Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. július 10. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 9. napja - Az 1990. évi pénzügyi egyensúly javításáról szóló javaslatok vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - VARGÁNÉ PIROS ILDIKÓ (független)
527 komplexen vizsgálva, egyre feszítettebb mértékben jár ult hozzá az ország gazdasági terheinek viseléséhez. Mik ezek az elemek? Az árrendszer, a jövedelem- és a keresetszabályozás, az elvonások, támogatások rendszere, a hitelpolitika, a devizagazdálkodás. Ilyen ország a világon egyesek szerint csak 45 van. Eb ből adódnak súlyos aggályaink is. E terület megítélésénél nem szabad megfeledkezni arról, hogy az élelmiszergazdaság nettó devizakitermelése kétszeres volt tavaly az ország külkereskedelmi aktívumának; termékeikért kaptuk és kapjuk az energia, olaj jelentő s részét, és ez a terület biztosítja a belföldi ellátást a folyamatosan romló közgazdasági feltételek között. Fiskális módon kiemelni egy tételt, amely a támogatások címkét viseli, és meg sem fordul a fejekben ennek gazdaságpolitikai, történeti előzményei, okai, hogy milyen itt az inputárak, az elvonások, a piaci viszonyok, az ár- és jövedelemdiszparitás. Ez ugyanolyan helyzet, mint ha egy gazda a nyilvántartásában egyik marhája takarmányszükségletének egy részét támogatásnak minősítené és a többivel szemb en ezt a cimkézés miatt a későbbiekben egyszer csak megvonná. Igaz, lehet, hogy nincs szükség sem a húsára, sem a tejére. De ha ez a helyzet, ezt kell kimondani, ebből levezetni az intézkedéseket. Tényleg nincs szükségünk rá? A mezőgazdasági, élelmiszeripa ri termékek exportja támogatásának csökkentése hosszabb távon, már jövőre az exportvállalatok csökkenését, a termelés visszaesését, további munkanélküliséget okoz. Ez lenne a cél? A műszaki fejlesztéssel kapcsolatban csak annyit, hogy az alapképzéshez a sz övetkezetek mintegy félmilliárd forinttal járultak hozzá, így szűkül a dinamikus tevékenység bevezetésének a lehetősége a mezőgazdaságban. A kedvezőtlen terményhelyű adottságú mezőgazdasági üzemek árkiegészítésének számottevő csökkenése, a kiegészítő tevék enységek után eddig adott kedvezmények megszüntetése következtében katasztrofális helyzet fog kialakulni. Itt, ahol a megtermelt árualapok közel azonosak az exportárualapok nagyságával, nagyfokú termésvisszaeséssel, foglalkoztatottsági gondokkal, a háztáji és kistermelés összeomlásával számolhatunk, miközben nem tudunk arról, hogy mi jön helyette. 400500 falu leülhet a padlóra egyik napról a másikra. Mert mit jelent az árkiegészítés csökkentése, illetve megszüntetése? Lényegét tekintve árcsökkentést.Ennek hatására több száz falu népessége veszítheti el munkahelyét, ami a térségi feszültségeket esetleg már kezelhetetlenné teszi. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Szeretnék még szólni az intézkedési csomag SzabolcsSzatmárBereg megyére gyakorolt hatásár ól. Csupán a mezőgazdaságot sújtó elvonás az itt élő kis- és nagyüzemi termelőktől 1,2 milliárd forintot von el. Azoktól, akik amúgy is a legszegényebbek, és akik leginkább szenvednek a munkanélküliségtől. Jelenleg 7200an vannak, naponta 300350 fővel gya rapodnak. Ismerjük az ország gazdasági problémáit, a feszültségeket, külföldi hitelezőink elvárásait tervezett felemelkedésünk érdekében; mégis úgy érezzük, a számla nagy részét indokolatlanul az itt élő emberekkel akarják kiegyenlíteni. Mi úgy gondoljuk, áldozatot nekünk is kell hozni a rendszerváltás érdekében, de egy csaholci dolgozó esetében ez lehet 35000 forint is? Ott, ahol ordít a szegénység és az átlagkereset ennek kétszerese sincs? Ilyen mértékű elvonás a termelési ciklus végén, közepén, amikor a termelőknek esélyük és lehetőségük sincs a változásokra való reagálásra, a rugalmas alkalmazkodásra – felelőtlenség. Év végére a tömeges munkanélküliség – egyéb lehetőség híján – biztos. Ez a Kisgazdapárt népsegítsége? – mint hallottam délelőtt. Mivel kide rült: sem állataink húsára, sem tejére, sem gyapjújára; sem libáinkra, annak tollára, búzánkra, kukoricánkra, almánkra ilyen áron nincs szükség, iparunk nem lévén, gyors segítségre van szükségünk. Címzem azt a szatmári emberek megbízásából a Kormány tagjai felé azért, hogy az országnak mi is hasznot hozó állampolgárai lehessünk: tömeges munkanélküli segély nem életcélunk. A múlt rendszer kirakatpolitikai elképzeléseibe sem fértünk be, attól túl keletre estünk, most pedig megtudtuk: felesleges dolgoznunk, il letve feleslegesek vagyunk. A változtatásra mi önerőből nem leszünk képesek, mert a jelenlegi törvények alkalmatlanok a tulajdon, a föld kérdésének tisztázására, kapcsolatunk, tőkénk nincs, szakembereink is alig.
