Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak

1990. július 9. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 8. napja - Az ülés tárgysorozatának megállapítása - Az Alkotmány módosításáról és a helyi önkormányzatokról szóló törvényjavaslatok megkezdett általános vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - ROSZÍK GÁBOR (MDF)

430 felsorakoztató helyi képviselőtestületek üres kasszával, üres zsebbel és keserű reménytelenséggel

állhatnak majd csak választóik előtt. Köszönöm fi

gyelmüket.

(Taps a bal oldalon.) ELNÖK (Vörös Vince)

: Megköszönöm Vargáné Piros Ildikó felszólalását. Soron következik Roszik Gábor

képviselőtársam, a Magyar Demokrata Fórum részéről. Átadom a szót. Felszólaló: Roszík Gábor (MDF) ROSZÍK GÁBOR (MDF) Köszönö

m szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Amint látni

fogják, én egy kicsit más szemmel néztem és olvastam az önkormányzati törvénytervezetet, mint

ellenzéki képviselőtársaim. Sőt, az olvasás közben meg kellett állapítanom, hogy a

lighanem megviselte idegrendszeremet az elmúlt egy esztendő, mert többször elérzékenyültem. Már maga a cím rendkívüli örömmel töltött el, megdobogtatta a szívemet. Édes Istenem! Hát tényleg eljön az az idő, amikor a helyi önkormányzat önállóan, szabadon

ig

azgathatja, szabályozhatja a helyi ügyeket, helyi közügyekben gyakorolhatja a hatalmat? Bár egyre inkább látható, hogy nehezen fog megszületni ez a törvény, mégis hiszem, hogy ez a

történelmi válasz megszületik. Igen, eljött az ideje! Újra tartalmat kapnak olyan szavak, mint települési képviselő, képviselőtestület, polgármester, jegyző, ispán, vármegye és még sorolhatnám

tovább. Újból szavuk lehet a városukat, falujukat szerető lokálpatriótáknak, a lakosság kezébe veheti

környezetének, lakóhelyének sorsát. Két mondatot szeretnék kiragadni a törvényből, és köréépíteni mondanivalómat. Két mondat,

melyek különösen is kedvesek voltak számomra, politikai jelentőségük történelemformáló, világra

szóló. Az egyik így hangzik

– bocsássanak meg, ha kicsit patetikusan f

ogom felolvasni –

: "Az önkormányzati törvény hatályba lépésével hatályát veszti a tanácsokról szóló 1971. évi törvény.

(Taps, derültség a jobb oldalon.) Szívet melengető mondat, sőt, annál is több: bátorító, reményt adó,

jövőt ígérő Hatályát veszíti valami

, ami a nemzetet igyekezett veszteni. Megint elvonul egy felhő,

megint egy kis fénysugár. Elmúlik valami, amit ránk erőszakoltak, ami természetellenes, embertelen

– ígér valamit, ami jó, természetes, nagyon is emberi, ami nagyrészt az emberek lakóhelyükért és

egymásért érzett felelősségén, szeretetén nyugszik. Nagyon fontos ma erről a változásról beszélni,

erről a reménységről, hiszen éppen olyan időben élünk, amikor emberek milliói szinte lehetetlen

helyzetbe kerülnek az áremelkedések miatt. Érdemes arról

beszélni, hogy lehet előretekinteni, lehet

jövőt látni, vannak és történnek fontos és az országot rengető dolgok. Ha arra gondolunk, hogy milyen eredménytelenül, hatástalanul, sokszor gátlástalanul,

kommunista politikai alapra helyezve működött a tanácsi r

endszer; s most megváltoztatjuk,

megszüntetjük

– most érthetjük meg azt is, hogy szükség van az áremelésekre, megszorító

intézkedésekre; mert ugyanígy működött a gazdaság és annak minden ága. Az elmúlt évtizedek

vezetőinek fontosabb volt mihaszna életük, a terroristák támogatása, a költségvetés meghamisítása,

hazudozások, mint a nép élete. De most hagyjuk ezt

– ámbár ehhez kapcsolódik a másik mondat,

amely meghatott, és tartalmában közel áll az előző mondathoz, és a törvény indoklásában található.

"A helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek 1990. évi megválasztásával a tanácsrendszer

– és most erre szeretném a hangsúlyt helyezni: a szovjet típusú tanácsrendszer

–

megszűnik." Persze,

ugyanígy örülünk annak, hogy megszűnnek a magas prémiumok, a kiemelte

n magas nyugdíjak.

Örülni fogunk, ha a politikai korkedvezményes munkásőrparancsnokok elmennek dolgozni, ha

minden intézménynél, iskolában, gyárban és vállalatnál új igazgatók, új vezetők lesznek. Mégis, meg kell mondanom, hogy a tanácsrendszer megszűnése

különleges örömmel tölt el,

hiszen valamennyiünket undorít, ahogy mindent eluralt az elmúlt évtizedekben a tanács, amely

valójában a kommunisták végrehajtó bázisa, legfőbb támasza volt

– igazi szovjet. Akkor döbbenünk