Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. július 10. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 9. napja - Az 1990. évi pénzügyi egyensúly javításáról szóló javaslatok megtárgyalása - RABÁR FERENC, DR. pénzügyminiszter:
471 Másodszor: szü kséges volt, mert az előző Kormány – noha ezt a 10 milliárd forintot vállalta – a vállalás időpontjában a háztartási tüzelőanyagokkal kapcsolatban belekalkulálta már azokat az intézkedéseket, amelyeket nem hozott meg, amelyeket tulajdonképpen május elsejéi g kellett volna meghoznia; így a 10 milliárdos deficitbe bele volt ugyan kalkulálva, de a hozzá szükséges valóban népszerűtlen, kellemetlen lépéseket nem tette meg. Szeretném hozzátenni, hogy a háztartási tüzelőanyagok területe az a terület, amelyért mi is a legnagyobb aggodalmat érezzük, mert ez az, ami szociális szempontból a leginkább sújtja a legalacsonyabb jövedelmű rétegeket. Harmadszor: szükséges volt, mert a kormány átvételének időpontjában ezt a 10 milliárdos deficitet – amibe belekalkulálták ugyan , de nem vezették be a háztartási tüzelőanyagokat – ezt az előző Kormány már túllépte, és a Nemzetközi Valutaalapnak a kormány belépése időpontjában folytatott vizsgálataiból kiderült, hogy már mintegy 1517 milliárd forinttal nagyobb a túllépés, mint a me gengedett 10 milliárd forintos deficit. Szükséges volt azért is, mert az előző Kormány április 16án megvizsgálta azokat a többletigényeket, amelyek a költségvetéssel szemben akkor jelentkeztek, és már akkor megállapította, hogy 2,1 milliárd forintnyi több letigény jelentkezik, amelynek a teljesítéséről nem intézkedett. Szükséges továbbá azért is, mert április 16tól június közepéig, vagyis alig egykét héttel a jelenlegi Kormány belépése után, további 2,6 milliárd többletigény jelentkezett a költségvetéssel szemben. Ha mindezeket a tételeket összeadjuk, akkor világosan látjuk: 17 milliárd + 2,1 + 2,6 = 21,7 milliárdnyi túllépést jelentett akkor, amikor az előző Kormány szinte meg sem kezdte a működését. (Antall József miniszterelnök: a mostani!) Bocsánat, el nézést kérek: a mostani. Amikor a mostani Kormány el sem kezdte a működését. Ha ehhez hozzávesszük azokat a dologi automatizmusból és a bérautomatizmusból keletkező, az infláció miatt okvetlenül szükséges növelési igényeket, akkor azt találjuk, hogy a jele nlegi 25,6 milliárd forint alig 2,0 – 2,5 milliárd forinttal több, mint amennyi a már mutatkozó hiány. Úgy érzem tehát, hogy az első kérdésre egyértelműen és kétségkívül azt kell mondani, hogy ezek a lépések nem csak szükséges intézkedések voltak, hanem ké nyszer hatása alatt megtett intézkedések, amelyeket semmilyen körülmények között nem lehetett volna elkerülni; annyira nem, ha ebben a Parlamentben bármily csoport alakított volna egy Kormányt, ugyanezt a lépést meg kellett volna tennie, ugyanilyen mértékb en. A következő kérdéscsoport úgy hangzott: ha szükséges volt ezeket az intézkedéseket megtenni, akkor vajon helyesen, jól állítottuk össze azokat a tételeket, amelyekből a jelenlegi intézkedéscsomag összejött? Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban egy kic sit általánosabban kezdjem. Ha a három jövedelemtulajdonos közül – a költségvetés, a lakosság és a vállalatok – a költségvetés ilyen kényszerhelyzetben van, és a három közötti áramokat meg kell változtatni ennek a korrigálása érdekében, akkor biztos, hogy nincs olyan intézkedés, amelyik a másik két jövedelemtulajdonost ne érintené hátrányosan: akár a vállalatoknál, akár a lakosságnál a bevételeket csökkentjük, vagy a kiadásokat növeljük, az egyformán fáj, és ezen nem lehet segíteni. Azt is hozzá kell tenni, hogy nincs olyan változtatás, amely ne járna mellékhatásokkal. Végül nyugodtan hozzáteszem azt is, hogy ezeknek a mellékhatásoknak a legkellemetlenebb részével – az inflációval kapcsolatos mellékhatásokkal – mindenféleképp a tételek legnagyobb része terhe lődik, mert hiszen a lakossági jövedelemcsökkenés a béremelésre, az infláció ilyen természetű feszítésére; a vállalati az áremelésre ösztönöz; és végül meg kell őszintén mondani, hogy a költségvetési hiányok is ösztönzik a vezetőket arra, hogy korrekciókat kérjenek – itt nemcsak ösztönzésről, hanem ahogy láttuk, kényszerintézkedésről is van szó – , de egy másik fajta ösztönzés is létezik a forgalomban lévő pénzmennyiség növelésére, aminek a Kormány a legkeményebben ellent fog állni. Ha ez így van; ha nincs o lyan tétel, amelyik ne érintené hátrányosan a jövedelemtulajdonosok valamelyikét; ha nincs olyan tétel, amelyik ne jelentkezne mellékhatásokkal,
