Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. július 9. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 8. napja - Az ülés tárgysorozatának megállapítása - Az Alkotmány módosításáról és a helyi önkormányzatokról szóló törvényjavaslatok megkezdett általános vitájának folytatása - KÓRÓDI MÁRIA, DR. jegyző: - ELNÖK (Vörös Vince): - SESZTÁK LÁSZLÓ (KDNP) - ELNÖK (Vörös Vince): - VARGÁNÉ PIROS ILDIKÓ (független)
429 önkormányzati aktusok felülvizsgálatára terjedve, az adott önkormányzat fe loszlatását is eredményezhetik. A helyes megoldás véleményem szerint az, hogy az önkormányzatok alkotmány, illetve törvénysértő aktusait csak és kizárólag egy zárt rendszerben az Alkotmánybíróság észlelje, vizsgálja és tegyen előterjesztést az Országgyűlé snek a törvényellenesen működő önkormányzat feloszlatására. Minthogy a megyei önkormányzat, illetőleg a főispán megnevezésére a Kormány javaslata is alternatív javaslatot tesz, javaslom, hogy a vármegye elnevezés helyett egyszerűen csak a megye, a főispán helyett a kormánymegbízott, vagy – ahogy a francia közigazgatásban ez közismert – a "köztársasági biztos" kifejezést használjuk. Ez utóbbi nem azonos a törvény X. fejezetének 91.§ c pontjában meghatározott "ideiglenes köztársasági biztos" intézményével. Ha már mindenáron centralisztikus megyei igazgatást akarunk, akkor ennek jobb mintája a francia centralizmus, amely mint ilyen, minden modern centralizációnak mintaképe, és bár centralizációs karakterű, de európai, és legalább modern. A vármegye elnevezés előtagjának elhagyását éppen ezért javaslom, mert a vár szó, illetve ebben az összefüggésben a jelző fejezi ki azt, hogy a vármegye egy úri központú, a vár szimbólumában kifejeződő társulás intézménye és nem az egész népé! A megye szó, amely ugyancsak közé pkori történeti eredetű, viszont éppen nem jelent mást, mint az egykori kis- és köznemesek társulását a központi hatalommal szemben, és mint ilyen – ha az Országgyűlés a megye intézményének valamilyen fajtáját fogadja el – egyszerűen csak annyit jelent: az önkormányzati jog alanyainak tekintett autonóm közösségek: községek, városok társulása speciális, helyben ki nem elégíthető feladatok ellátására, és – ahogy a törvényjavaslat is indokolásában megemlíti – korlátokat emelhet a túlzó központosítás törekvései ellen. Vagyis amellett is volnék, hogy olyan megyei konstrukció alakítható ki, amelyben a megye valóban nem játszik diszkriminatív újraelosztó szerepet – elnézést a nyers jellemzésért – , lefelé taposó, felfelé alázatoskodó módon, hanem a szabad, polgári ö nkormányzatok – mint az önkormányzatok alanyai – által, e politikai társulási jognak újabb lépcsőjeként létrehozott, főként a polgári jog eszközeivel működő intézményfenntartó, menedzser és ezt megalapozó tőkegyűjtő társulás lenne. Aggályosnak tartom, hogy a jelenlegi törvénytervezetben leírt megye nem eszerint alakítja majd politikáját, s a régi struktúra egyszerű átszínezése következik be. A legnagyobb problémát azonban a tekintetben látom, hogy úgy fogunk vitatkozni, érvelni és dönteni a helyi hatalom sz erkezetét illető kérdésekről, hogy a jogintézmények mögött nem látjuk az azoknak életet adó, a helyi önkormányzatok valóságos anyagi lehetőségét meghatározó rendszerek kiépítését. Elismeri ezt az előterjesztett törvényjavaslat indokolása is. A magam részér ől a legsürgősebb feladatok között említeném éppen azokat, amelyeket az indoklás említ. Nem lehet igazán felelősséggel dönteni az önkormányzat jogosítványai és kötelezettségei körében, ha nem tudjuk és látjuk: mi lesz a tulajdon privatizációjának általános elve, ezen belül, de csak ezen belül a föld tulajdoni és használati viszonyainak rendezési koncepciója, amely a falusi térségek önkormányzati tulajdona legalapvetőbb elemét érintheti. Nem lehet igazán megmondani, hogy mi lesz a helyi önkormányzat, a megye és a központi államigazgatás viszonya, ha nem látjuk az államháztartási törvény koncepcióját, szerkezeti elveit és főbb jogintézményeit, és nem tudjuk, hogy mit is jelent a helyi adók köre, mire is lehet az elég egy megújuló településpolitikában. Aligha h iszem, hogy a törvények nyári sürgősséggel, kutyafuttában való kidolgozása alkalmas volna arra, hogy a helyi önkormányzatok valóságos anyagifinanciális lehetőségeit biztosítsák. Formalizált és formális jogalkotás helyett a jogintézmények szociológiaiközg azdasági tartalmainak részletesebb megismerésére is szükség volna. Enélkül a minden bizonnyal új személyeket
