztos - a nemzetiségiek hiába vállalják azok képviseletét - hogy azt el f ogják ismerni. Ehhez többet nem akarok szólni. A másik kérdés a címer kérdése. Koronás címer. Jónéhány felszólalás hangzott el az ügyben, hogy a korona irritál más környező országbeli államokat. Ebben lehet igazság és nem igazság. Karcsay Sándor barátom, k épviselőtársam említette, hogy a címernek a szemben lévő jobb oldali része is irritálhat valakit. Az a szlovák állam mai címere. Hogy került be a címerünkbe, azt a heraldikusok jobban meg tudják mondani. Az volt a 39től 45ig tartó szlovák állam címere, a z a mai társ szlovák állam címere, bizonyára ha lenne önálló szlovák állam, újra az lenne a címere. Még sincs senkinek arra elképzelése, hogy kivegye a címerünkből a jobb oldalt és meghagyja az árpádsávokat, ami eléggé rossz emlékeket idéz így önmagában az egész nemzetben. Mit akar vajon a tömeg? Annak idején erről volt szó, hogy ezt népszavazással döntsék el. Nem vagyok híve a népszavazásnak a rendkívüli költségek miatt, de adott esetben, ha levesszük a koronát a címerről, akkor X, Y, valaki kezdeményezni fogja, hogy a nép szavazza meg: akarjae címertelenül vagy címerrel a koronát. Ha a címert fennhagyjuk, ugyanúgy ki vagyunk annak téve, hogy népszavazást fognak kérni arra, hogy vegyük le a koronát. Szerény véleményem szerint a tömegek nem jogi és nem hera ldikai okból, hanem érzelmi okokból tömegesen inkább a koronát akarják a címerünkön látni - és azt akarják mindenütt. Ez az én véleményem. (Taps.) A harmadik téma: az elnökválasztás. Erről nagyonnagyon röviden: igen, semmi kétség az irányban, hogy a nép á ltal megválasztott Parlamentnek joga van az államfőt is megválasztani, de nem azért, mert gyenge államfő, gyenge elnök és erős elnök, mert lehet kisebb jogokkal rendelkező köztársasági elnököt is megválasztani közvetlenül a nép által. De van itt egy bökken ő az egészben: az, hogy abban az esetben, ha az elnöknek a Parlament által történő megválasztását támogatók ezt a választás előtt a kormányprogramba, vagyis a pártprogramba, választási programba bevették volna, meggyőződésem szerint nem ilyen összetételű l enne a Parlament, hanem lennének esetleg olyan párlok is benne, amely pártok ma nincsenek benne képviselve. Köszönöm. Ennyit akartam mondani. (Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Megköszönöm Inotay Ferenc képviselőtársam felszólalását. Most soron kívül Fodor Istvá n képviselőtársam kért szót. Átadom. Felszólaló: Dr. Fodor István (független) FODOR ISTVÁN, DR. (független) Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Nagyon sajnálom, hogy ismételten egy percre igénybe kell vennem türelmüket. Oláh Sándor képviselőtá rsam hozzászólásában azt állította, hogy népszavazás kezdeményezésében részt vettem. Ajánlom figyelmükbe, Oláh Sándor figyelmébe is a
