Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. július 16. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 11. napja - Az Alkotmány módosításáról és a helyi önkormányzatokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - HORVÁTH BALÁZS, DR. belügyminiszter: - ELNÖK (Vörös Vince): - WEKLER FERENC, DR. (SZDSZ)
659 munkalehetőség, nincs üzem, – ha esetleg van egy rosszul menő tsz, az is a veszteséges tszek közül való, amelyeket pillanatnyilag államilag dotálunk, tehát semmiféle nyereségadó nem képződik ezeken a területeken, nem lesz mód arra, hogy ezek a települések önmagukat felépítsék, önmagukat rehabilitálják. Teljes mértékben egyetértek a korábban előttem szólott szabad demokrata képviselőtársammal abban, hogy nem elegendő a jövőben az állami források igazságos elosztása, nem elegendő a céltámogatás – településrehabilitációra van szükség! Igeni s szükség van arra, hogy ezeket a településeket központi eszközökkel, központi pénzekkel, ha úgy tetszik: országgyűlési pénzekkel segítsük egy szintre hozni. Az általam elképzelt módja ennek az, hogy a településeken meg kell oldani a minimális infrastruktu rális alapellátottságot. Meg kell oldani a minimál infrastrukturális alapellátottsági szintet, amelyet központi pénzekből kell megteremteni, és erre rövid időn belül a Kormánynak, illetve az Országgyűlésnek valamilyen programot kell kidolgoznia. Ugyanis en nek hiányában ezek a települések soha nem lesznek versenyképesek a legfejlettebb településeinkkel. A másik kérdéskör, amelyről beszélni szeretnék: a nemzeti és etnikai kisebbségek helyzete. Itt a vitában többen szóltak erről – Derdák képviselőtársam is – , de Remport Katalin is ugyanerről szólt. Én a nemzetiségi és etnikai jogok általános biztosításán kívül arra szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét, hogy ezeknek a jogoknak az érvényesítéséhez, biztosításához pénz kell. A magam részéről teljes mértékbe n egyetértek Remport Katalinnal azzal, hogy az önkormányzati törvényben nem elegendő lefektetni azt, hogy érvényesíteni kell, illetve segíteni kell ezeknek a jogoknak az érvényesítését, hanem az önkormányzati szinten biztosítani kell ezeket a jogokat. Ez t ény! De kérem szépen, ismét gondoljunk arra a településkategóriára, arra a körre, amelyről én beszéltem, amelyről ő is beszélt: hogy ezeken a településeken mit jelent a nemzetiségietnikai kisebbségi jogok érvényesítése. A nemzetiségi kisebbségi jogok érvé nyesítése ott kezdődik, hogy egy gyermeket az óvodában, az iskolában saját anyanyelvére kell tanítani. A tanításhoz iskolára, pedagógusra van szükség. Egy 2000 fős településen normál körülmények között elegendő egy nyolcosztályos iskola, amelyben megfelelő létszámú pedagógus tanít. Amennyiben ez a település, mondjuk, két nemzetiségű, mint a saját falum, Mecseknádasd, és a hozzá tartozó két kis település, abban az esetben a 300 gyermeknek nem elegendő a nyolc tantermes osztály, hanem tizenhat tantermes iskol át kell építeni azért, hogy a nemzetiségeknek biztosítani tudjuk azt, hogy anyanyelvükön megkapják az oktatást. Az anyanyelvi oktatásnak a feltételeit meg kell teremteni. Ez azt jelenti, hogy kétszer annyiba kerül egy ilyen település számára az alapoktatás nak a biztosítása, mint egy egynyelvű községben, mondjuk, egy magyar községben vagy egy egynyelvű német községben. Teljesen mindegy, hogy milyen példát mondok. Hogy miért mondtam el ezt ilyen részletességgel? Azért mondtam el, mert ezek a települések nem f ogják tudni biztosítani a nemzetiségi és etnikai lakosságuk számára azt a feltételt, amellyel az egyébként nyilvánvalóan előbbutóbb Alkotmányba kerülő kollektív jogok és egyéni jogok a nemzetiségeinket megilletik és biztosíthatók lesznek. Ezeknek a telepü léseknek nem lesznek anyagi forrásaik arra, hogy biztosítsák ezeket. És én ismételten szeretném az Önök felelősségére felhívni a figyelmet, a Kormány felelősségére felhívni a figyelmet, hogy ezeken a településeken segíteni kell az önkormányzatokat, hogy bi ztosíthassák a jogokat a nemzetiségi és etnikai kisebbségek részére. Azt is mondhatnám, hogy ezeknek a leendő önkormányzatoknak állami forrásokhoz kell jutniuk ahhoz, hogy a nemzetiségek jogait biztosítani tudják, és ne csak deklarált legyen az a biztosítá s. Ennyit szerettem volna elmondani – tisztelt képviselőtársaim – a két kérdéskörről, amely az önkormányzati témához úgy gondolom, szorosan kapcsolódik.
