Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. július 9. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 8. napja - Az ülés tárgysorozatának megállapítása - Az Alkotmány módosításáról és a helyi önkormányzatokról szóló törvényjavaslatok megkezdett általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - KÓRÓDI MÁRIA, DR. (SZDSZ)
404 ELNÖK (Szabad György) : Megköszönöm Gaál Antal felszólalását. Szólásra következik dr. Kóródi Mária, a Szabad Demokraták Szövetségének képviselője. Felszólaló: Dr. Kóródi Mária (SZDSZ) KÓRÓDI MÁRIA, DR. (SZDSZ) Ti sztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Nem irigylem Antall József miniszterelnök úr kormányát. Nem irigylem, mert egy olyan helyzetben vette át a kormányzati tevékenységet, amilyen helyzetben az ország, a társadalom szinte minden színte re mély válságba került. A válságból kivezetőnek szánt döntések pedig népszerűtlenek. Különösen akkor népszerűtlenek, ha pontosan úgy néznek ki a rendszerváltás után, mint ahogyan a rendszerváltás előtt is kinéztek. Éppen ezért nem is értem ezt a Kormányt. (Gyér taps.) Nem értem, hogy most, az önkormányzati törvény kapcsán lehetősége lett volna egy népszerű, egy önkormányzatbarát, igazi rendszerváltó törvény beterjesztésére, miért nem ezt tette. Nem értem a Kormány tagjait, akik nemrég maguk is ellenzékként éppen ezért harcoltak, most miért nem építenek a civil társadalom önszerveződő képességére, úgy, hogy a társadalmi találékonyságnak teret biztosítsanak. Teret, ha az ország gazdasági helyzetét ismerve mást már egyébként sem tudnak. Lehetőséget adhatnának, elindíthatnának egy olyan folyamatot, amely egy nyugodt és energikus, öngyógyító korszak lehetne, a társadalmi regenerálódás korszaka. Olyan korszak, amelyben ismét feltámadhatna a társadalmi szolidaritás és újraéledhetne az egészséges lokálpatriotizmus. Mivel nem értem, ezért el kell fogadnom a vitában már elhangzott érvelést, hogy ez a Kormány bizalmatlan a civil társadalommal szemben. Legalábbis azóta, hogy kormányzati hatalomra tett szert. Azt hiszem, hogy az alulról szerveződő önkormányzatok tevékenys ége majd állandóan a központi érdekek sérelmét hozza magával, ezért jobbnak látja, ha az önkormányzatiságot maga fogja, és felűlről megszervezi. Vigyáz arra, hogy a központi hatalmat már most – burkoltan vagy nyíltan – beépítse a törvényjavaslatába. Szemfo rgató módon ugyan az általános indoklásban megjegyzi, hogy olyan önkormányzati rendszert akar, amely képes arra, hogy korlátokat állítson a központosítás túlzott törekvéseivel szemben, de a figyelmes olvasónak hamar feltűnik, hogy a részletes keretszabályo k nem a központosításnak, hanem éppen az önkormányzatiságnak állítanak túlzó korlátokat. Az ilyen korlátállítási módszerek változatos módjait tapasztalhatjuk, ha végigelemezzük a törvényt. Szerencsére a pártállami jogszabályokon csiszolódott jogászoknak ez ek a módszerek ismertek, éppen ezért könnyen fel is ismerhetők. Mindig is közkedvelt korlátállító módszer volt a túlszabályozás, ami ebben a törvényben is tettenérhető. A képviselőtestületek működésére és szervezésére vonatkozó szabályok olyan terjedelemme l és részletesen foglalják el a törvény néhány szakaszát, hogy ez a szabályozás gyakorlatilag feleslegessé teszi a szervezeti, működési szabályokat, de ezen túlmenően azt is megakadályozza, hogy a testületek valójában eldöntsék, hogy milyen keretek között és feltételekkel tudnak majd működni. A korlátállítás másik módja az elhallgatás. Például jelentős alapelvek elhallgatása. Azon túlmenően, hogy a törvényben is szükséges lenne rögzíteni, hogy a helyi önkormányzat önálló hatalmi ág, vagy azt, hogy az önkorm ányzatok tulajdona a település lakosságát illeti meg, lényeges és meghatározó elvként kellene rögzíteni, megfogalmazni azt a polgári jogból ismert, de az önkormányzatiság lényegét is kifejező alapelvet, jogelvet, hogy az önkormányzat mindent megtehet, amit a törvény a részére kifejezetten nem tilt. Ezen alapelvek nemcsak megfogalmazásukban, de szellemükben is hiányoznak ebből a javaslatból. Az ilyen korlátállítási sorba sorolható az is, hogy a javaslat nem épít be magába fékeket a centralizációval szemben. Sőt, jelentős tartalmi kérdések megválaszolását később megszülető törvényekre bízza, úgy, hogy ezeknek a törvényeknek a koncepcionális elemeit sem rögzíti. Ezzel annak a reális veszélynek teszi ki az önkormányzatokat, hogy a munka- és hatalommegosztás
