Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. július 16. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 11. napja - Az Alkotmány módosításáról és a helyi önkormányzatokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - JUHÁSZ PÁL (SZDSZ) - ELNÖK (Szabad György): - JUHÁSZ PÁL (SZDSZ)
608 szegény Gábor, aki bennünket képviselt ezeken a tárgyalásokon, avagy el fognak szakadni ettől a kompromisszumtól és egy másikat terjesztenek elő. Elszakadtak ettől a kompromisszumtól, és egy másikat, egy centralisztikus formát terjesztettek elő. Ez történt technikailag. Nos, miért kell három hét a reakcióra? Egyszerűen azért kell három hét a reakcióra, mert egyedi törvényjavaslato kkal nem lehet – hogy mondjam? – értelmesen a koncepcióban lévő elvek arányát megváltoztatni. Törvényt csak összefüggően lehet írni. A legnagyobb slendriánság lett volna, ha egyedi javaslatokkal bombázzuk, ahelyett, hogy összefüggő füzérekbe szedtük volna a módosító javaslatokat. Ez pedig egyszerűen fizikailag időt, nagyon sok munkát, hozzáértést és azt a jóhiszeműséget is feltételezi, hogy a másik fél oda fog figyelni arra, amit írunk. Belátom: tévedtünk. Rátérek a dolgok tartalmára, mert ennyi elég ebből. (Nagy taps.) Ugye, most előttünk áll, illetve a tisztelt Ház előtt áll – ha a dolog tartalmát nézzük – két élesen végigfogalmazott törvény és két darab javaslatfüzér, amelyik elfogadja a kormányelőterjesztésnek a szerkezetét, tárgyait és hasonlókat, ille tve próbál különböző területeken érvényesíteni valamit, valóban a kormányzat liberálisabb jogfelfogásából. A vita tulajdonképpen nem olyan nagyon nehéz, mint ahogy a mennyiségi kérdésből tetszik, hiszen elég pontosan megfogalmazhatók azok az elvek, amelyek közösek bennük, s amelyekben eltérnek, ahol ezek az elvek kompromisszumra kényszerültek bizonyos dolgokban, s hogy hol vannak ezek a csomópontok. Igazából nem a szakaszok vitája az érdekes, hanem ezeknek a logikai vázaknak a végigkövetése. Nekem nagyjából a helyzetemből következik, hogy a felvázolt koncepciók közül melyikkel értsek egyet. Abból a helyzetemből például, hogy Zemplén megyei képviselő vagyok, engem a választóim is arra biztattak, hogy Zemplén megye autonómiájáért lépjek föl. Nyilvánvaló, hogy minden olyan törvényjavaslat szimpatikusabb nekem, ahol az akár a területi társuláson alapszik, akár a társulásos megyén alapszik; tehát minden olyan koncepció szimpatikusabb nekem, mint Zemplén megyei képviselőnek, amelyben a Zemplén megyei közösségek mag uk aktívan el tudják végezni azt az eljárást, amelyben ők elszakadnak BorsodAbaújZemplén megyétől, és nem szorulnak egy megyei önkormányzat és egy kormányapparátus közreműködésére.Egyszerűen azért, mert borzasztó nehéz úgy szervezkedni egy új felállásra, hogy közben függésben vagyok a régi megye vezetésétől. Mivelhogy faluszociológus vagyok, az is természetes, hogy ezekben a húsz éve folyó vitákban, amelyeket főleg a tanácstörvény módosítása kapcsán kezdtünk iszonyú keményen, ezekben én a faluvédők hangul atára mentem rá, és a faluvédők hangulata szerinti érzelmi viszonyt alakítottam ki a különböző törvénykoncepciókkal kapcsolatban. És ebben a húszéves vitában mindig azonos oldalon voltam. Ebből következik, hogy a falu közvetett érdekképviseletét – amit a m egyerendszer jelent az ezzel lehetséges helyzeti védekezési formákkal szemben (?) a falvak saját társulásai, szövetségi rétegződésével szemben, valamint azt a fajta rendszert, ahol a hatósági munka ürügyén a falu örökké egy megzavart helyzetben van, mert n em láthatja világosan, miben van neki a döntési köre és miben másnak, illetve ezt a fajta helyzetet – én mindig ellenszenvvel kezeltem, és nyilvánvalóan azt kellett keresnem az új törvényjavaslatok között, és azt kellett keresnem a Kormány törvényjavaslatá ban, hogy mennyiben szakad el tőle. Amikor mi úgy fogalmaztunk, hogy itt a tanácsrendszer aranysujtásos és nemzeti színű átfestéséről van szó, valóban részben igazságtalanok voltunk. Igazságtalanok voltunk akkor, ha a jogelveket nézzük, amelynek alapján az új szervezetrendszer meg lett téve. Ezek valóban nem a régi jogelvek. Igaziból azok a jogelvek vannak itt explicitté téve, amelyek már a tanácsrendszer 71es módosítói fejében is ott jártak, csak leírni nem merték, végigvitatni nem lehetett, mert ugye a d emokratikuscentralizmus uralkodó doktrínája lefojtotta a mögötte lévő meggondolásokat. De annyiban mégis a régi rendszer folytatása, hogy borzasztóan figyel két szempontra, ami érthető, hogy figyel rá, csak ennek másik oldalról nagyon kemény következménye i lesznek. Egyrészt figyel arra a szempontra, hogy a kialakuló új rendszer, függetlenül attól, hogy a benne lévők jogosítványai különböznek, az azonnal megélhető, azonnal folytatható legyen. Tehát ugye, figyel erre. Tehát ami történelmileg részben a korább i vármegyében, részben a szociálizmusban
