Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. július 16. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 11. napja - Az Alkotmány módosításáról és a helyi önkormányzatokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - JUHÁSZ PÁL (SZDSZ) - ELNÖK (Szabad György): - JUHÁSZ PÁL (SZDSZ)
607 ELNÖK (Szabad György) : Megköszönöm Salamon László felszólalását. Következik Juhász Pál a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Felszólaló: Juhász Pál (SZDSZ) JUHÁSZ PÁL (SZDSZ) Borzasztóan sajnálom, hogy kénytelen vagyok üres szóváltásba belemenni, ezt nem szerettem volna. Szer ettem volna a tárgyról beszélni, de Salamon László és Kónya Imre sok butasága után erre is kicsit reagálni kell. (Zaj. Felkiáltások. Pfújolás. Közbeszólások: Szégyelld magad!) ELNÖK (Szabad György) : Megkérem képviselő urat, tartsa magá t a parlamentáris formákhoz! JUHÁSZ PÁL (SZDSZ) Visszavonom. Valóban nem butaság volt, csak a helyzet félreértelmezésén alapuló megnyilvánulás. Elnézést kérek, igazuk van. A félreértelmezés itt természetesen két dologból is fakadhat. Az egyik abból, hogy l étezett egy prekoncepciójuk, miszerint a szabad demokraták vagy az ellenzék – mindegy, hogy nézzük – nyilván nagyobb obstrukcióra fog törni, csak az volt a kérdés, hogy miben lássák meg ennek a jegyét. A félreértelmezés másrészt abból fakad, hogy nem elég közelről ismerik az önkormányzati törvényről folyó húszéves vitákat, az elmúlt másfél év pártközi tárgyalásain megnyilvánuló álláspontokat. Mindezek a szép elvek, amiket például Roszík Gábor képviselő úr elmondott a múltkor, ezek a szép elvek ott voltak vé gig ezek fölött a viták fölött, az összes álláspont fölött többékevésbé. Mi az ellentörvényben éppen azt kívántuk megfogalmazni, hogy lehet ezeket a szép elveket teljesen következetesen is végigvinni. Nem más elveket, azokat, amelyeket az Alkotmányba átem elni szándékozik a kormányjavaslat – már egy részét – , azokat, amelyeket a kormányzat szükségesnek látott bizonyos kompromiszszumos mértékig érvényesíteni a saját törvényjavaslatában. Mi azonban megpróbáltuk kidolgozni, hogy néz ki egy olyan törvény, amely ik teljes egészében végigviszi azokat az elveket, amelyeket meghirdettek. Visszatérve a dolog történetéhez. Valóban egy nagyon sok munkával készült törvényjavaslat a Kormányé; pontosan olyan sok munkával készült a mi ellentörvényünk, és a közben lévő két m ódosító javaslatfüzér is. Hiszen a kormányelőterjesztés és a módosító csomagban nálunk vitt két vonal, az mindmindmind kimunkálódott abban az elmúlt fél év vitáiban, ahol éppen azért munkálódtak ki azok alternatívaként, mert a korábbi Kormány apparátusá ból indult centralisztikus kezdeményezésekkel szemben – amelyek szintén az új elvekre hivatkoztak, és nyugati példákra hivatkoztak – az akkori ellenzék megpróbált alternatívákat keresni, amelyik az önkormányzatnak több autonómiát ad, az önkormányzati felad atokat és a Kormány által végzett feladatokat szigorúbban választja szét. Tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy a kormányelőterjesztés és a mi módosításunkban foglalt két koncepció meglehetősen kényszerű volt, amikor ez az egész vita itt elkezdődött, amikor eg yáltalán lehetett volna tudni, hogy a Kormány melyik alternatívát fogja kiválasztani ebből a csomagból. Elmondhatjuk, hogy az előkészítő munkára, annak komolyságára, szakszerűségére, nemzetközi áttekintésére vonatkozó összes dicséret pontosan úgy illeti a mi alternatíváinkat is, mert pontosan abban az előkészítő munkában készültek. Miért vártunk mégis három hetet a beterjesztéssel? Ennek egyszerű oka volt. Nagyon jól tudja mindenki, aki ilyen munkában részt vesz, hogy egyegy koncepció és a koncepcióban egy mással ütköző szempontok és közben a harmónia megteremtése jogszabálytechnikailag többféleképpen lehetséges. Semmiképpen sem tudtuk a konkrét reakciót addig megformálni, amíg nem tudtuk, hogy ők a csomagból melyiket választják; azt a kompromisszumoté, am elyik felé már valóban törve, még tavasszal mentünk, amelyikre vonatkozott Demszky Gábor levele, és amelyikben erősen részt vett