Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. július 16. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 11. napja - Az Alkotmány módosításáról és a helyi önkormányzatokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - DERDÁK TIBOR (SZDSZ) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - CSEHÁK JUDIT, DR. (MSZP)
636 A magam részéről minden nek tudatában nagyon szerényen, csak egy egyszerű, a mai Magyarországon a jelenlegi viszonyok között működőképes, pontosan és szépen szolgáltató, egészséges, erős önkormányzatot szeretnék. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mert kívánhatoke és remélheteke állam polgárként ennél kevesebbet? Amikor azoktól, akik a világ és a közös Európa közös jövőjével foglalkoznak, azt olvasom, hogy a 90es évtized, az évezredforduló nemcsak a nők, az idősek, az újszegénység térnyerését hozhatja el, hanem az individuum, az egyes ember méltóságának a széles körű megerősödését is. Az emberét, aki nemcsak két lábon áll, hanem végre megáll majd a maga két lábán is. Ezek a kutatók nem kevesebbet állítanak, mint a helyi közösségek jelentőségének növekedését és az alternatív életmódok e gyenjogúságának a pártokat keresztbemetsző vagy egyenest elkerülő állampolgári célmozgalmaknak a szélesedését jövendöli. S mindezt olyan decentralizált, autonóm önkormányzatok bázisán képzelik el, amelyeket nem önmagukban, hivatalként, hanem a polgárok, az emberek személyes jogainak, közvetlen és közösségi jogainak közvetett képviseleteként értelmeznek. S Hölgyeim és Uraim! Mit tegyek, ha jó előre tudom, hogy nemcsak politikai nézeteim, hanem életkorom és nemem, valamint egészségi állapotom miatt biztosan a kisebbséghez – a szociális jogait nehezebben érvényesítő milliós kisebbséghez fogok előbbutóbb tartozni és azt is tudom, hogy a kisebbségvédelemnek minden tekintetben a legjobb garanciája a politikai decentralizáció és a fejlett civil társadalom. Teheteke mást tehát, mint állampolgárként megfogalmazom azt az önző véleményemet, hogy legalább a következő évezredben olyan önkormányzati keretben működő helyi közigazgatást szeretnék, amelyikhez közöm van. Amelyik a számomra törvényesen járó közszolgáltatásoka t a segítségemmel és az ellenőrzésem alatt a legdemokratikusabban, a legolcsóbban és legeredményesebben tudja majd biztosítani. Éppen ezért elégedettebb és nyugodtabb lennék, ha nem csupán a mindenkori Országgyűlés, hanem maga a Magyar Köztársaság garantál ná számomra az önkormányzás szabadságjogát. Tenné mindezt minden hatalmi eszközével, az Alkotmánnyal, gazdasági és emberi erőforrásaival, a teljes nyilvánosság működtetésével, minden politikai és nem politikai szervezetével, írott és íratlan közösségi játé kszabályaival és normáival. Tisztelt Képviselőtársaim! A szakember számára is legalább ilyen izgalmas és meghatározó az, miként is alakul az önkormányzatok sorsa és jövője. Az önkormányzatok által szervezett és nyújtott közszolgáltatások egyre nagyobb hány ada lesz, kell legyen törvényekben garantált egészségügyi és szociális ellátás. Az előttünk példaként álló országokban 50100 éve léteznek szociális törvények (és évszázadok óta jól működő önkormányzatok) A bonyolult törvényes támogatási normák, valamint a kötelező helyi szokásjog alapján, képzett szakemberek és lelkes laikusok segítenek a pénz célszerű felhasználásában. Ők ma már annak a módját is kereshetik, hogy miként ne legyenek kötelező pénzügyigazdálkodási előírások a létező pénz mellé – hisz úgyis takarékos és humánus megoldásokra kötelez a helyi nyilvánosság. Ők ma már arra is figyelhetnek, hogy a gondozandó idős ember, az ápolásra szoruló beteg úgy kaphassa meg a neki törvényesen járó szolgáltatást, hogy őt támogassák, ne a szolgáltatót, ne az int ézményt, hogy választhasson, hogy ne legyen kiszolgáltatott, hogy méltóságát a legelesettebb is megőrizhesse. Úgy alakítják ezekben az országokban a helyi közösségeket, hogy az ne patrónusokból és kliensekből, ne hivatalnokokból és ügyfelekből álljon, hane m partnerként együttműködő közösségekből és egyenrangú emberekből. Meggyőződésem, hogy a korszerű megoldások keresése és követése közben nem lehet megfeledkezni a hazai körülményekről, a törvények hiányáról, a szakemberhiányról, a pénz hiányáról, a begyako rláshoz szükséges türelemről és időről. Mert a környező országok többsége már átesett egy erőszakos vagy önkéntes közigazgatási racionalizáláson és a legkisebb létszámú képviselőtestület és falu mögött is információs rendszer, számítógépek hada, egységesít ett
