Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. július 9. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 8. napja - Az ülés tárgysorozatának megállapítása - Az Alkotmány módosításáról és a helyi önkormányzatokról szóló törvényjavaslatok megkezdett általános vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - ROSZÍK GÁBOR (MDF)
431 rá igazán, ez mennyire igaz, ha a megs zokott "tanács" szóösszetételekben a "tanács" szót a "szovjet" szóval helyettesítjük – hiszen pontosan azt jelenti. Tehát volt nálunk sokezer "szovjetháza", élükön a "szovjetelnök", mellettük a "szovjetelnökhelyettes", végül "szovjettitkárok", akik időnké nt összehívták a nagy "szovjetterembe" a "szovjettagokat" "szovjetülést" tartani, az előre elkészített "szovjetrendeleteket és határozatokat" elfogadni. Volt persze megyei "szovjet" a hozzá tartozó "szovjetfunkciókkal" és "funkcionáriusokkal" együtt. Em ellett vannak "szovjeti" lakások, "szovjeti" lakáskiutalások, "szovjeti" szociális segélyek és 1919ben kikiáltották a dicsőséges "Szovjetköztársaságot" Magyarországon. (Taps a jobb oldalról.} A szomorú az, hogy ez nem vicc. A vicc viszont az, hogy ellenzé ki képviselőtársam azt állítja – nyilván poén kedvéért, mert komolyan nem gondolhatja – , hogy a beterjesztett törvényjavaslat felfogásában alig különbözik az 1971. évi tanácstörvénytől. Az ugyanis, hogy az Országgyűlés törvényeit, illetve más jogszabályoka t a helyi önkormányzatok nem sérthetnek meg, természetes. Ha önállóságuk birtokában mégis jogszabálysértést, törvénysértést követnek el, akkor nyilván tenni kell valamit – de természetesen ilyen esetekben sem dönthet az államigazgatási szerv, a Miniszterta nács vagy a kormánymegbízott. A jogszabálysértés megszüntetésére a javaslat szerint kizárólag csak a bíróság – illetve helyi rendelet esetében az alkotmánybíróság – jogosult. A főispán – vagy más elnevezéssel a kormánymegbízott – apparátusával csak arra jo gosult, hogy a mintegy háromezer község képviselőtestületénél, a városoknál és a megyéknél feltárja a törvénysértést, és az ügyet elbírálásra a bíróság elé vigye. Ez nem nevezhető éppen bolsevik centralizmusnak. Éppen ellenkezőleg: a törvénynek az a célja, az az egyik célja, hogy felszámolja a szovjet típusú tanácsrendszer központi irányításának azt a rendszerét, amelyben a tanácsoknak és szerveiknek a tevékenységét a Kormány és a minisztériumok szabályozhatták. Eddig az volt a jellemző, hogy a tanácsi munk a többségét államigazgatási központi szervek, minisztériumok, sőt, országos hatáskörű szervek jogszabályai és nem a Kormány vagy az országgyűlés jogszabályai, törvényei szabályozták. Ezzel szemben a jövőben ott, ahol egyáltalán az önkormányzati tevékenység központi szabályozására valamilyen módon szükség van, ezt csak az Országgyűlés és csak törvényben végezheti el. A központi hatalom választott testülete, a népfelség elvét központi szinten megjelenítő Országgyűlés jogosult arra, hogy törvényeivel egységben tartsa az országot és a nemzetet. Sőt, a törvénytervezet szerint a helyi önkormányzatnak feladat- és hatáskört, illetve bármilyen szervezeti és működési korlátot vagy garanciát is csak az Országgyűlés – megint csak törvényben – állapíthat meg. Úgy tűnik, ebben a kérdésben is az ellenzéki pártokkal egyetértés van. Nem csoda, hiszen ennek elvetése önkormányzati anarchiához vezetne. Világos, hogy az Alkotmányban foglalt alapvető emberi jogoknak minden településen való egyenlő biztosítása érdekében meghatározo tt esetekben – például tankötelezettség, egészségügyi ellátás stb. – , világos, hogy törvény kötelezze az önkormányzatot bizonyos tevékenységre. Ezekben az esetekben az önkormányzat nem önálló abban, hogy el kell járnia, de önálló abban, hogy a célt milyen módon, milyen formában valósítja meg. Megközelítőleg vagy pontosan így fogalmazott Wekler Ferenc képviselőtársam is egy héttel ezelőtt. Fel kell hívnom a figyelmét: mi is úgy gondoljuk, hogy a törvényileg előírt kötelező önkormányzati feladat- és hatáskör megállapításával egyidejűleg az Országgyűlés dönteni köteles az ellátásukra szükséges anyagi feltételekről – lásd 1.§ (5) bekezdése. A törvényjavaslat tehát – a helyi önkormányzatok szabadságát elismerve – nagyon helyesen, nem törekszik az abszolút helyi f üggetlenség rendszerének megteremtésére. Ugyanakkor a törvényjavaslat feltételezi, hogy az országgyűlés mértéktartóan fog kötelező feladatokat előírni a törvényben, és jelentős szabad teret hagy a helyi önkormányzatoknak az önkéntes helyi feladatvállalások ra. Az utóbbi feladatkörökben az önkormányzat széles körű helyi szabályozási és egyedi igazgatási önállósággal rendelkezik. Természetesen a feladatok felvállalása nem a képviselőtestületek önkéntes ügye annyiban, hogy a helyi választópolgárok – de nem a tö rvény – kikényszeríthetik a
