Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. július 17. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 12. napja - A Magyar Köztársaság 1989. évi állami költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - HAGELMAYER ISTVÁN, DR. az Állami Számvevőszék elnöke:
680 hogy ebben az öröklött helyzetben túlságosan nagy lehetőségünk nem volt arra, hogy valamilyen forradalmian új struktúrában értékeljük az előző évet, talán értelme sem lett volna., és hogy megváltoztassuk vagy ehhez mindjárt pé nzügypolitikai elképzeléseket is fűzzünk. Ezt azért mondom, mert Matyi László képviselő úr először azzal a kifogással élt, hogy a súlyos helyzetet nem tártuk fel. Azt hiszem, hogy erre különösképpen nem érdemes kitérni, hiszen az egész költségvetés egy be teg gazdaságnak egy beteg beszámolója, utána pedig azt mondta, hogy a beszámolási rendszer a régi. Nem is lehet más, beszámolni ugyanis csak ugyanolyan szerkezetben lehet a dolgokról, mint amilyen szerkezetben a tervek készültek. Azt is mondotta, hogy nem látta a Kormány pénzügypolitikai elképzeléseit. Nos, ilyen elképzelések előterjesztésére rengeteg apropó van, de én úgy érzem, hogy a legkevésbé jó apropó éppen egy ilyen beteg költségvetésnek a kritikája volna, ami biztos, hogy csak megzavarná a pénzügypo litikai elképzelések előadandó világos struktúráját, ha ilyen apropóból terjesztenénk ezt elő. Egyébként nagyon érdekes volt, hogy ő arra hivatkozott, hogy az Állami Számvevőszék lám, előterjesztett ilyen elképzeléseket, amire Lotz Károly képviselő úr rögt ön azt válaszolta, hogy ezekkel nem szabadna, nagyon óvatosan kell bánni. Tehát egy olyan pénzügypolitikai vitába keverednénk bele, amely ebben a helyzetben azt hiszem, hogy nem volna helyénvaló. A pénzügypolitika és általában a gazdaságpolitikai vitának e l fog jönni az ideje, a Kormány elő fogja terjeszteni az elképzeléseit, és remélem, hogy ebből egy nagyon tanulságos és érdekes vita is fog kialakulni. Nem szeretnék minden részletre kitérni, úgy érzem, hogy a felhozott észrevételek nem indokolják azt, hog y itt hosszan, minden képviselő megjegyzésére válaszoljak. Mindazok a megjegyzések, amelyek arra a bizonyos tanulságlevonásra vonatkoznak, arra, hogy a jövőben vegyük figyelembe munkánkban a jelenlegi költségvetési vita tanulságait, azok igazak. Ungár Klár a felhívta a figyelmünket sok olyan tételre, amelyet meg lehet szívlelni. Ő még egy dolgot említett, hogy a hosszú lejáratú hitelek feltételeiben a pénzügyminiszter és a Nemzeti Bank elnöke állapodjon meg. Erre csak azt tudom kérdezni: ki más? Ha a Parlame nt úgy érzi, hogy ez a megállapodás idetartozik, akkor még mindig felülvizsgálat alá lehet vonni, de pontosan ez a két szerv illetékes arra, hogy ilyen típusú megállapodást kössön. Anélkül, hogy belemennék a részletekbe, azt javaslom, hogy a tisztelt Ház f ogadja el az előterjesztett törvényjavaslatot. (Szórványos taps.) ELNÖK (Szabad György) : Megköszönöm Rabár Ferenc pénzügyminiszter válaszát. Megkérdezem Hagelmayer Istvánt, az Állami Számvevőszék elnökét, kíváne élni a válaszadás lehetőségével. Dr. Hagelm ayer István, az Állami Számvevőszék elnökének válaszadása HAGELMAYER ISTVÁN, DR. az Állami Számvevőszék elnöke: Tisztelt Országgyűlés! Elnök Úr! Amit a bevezetőmben mondtam, azt csak megerősíthetem. Ha nem sürgősséggel kerül tárgyalásra az elmúlt évi állam i költségvetés tárgyalása, hanem – mondjuk – szeptemberben, akkor lényegesen több elemzéssel tudtuk volna a véleményünket alátámasztani. Egyetértek például azzal, amit Ungár Klára mond. Nagyon valószínű, hogy a népgazdaság információs rendszere problémákka l küzd, hiszen valóban nem lehet megállapítani, hogy mennyi a mezőgazdaság támogatása. Egyetértek azzal is, hogy több dolgot nem lehet egyértelműen a költségvetésből kihámozni. A II. félévi munkatervünkben szerepel, hogy foglalkozni kívánunk a KSH munkáján ak a vizsgálatával és ennek keretén belül az állami információs rendszer jelenlegi állapotával, hogy mit tükröz és mit nem. Tudniillik vannak olyan érzéseink – és nemcsak érzéseink, hanem tapasztalataink – , hogy a dereguláció során olyan információkról mon dtak le egyes intézmények, amelyekre másoknak szükségük van. Indokoltnak tartjuk, hogy ezeket áttekintsük. Ami azt a kérdését illeti, hogy a privatizáció során származó bevételből helyese, hogy a költségvetés a folyó kiadásait fedezze, válaszom: úgy gondo lom, nem. De azt el tudom képzelni, ha átgondoljuk a deficit egészét – nem hiszem, hogy erről most lehetne dönteni – , és ennek egy részét
