Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. július 17. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 12. napja - Az Állami Vagyonügynökségről és a hozzá tartozó vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló 1990. évi VII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat vitájának folytatása - ILLÉSSY ISTVÁN, az önkormányzati, közigazgatási, belbiztonsági és rendőrségy bizottság előadója: - ELNÖK (Szabad György): - SZABÓ GYÖRGY, az önkormányzati, közigazgatási, belbiztonsági és rendőrségy bizottság kisebbségének előadója:
689 Tudjuk, még nincs önkormányzati törvény, de ezt a paszszusát a vitában egyetlenegy felszólaló sem vitatta, sőt hangsúlyozta. Sérti a leendő önkormányzatok gazdasági önállóságát és gazdálkodási szabadságát, ugyanis pontosan azokat a vállalatokat, azokat a vagyontárgyakat kívánja elvonni tőlük, amelyek jövedelemtermelésre képesek, és csak azokat hagyja meg számukra, amelyek eddig is dotációban kellett hogy részesüljenek, tehát a közüzemi vállalat okat. Megítélésünk szerint a törvényjavaslat beterjesztőinek és támogatóinak az érvelése nem állja meg a helyét. Így például az államtitkár asszonynak az előterjesztése alkalmával tett megjegyzése és érvelése, miszerint tulajdonképpen csak egy technikai je llegű törvényről van szó, hiszen majd később fogunk dönteni a vagyonfelosztás mértékéről, azért nem állja meg a helyét, mert az Állami Vagyonügynökség – ahogy az indoklásban hallhattuk – igenis tulajdonosi jogosítványokkal felruházott szervezet, amelynek é ppenséggel az a célja, hogy az állam érdekeit képviselje a privatizáció alkalmával. Az előterjesztők a legteljesebb mértékben figyelmen kívül hagyják, hogy az állami érdekek és az önkormányzati érdekek – és ez párthovatartozástól függetlenül jelenik meg – korántsem olyan érdekek, amelyeket az Állami Vagyonügynökség a tanácsi vállalatok privatizációja alkalmával nemhogy nem kellett volna, hogy figyelembe vegyen, hanem nem is képes rá, tudniillik ezek a vállalatok közszolgáltatásokat látnak el, fontos szerepe t játszanak a helyi lakosság ellátásának a kielégítésében. Ezt a Vagyonügynökség nem képes mérlegelni az esetleges privatizáció alkalmával. Az a véleményünk, hogy nem állja meg a helyét az az érvelés sem, hogy a nemkívánatos privatizáció éppenséggel a taná csi vállalati körben terjedt el, egyrészt azért nem, mert úgy véljük, hogy jórészt ezen a körön kívül voltak a legnagyobb botrányok, másrészt azért nem, mert arra is van éppenséggel példa, hogy az egyik legnagyobb szabású vagyonátjátszási kísérletet a taná csi éberség akadályozza; harmadrészt pedig azért sem, mert azért hoztuk létre közös elhatározással az úgynevezett vagyonellenőrző bizottságot – amely ma már működik – , hogy megakadályozzuk az ilyesfajta tevékenységet. Nem állja meg a helyét az az érvelés s em, hogy a Vagyonügynökség hatáskörének a kiterjesztésére azért van szükség, mert a tanácsok nem rendelkeznek megfelelő szakértőkkel. Ha ez igaz is, az Állami Vagyonügynökség sem rendelkezik megfelelő szakértőkkel, így adott esetben csak úgy tud lefolytatn i egy privatizációt, ha valamilyen mamutszervezetet kíván belőle létrehozni, vagy a másik lehetőség, hogy külső szakértőket von be. Szeretném aláhúzni, hogy ilyen szakértők bevonására a leendő önkormányzatok is képesek, sőt állítom, hogy rendelkeznek olyan szakértői gárdával, hogy egy megfelelő privatizációs törvény esetén igenis képesek tisztességes, korrekt és saját érdekeiknek megfelelő privatizáció lefolytatására. Különben is azt hiszem, hogy ideje lenne, ha felhagynánk azzal a minősítéssel és azzal az eleve sugallt állásponttal, hogy magasabb szinten eleve mindent jobban tudnak. Azzal az érvvel sem igen tudtunk mit kezdeni, hogy az érintett tanácsi vállalatok többnyire költségvetési támogatásban részesültek. Ha figyelembe veszszük azt, hogy éppenséggel egy olyan elosztási rendszert kívánunk most meghaladni, amelynek az volt a jellemzője, hogy a költségvetés jóformán minden egyes jövedelemforrást centralizált vagy újraelosztott, akkor ez az érv azért nem állja meg a helyét, mert ezen az alapon – mivel a t anácsoknak a múltban a jövedelmük szinte teljes egészében, 807090%ban, a ciklusoktól függően, a költségvetésből származott – minden egyes önkormányzati tulajdont meg lehetne kérdőjelezni. Érthetetlen az a hivatkozás is, hogy az érintett vállalatoknak a tevékenysége, miután nem kis részben megyei kezelésben vannak, több önkormányzatra kiterjed. Enyhén szólva furcsa ebből arra a következtetésre jutni, hogy akkor egyetlenegy önkormányzatnak se legyen a jövőben ezekkel a vállalatokkal kapcsolatban rendelkezé si joga. Én azt hiszem, hogy korrekt vagyonrészesedéshez ez mindenképpen fontos, de ezt is rá kellene és rá is lehetne bízni a leendő önkormányzatokra. Tisztelt Ház! Mindezeket figyelembe véve, az önkormányzati bizottság kisebbségben maradt tagjai a törvén yjavaslat idevonatkozó passzusát veszélyes és indokolatlan centralizációs törekvésnek
