Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. július 16. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 11. napja - Az Alkotmány módosításáról és a helyi önkormányzatokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - HORVÁTH BÉLA (MDF)
619 Köszönöm. Elnök Úr! Tisztelt Há z! Mint Budapest XII. kerületének a képviselője, a Kormány által előterjesztett törvénytervezet fővárost érintő részéről kívánok hozzászólni az általános vitában. Az eddig felszólalók közül csak egy ellenzéki és egy kormánypárti képviselő szólt erről a tém áról. A kormányjavaslatban a főváros önkormányzati rendszere speciális szabályozást kap, hiszen országunkban az egyetlen tulajdonképpeni nagyváros Budapest, a maga több mint kétmilliós lakosságával. A főváros helyhatósági önkormányzata a Kormány előterjesz tése szerint kétszintű. A múlt héten felszólaló Tirts Tamás FIDESZes képviselő elfogadta ezt a kétszintű önkormányzatot, mint mondta: a városi koncepció elfogadható a FIDESZ számára. Az önkormányzati funkciók jog- és felelősségkörei a két szint között úgy oszlanak meg, hogy megvalósul egyrészt a városigazgatás, másrészt pedig a lakosság alapfokú ellátásának és képviseletének a helyi szintű önkormányzatokhoz való telepítése, vagyis minél közelebb az állampolgárokhoz. Ez az új önkormányzat védettséget bizto sít, ez a megteremtendő új emberi világ a biztonság érzetét nyújtja. Az ember ott van és így részt vehet az eseményekben. Mindehhez fővárosunknak önkormányzatra és önálló közjogi státusszal rendelkező kerületekre van szüksége. A most beterjesztett kétszint ű önkormányzati rendszer a mai tanácsrendszertől – szerintünk, kormánypárti képviselők szerint – alapvetően különbözik. Egyrészt újszerűen értelmezi az önkormányzatot, hiszen nem lehet addig önkormányzatról beszélni, míg a polgárok nem tömörülnek egy csopo rtba, nem ülnek együtt, szinte egy testként, vagyis látni kell az embereket. Ahogy az elmúlt négy évtized során a tanácsi vezetők sorra hozták úgy döntéseiket, anélkül, hogy ismerték, látták volna az ott élő polgárokat. Az új önkormányzat úgy fog működni, mint a petróleumlámpa kanóca. Magába szívja az ott élők gondjait, bajait és az önkormányzati vezetés erkölcsi tisztasággal világít, utat mutat, mint a kanóc lángja. Akkor létrejön a közösség belső szellemi és erkölcsi egyensúlya, amire olyan nagy szüksége lesz a jövőben mindenkinek. Másrészt a mai tanácsi rendszertől különbözni fog abban is, hogy a fővároson belül a szerepkörök elhatárolása megváltozik. Nagyon helyeslem a törvénytervezetben, hogy a kerület a jövőben olyan önkormányzati egység lesz, amelynek alapvető feladat- és hatásköri minimumait törvény állapítja meg, s azt a főváros nem vonhatja el. Kérdezem ezek után a múlt héten felszólalt ellenzéki képviselőket: beszélhetünk itt centralizációról? Úgy érzem, nem. Tisztelt Ház! A háború előtt fővárosi k erületi önkormányzat az 1930. évi XVIII. törvénycikk és az 1934. évi XII. törvénycikk alapján e javaslathoz hasonlóan épült fel. Az önkormányzat ezen alapegységeire a főváros méretei miatt feltétlenül szükség van, hiszen a fővárosban 2 millió 114 ezer embe r él, a főváros területe 53 ezer hektár. A Kormány által beterjesztett törvénytervezet szerint a fővárosi kerületi önkormányzati rendszer elsősorban az alapellátásért felelős: oktatási, szociális, egészségügyi és egyéb alapellátásért. A múlt héten dr. Szab ó Erika SZDSZes képviselő azt mondta, hogy ez az egyenlet a leendő önkormányzatok számára nem megoldható. Én úgy vélem, bízni kell az ott lakó polgárokban, felnőttként kell kezelni az ország lakosságát. Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány szót szeretnék szó lni a törvényjavaslatnak a fővárosi kerületi önkormányzat működésére vonatkozó részeiről. A kerületi képviselőtestületek megalakítását elsősorban az elkülönült érdekeltségű területekhez kell kötni, oda, ahol a lakosság is igényli az önálló közjogi fórumot – hiszen a legtöbb tömörülés az együttlét öröméért jön létre: elvegyülni az emberek közé, embereket látni, hallanai, érezni. Ez már Babilonban és Athénban is megvolt – ma pedig mindnyájan érezzük ezt az érzést. Kérdezem az elmúlt héten az ellenzék oldalán felszólalt képviselőket: beszélhetünk itt centralizációról? Csorbát szenved a szabadság? Ugye nem? (Közbeszólások a bal oldalról: Nem!)
