Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak

1990. július 9. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 8. napja - Az ülés tárgysorozatának megállapítása - Az Alkotmány módosításáról és a helyi önkormányzatokról szóló törvényjavaslatok megkezdett általános vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - HORVÁTH JÓZSEF, DR. jegyző: - ELNÖK (Vörös Vince): - MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ)

438 Módosító javaslataim, amelyeket beterjesztettem, nem képesek ezeket a hiányokat pótolni,

mindössze a nyilvánvaló ellentmondásokat és prob

lémákat vannak hivatva kiküszöbölni. Ezeknek az

indoklására, ha szükséges, majd a részletes vitában visszatérek. Végezetül egyetlen dolgot meg kell mondanom

– bár látom, Torgyán József éppen távozni készül

–

: ha egy realista típusú önkormányzati törvényt a

kar a Parlament alkotni, akkor igaza van, az 1886os törvény sokkal jobb annál, mint ami most az asztalunkon van. De tartok tőle, hogy ez a nép,

amelyre olyan sokan hivatkoznak, s ez a Parlament nem egy ilyen típusú önkormányzati törvényt,

hanem a Magyar K

öztársaságnak megfelelő önkormányzati törvényt szeretne alkotni, ez pedig nem

az. Köszönöm a figyelmet.

(Taps a bal oldalról.) ELNÖK (Vörös Vince)

: Köszönöm Békesi László képviselőtársam felszólalását. Mielőtt tovább folytatnánk a

felszólalásokat, ismertet

jük az elkövetkezendő hat felszólaló névsorát, hogy legyen idejük a

felkészülésre. Felkérem Horváth József jegyzőt, olvassa fel a névsort. HORVÁTH JÓZSEF, DR. jegyző: Tisztelt Ház! Mádi László és dr. Gáspár Miklós után a következő hat felszólaló kerü

l sorra: dr. Szabó Iván (MDF) dr. Horváth Tivadar (SZDSZ) dr. Tóth Tihamér (MDF) dr. Vastagh Pál (MSZP)

Varsányi András (MDF) és Ungár Klára (FIDESZ) ELNÖK (Vörös Vince)

: Köszönöm. Következő felszólalónk Mádi László képviselőtársam a Fiatal Demokraták

Szöv

etsége részéről. Átadom a szót. Felszólaló: Mádi László (FIDESZ) MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ) Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A FIDESZ frakciójának nevében megszólaló dr. Kövér László

felszólalásában azt említette, hogy gondot okoz számunkra több dolog is, ami a

törvényjavaslatban

szerepel; ugyanakkor aggaszt bennünket jó néhány kitétel, amelyet nem találunk a tervezetben. Felszólalásom két olyan probléma köré csoportosul, amelyik közül az egyik az említett

hiányérzetből fakad, míg a másik a meglevőhöz kapcsolódó

elégedetlenségemből. Lássuk először az első problémát, amely az önkormányzatok gazdasági, gazdálkodási alapjaihoz

kapcsolódik. Nemhiába beszélnek arról a rossznyelvek, hogy ezen

– gazdálkodásra vonatkozó

– fejezetet a beterjesztők nem kívánták a törvényben szerepeltetni. Ezen mi nem is csodálkozunk,

hiszen ez talán a legelnagyoltabb, a legtöbb kérdőjelet és hiányosságot tartalmazó passzus a

törvénytervezetben. Mindannyian tudjuk, hogy az önkormányzatok talpraállításában és egészséges fejlődésében

nélkülözhe

tetlen táptalaj a gazdasági létalap. Különösen igaz ez a hátrányos helyzetű térségek

esetében, ahol a szabadság órája könnyen az ellehetetlenülés pillanatával eshet egybe, hiszen ha

pusztán helyi forrásaikra támaszkodhatnak, akkor szegénységük újratermelőd

ik, nem tudnak kitérni a

bűvös, eddig önmagába záródó körből. Ezen szegényebb térségek önkormányzatainak problémáival a tervezet mindössze a 85. §ban foglalkozik, akkor is átutalja azt az költségvetési törvény hatáskörébe. Ezt két szempontból is

aggályosn

ak tartom. Egyrészt, mert a költségvetési törvény elfogadására nem biztos, hogy ebben az

évben sor kerül, így éppen a beinduláskor az alapjaiban veszélyezteti az önkormányzatok tervezését,

gazdálkodását. Másrészt mivel az önkormányzatok talponmaradása a de

mokrácia sarkköve, így nem

tartom célszerűnek ezt a témát az előreláthatólag igen szűk marokkal mérő költségvetési vita

hatáskörébe utalni. Módosító javaslatom a hátrányokat kompenzáló normatív szabályozás fontosságát kívánja

hangsúlyozni, s nem a 85., han

em a 82. § keretében. Milyen előnyök származhatnak abból, ha a

fejlettségi eltéréseket a normatív költségvetési hozzájárulásban is figyelembe vesszük? Ezzel