Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. július 9. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 8. napja - Az ülés tárgysorozatának megállapítása - Az Alkotmány módosításáról és a helyi önkormányzatokról szóló törvényjavaslatok megkezdett általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - TAKÁCS PÉTER, DR. (MDF)
462 század i magyar történelem kényszerpályája rájuk erőltetett. Ezek közül is az, hogy a XIX. század végén, a XX. század elején a szerves gazdasági és infrastrukturális fejlődés eredményeként Pest alcentrumaként kifejlődő városok majdnem mindegyikét elcsatolta Trian on az országtól. Politikai okok miatt ezeknek a más országokhoz tartozó városoknak a kapcsolatrendszere Pesttel és az országgal zéróvá silányult. A két világháború között eltelt idő nem volt elégséges, gazdaságilag nem elég dinamikus, hogy a veszteségeket az ország határain belül maradt települések fejlesztésével, önfejlődésével pótoljuk. Így tehát, lényegében maradt egyvárosú ország Magyarország. Az elmúlt négy évtized politikai, gazdasági erőszaktétele pedig gondoskodott róla, hogy a tucatnyi település la kosságát az urbanizálódás jegyében felduzzassza, de igazi városokká nem hagyta őket fejlődni. A központi akarat és a voluntarizmus központi költségvetési támogatással még néhány száz település lakosságát megszaporította, és ezeket ellátta felülről irányíto tt közhivatalokkal, hatósági szervekkel, némelyeket Pestről irányított leányvállalatokkal is, de szerepkört legfeljebb központi parancsot végrehajtó igazgatásit és parancsuralmit adott nekik. A falvakról, a községekről már szólni is majdnem szégyenlek, oly anná tette őket az elmúlt 40 év. Infrastruktúra és helyben szerveződő közszolgáltatás nélkülivé. Legtöbbjükből kilopta nemcsak a boltot, korcsmát, iskolát, közhivatalt, hanem az életerős embereket is, otthagyva az egyre magatehetetlenebb nyugdíjasokat, aki k Istenhez vezető útjukat egyengető papot is csak a hetedik faluban találnak. Se orvos, se tanító, se agronómus, se gyógyszerész, se pap; könyvtár sem, ostya sem, még csak egy hírlapkihordó sem maradt. Gazdasági erejüket végzetesen megroppantotta azzal az erőszakosan tágra nyitott agrárollóval, amelyik ma talán egyedülálló a világon. S ezt, ha más miatt nem is, szociális okok miatt képtelen lesz bezárni a helyhatósági autonómia életbe léptetésével a Kormány. Az 1100 milliárdos belső államadósság mellett a k öltségvetés sem igen lesz a következő néhány helyzetben olyan helyzetben, hogy 40 év szándékos rombolását egyik napról a másikra pótolni tudja. Az életképes helyi önkormányzatok pedig önzőbbek lesznek annál, semhogy önszántukból gyámkodjanak a hátrányos he lyzetű községek és falvak fölött. Tisztelt Ház! Tudom, hogy a privatizáció és a piacgazdaság hatalmas energiákat szabadít majd fel. Közgazdasági ismereteim viszont azt sugallják, hogy ebben a kibontakozó versenyben nem az elmaradott térségek és megnyomorít ott falvak fognak diktálni. Egy, az IBUSZ privatizációjához hasonló akcióban nem Szamosbecs autonóm helyhatósága fogja lejegyezni a néhány nap alatt 300 százalékos hasznot hozó részvényeket. A várható szabadverseny tehát csak növelni fogja az egyes térsége k és helyhatóságok között a már eddig is elviselhetetlen mélységű szakadékot. A jogelmélet tiszta logikájára és a rousseaui társadalmi szerződéstan ideális eszméjére építő ideális törvények csak ideális társadalmak és ideális helyhatóságok számára hozható k. A mi állapotaink pedig – azt hiszem, ezt az MSZPs, FIDESZes és SZDSZes képviselőtársaim sem vonják kétségbe – fényévnyire járnak a csak utópiában létező ideális állapotoktól. Arra szeretném kérni képviselőtársaimat, magát a Kormá nyt is, hogy törvénymódosító és – alkotó tevékenységünk során, a jogelmélet és a társadalombölcselet elvont szabályai mellett legyünk tekintettel az ország valós gazdasági és társadalmi, településhálózati, regionális sajátosságaira is. Ha ezt figyelmen kív ül hagyjuk, a helyi önkormányzatok számára biztosított szabadság csak arra lesz jó, hogy Magyarország településeinek 8090 százaléka szabadon haldokoljon és elsorvadjon. Tisztelt Ház! Én magam látok egy lehetőséget a helyhatósági önkormányzat szabadságának és a haldokló falvak érdekeinek összehangolására. Az önkormányzati törvény életbe léptetésével egyidőben azon falvak és régiók számára, amelyek erre rászorulnak, biztosítani kellene, hogy az e térségekben munkahelyteremtő beruházásokat eszközlő vállalkozó k legalább 1015 évre adókedvezményt, esetleg állami adókedvezményt kapjanak. Egy ilyen törvény talán hosszú távon áthidalhatná a ma átjárhatatlan szakadékot. Mielőtt pénzügyi szakemberek és közgazdászok felháborodottan elutasítanák ezen javaslatomat, gond oljanak arra, hogy az ezeréves magyar gazdaság és társadalomtörténet legdinamikusabban fejlődő évtizedét, az 19001910 közé eső periódust hajdani
